Ahol a Formula–1 előzi a focit

A falakra kiaggatott fényképek tanúsága szerint többek között a belga és a holland nemzeti együttes is lakott már itt, s kedd délután Gellei Imre társulatát is megkérték a házigazdák, ugyan álljon össze egy csapatkép erejéig (egyébként más felvétel is készül a kapitányról, aki ma este hattól az m2-es csatorna vendége lesz). Szerencse, hogy erre az időpontra esett a fényképezkedés, hiszen így csupa mosolygós arcot örökíthetett meg a kamera – a késő esti órákban vélhetően már kevésbé lett volna fesztelen a hangulat.
A felnőttcsapat tagjait és vezetőit is meglepte ugyanis a hír, hogy az utánpótlásgárda kis híján megbotlott San Marinónak a kvalifikációs sorozatban még pontot sem szerző U21-es alakulata ellen. S akkor arról még nem is tudhattak a Hotel Villa Leriben, hogy a kedd esti meccs néhány ecsetvonásnyival sajnos halványította a rólunk errefelé festett képen "a magyarok korrekt sportemberek” tónust. Akadt ugyanis olyan labdarúgó Róth Antal gárdájában, aki az egyébként kétségkívül túlizzott hangulatú végjátékban – s bánjunk most visszafogottan a jelzőkkel – szembetűnően modortalanul viselkedett a pályán. Mégpedig olyannyira modortalanul, hogy az egyébként nem az indulataikról híres San Marinó-iakat is sikerült felbőszítenie, így győztes vendégcsapatra a lelátóról mindenkor törvényszerűen kisugárzó ellenszenven jóval túlmutató zajos tüntetés kísérte a mérkőzést követően az öltözőbe a magyarokat.
Persze félreértés ne essék: erős ellenérzéseiknek itt kizárólag haragos füttyszóval adtak hangot a drukkerek, azaz a találkozó biztosítására kirendelt csendőröknek még a szemöldöküket sem kellett összevonniuk…
A juniorok kikínlódott győzelmének annyi haszna azért mégiscsak volt, hogy a történtek újfent megerősítették Gellei Imre igazát, aki már a csapat elutazása előtt is azt hangoztatta: jóvátehetetlen baklövés lenne félvállról venni a soros ellenfelet. "Minden erőmmel tiltakozom azoknak a véleménye ellen, akik azt hirdetik, hogy a San Marinóval vívandó meccs csupán egy könnyed ujjgyakorlat lesz.

A futballban nincsenek matematikai törvényszerűségek, viszont aki egy papíron gyengébb riválissal szemben elbukik, annak fölösleges nagy álmokat szövögetnie” – magyarázta Gellei Imre, aki egyébként kapitányi pályafutása huszadik előadására készülődött a serravallei Stadio Olimpicóban (szerda estig a mérlege hét győzelem, négy döntetlen és nyolc vereség volt).
Intelmeit a szakvezető a szerda déli taktikai értekezleten is megismételte, s egyben bejelentette, hogy centerhalfként Dragóner Attilát jelöli a kezdő tizenegybe. Gellei Imre ugyanis az előzetes tervekkel ellentétben a kedd esti tréning után csak egy valószínűsíthető csapatnévsort tett közzé, arra azonban még aludni akart egyet, hogy megkockáztassa-e Dragóner Attila bevetését. Mint emlékezetes, a Fradi bekkje a múlt szombati, lettek elleni összecsapás első félidejében erős fejfájásra és rosszullétre panaszkodva kért cserét, és először csupán hétfőn tudott tréningezni, addig csak pihengetett. Az évente egyszer-kétszer kiújuló betegségének e legutóbbi jelentkezését Dragóner Attila a közepesen erős fájdalmakkal járó baj kategóriájába sorolta, de San Marinóba érkezve már folyamatosan azt hangoztatta, hogy rendbe jött, s amennyiben a szövetségi kapitány számít rá, vállalja a játékot. Gellei Imrének egyébként még egy személyi ügyben kellett határoznia; nos, a kapitány a keret tizennyolcadik tagjának az utánpótlás-válogattól átkért csatárt, Bajzát Pétert jelölte.
A meccs előtti órák egyéb izgalmat nem hoztak, a szokásos menetrendben peregtek a percek. Délelőtt a szálloda parkjában rövid átmozgatás zajlott, a taktikai egyeztetést pihenő követte, s a csapatot szállító különbusz negyed hatkor indult el Serravalléba. Abban már jó előre megegyeztek a felek, hogy San Marino válogatottja égszínkék szerelésben lép pályára, míg a vendégegyüttes a fehér szín mellett döntött. Magyar oldalon annyi érdekesség akadt, hogy a klubcsapatában hagyományosan a hatos számú dresszt viselő Lipcsei Péter erre a meccsre megkaphatta kedvenc számát, amiről ez idáig előzékenyen lemondott a ZTE-ben ugyancsak hatos számmal futballozó, most azonban eltiltás miatt hiányzó Urbán Flórián javára.
Ami a hazaiakat illeti, szakvezetőjük, Gianpaolo Mazza a szokásosnál egy csöppnyit talán feszültebbnek tűnt a mérkőzés előtt, ami persze nem csodálható, elvégre az egykori négyszeres válogatott játékosból lett tréner, aki futballista-pályafutása csúcsaként az olasz C-ligáig jutott a Riccione együttesének tagjaként, mégiscsak kapitányi karierje huszonötödik meccsére készülődött. A jelenlegi kerettagok közül amúgy a 37 esztendős Mirko Gennari a csúcstartó; a bekk San Marinó-i léptékkel mérve már a szerdai meccs előtt is valószínűtlenül magas válogatottságszámot jegyzett, hiszen 46 alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben. Errefelé azt mondják, az utánpótlással nem lesz gond, az igazolt játékosok jelenlegi másfélezres táborát (figyelem: az ország teljes népessége 28 ezer fő) tudniillik jövőre újabb kétszáz labdarúgóval szeretnék megemelni. Aztán hogy a mennyiség mikor csap át minőségbe, azt most még nehéz lenne megtippelni, ámbár az U21-es csapat kedd esti produkciója azt sejteti: San Marino és a sport kapcsolatáról egy ideig még inkább a miniállam nevét viselő Formula–1-es futam jut az emberek eszébe, semmint a futball…
S persze a magyar együttes is abban a reményben kocogott ki a Stadio Olimpico gyepére szerda este nyolc óra előtt néhány perccel, hogy San Marino nem ellenünk adja jelét, miszerint képes lehet bele-belefirkálni a futballvilág kialakult rendjébe…