Puskás Ferenc üzenete

Fura szerzet a magyar, azt mondják rá, két dologban egyértelműen a legjobb: esküvő és temetés rendezésében.
Hadd szóljon!
Kubala László mondta egyszer Dunai Antalnak néhány évvel ezelőtt Budapest utcáin sétálva, hogy miért ilyen rosszkedvűek itt az emberek, s miért nem mosolyognak. És tényleg érdemes lenne ezen elgondolkodni, bár mindenre van magyarázat. Nyakunkon a gazdasági válság, forintleértékelés, gáz- és benzináremelés, ráadásul a lettek ellen játszik a válogatott. Igaz, ami igaz minek örülhet az ember ilyen kilátások mellett, ebben a forróságban. Hálálkodhat, ha nem kap hőgutát a dugóban. Lehet-e csodálkozni azon, ha a futball gyakorlatilag már senkit nem érdekel. Akik szerették, legyintenek, a Népstadiont, a kettős meccseket emlegetik, nem elfelejtkezve Marseille-ről, Ralf Edströmről, Irapuatóról és Predrag Mijatovicsról. Csúf emlékek és mindennek a tetejében még ott van az az átkozott múlt péntek. Jó, hogy nem lett temetés a vége.

Hanem mégiscsak vannak, akiknek senki és semmi nem veszi el a kedvét kedvenc sportáguktól. Imádják a futballt, még akkor is, ha az történetesen magyar, sőt, akkor igazán. És sokan vannak, bizony még mindig sokan. Iskolai őrsöt már nem neveznek el Zavadszky Gáborról, ám nem ez a fontos, hanem a ragaszkodás a csapathoz, klub- és válogatott szinten. Néhány ezren (tán tízezren…) ott ülnek majd szombaton este a stadionban, demonstrálva a legatyásodott labdarúgásunk mellett, mert remek érzés szeretni az Arsenalt vagy az Atletico Madridot, de az mégsem a miénk.
Péntek délelőtt miniatűr küldöttség kereste fel a két edzés között a Margitszigeten pihenő válogatottat. Azért jöttek, hogy vidámságot csempésszenek az edzőtáborba. Nem tudhatták, hogy a hangulat már érkezésük előtt is emelkedőben volt, hiszen a kapitány nemcsak a lettek, hanem a nemrég alakult Tabán FC játékát is elemezte, utóbbi csapat a BLASZ IV-be készül, és felvezetésként 15–1-re kapott ki a MAC öregfiúktól. S csak azért lett ilyen szoros, mert a játékteret öntöző slag magától beindult, véget vetve a küzdelemnek. Erről beszélt a kapitány a Tabán csapatban játszó sajtófőnökkel, no meg a keret tagjaival, amikor megérkezett Böröczky József, Bagi Iván és Nacsa Olivér humorista, valamint Gálházi László bűvész. A fiúk néztek, mint a moziban, az elején még feszengve, később nevetve. Vastaps lett a műsor vége.
Csupa móka, kacagás.
De így van rendjén, ne csak mindig temessünk. Ha Puskás Ferenc nagybetegen is képes viccelődni, mi csak szégyenkezhetünk az állandó sopánkodás, pesszimizmus, gyűlölködés miatt. Elég. Szeressük a válogatottat, szeressük a futballt, még akkor is, ha manapság nem könnyű. Hiszen mi lenne velünk nélküle?

Belépésért egy újság

Azok a szurkolók, akik ma este kilátogatnak a Puskás Ferenc-stadionba, a bejáratoknál kézhez kaphatják lapunk nyolcoldalas különszámát, amely a Magyarország–Lettország mérkőzésre készült.