Egy üveg pezsgő kifizetve

Csak rá kell nézni, és sugárzik róla, rendben van az élete.Egy évvel ezelőtt egyike volt a tehetséges honi labdarúgóknak, akikről szakemberek, szurkolók egyaránt azt tartották, akár egy nívós, külföldi bajnokságban is megállhatja a helyét. A feltételezés nem volt alaptalan, hiszen tavaly nyáron jött a Cottbus ajánlata, Lőw Zsolt pedig máris a Bundesligában találta magát. Ami magyar játékosoknál gyakorta megszokott, vagyis, hogy rövidebb-hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy beverekedje magát a csapatba, az az újpestiek egykori bal oldali védőjénél nem következett be. A korábban Siófokon is megforduló tréner, Eduard Geyer azonnal a kezdő tizenegyben számolt vele, és három találkozó kivételével a későbbiekben is pályára küldte. Sikertörténet ez, mondhatnánk, és nem járnánk messze az igazságtól, ugyanis a futballista a Cottbus mellett időközben a nemzeti tizenegynek is alapembere lett.– Tévedek, ha azt mondom, a maga mögött hagyott bajnoki évet annak ellenére jónak ítéli, hogy a Cottbus búcsúzott a német élvonaltól?– A csapatom kiesett a Bundesligából, azonban ha azt veszem, hogy az első légiósévemben harmincegy bajnoki meccset játszottam, valamint kilencszer tagja lehettem a válogatottnak, akkor talán nincs okom az elégedetlenségre – mondta az utolsó tatai edzést követően Lőw Zsolt. – Ha valaki Magyarországról szerződik a Bundesligába, akkor nem nagyon számolhat vele, hogy azonnal kezdőként veszik számításba. Ôszintén megmondom, én sem igazán bíztam ebben, pláne, amikor megtudtam, hogy a Cottbusnak harminctagú profikerete van. Akkor még csapattársam volt Sebők Vilmos, ő végig biztatott, hogy igenis ott lehetek a legjobbak között. Fogadtunk egy üveg pezsgőben, és talán elhiszi, nem bánkódtam, amikor fizetnem kellett…– Ha jól tudom, a fizikális mutatói alapján a legjobbak közé tartozik a német klubnál, és ennek komoly szerepe lehetett abban, hogy hamar alapember lett. Mekkora igénybevételt jelentett egy-egy bajnoki mérkőzés?– Az első néhány bajnokin rendre jött a holtpont úgy a hatvanadik-hetvenedik perc tájékán, és bár otthon a sokat futó labdarúgók közé tartoztam, hamar megtapasztaltam, a Bundesligában még több futásra van szükség. Ott hétről hétre kiváló játékosok az ellenfelek, vagyis kilencven percen keresztül koncentrálni kell, különben máris futhatsz az eredmény után.– Mint ahogy ezt tette a Cottbus is, a jelek szerint többnyire eredménytelenül…– Az őszi idényünk kritikán alulira sikeredett, elég talán annyit mondani, hogy mindössze tíz pontot szereztünk. Ezt követően volt egy remek felkészülésünk Dubaiban, és ennek köszönhetően az első öt tavaszi fordulóban négyszer győztünk, és egy döntetlent játszottunk. Rólunk cikkeztek a német lapok, mi pedig hittünk abban, hogy a soron következő ellenfelet, a Bayern Münchent legyőzhetjük. Sajnos hazai pályán veszítettünk, és elkezdtünk attól remegni, hogy visszajön a baljós emlékű őszi sorozat. Mondanom sem kell, a félelmek beigazolódtak.– Úgy gondolja, hogy a Cottbus valóban egyike volt a Bundesliga három leggyengébb együttesének?– Kiestünk, vagyis felesleges okoskodni, de… Az ellenfelek nagyon ritkán futballoztak le minket a pályáról, jó néhány bajnokit vesztettünk el balszerencsével, egy góllal. Voltak nagyon jó mérkőzéseink is, gondolok itt a Leverkusen és a Bremen idegenbeli legyőzésére, vagyis könnyen alakulhatott volna másként a sorsunk.– Szerződése még két évig él a cottbusiakkal, de nyilván szívesebben játszana az első osztályban, mint a Bundesliga II-ben.– Néhány klubtól valóban megkerestek, csakhogy nem szabad figyelmen kívül hagyni: a piac pang, a csapatok nem nagyon szerződtetnek futó szerződéssel rendelkező futballistákat. Nem mondtam le arról, hogy esetleg a legjobbak között folytathatom, és bár a Cottbus reális összeget kér értem, egy védőért ritkán fizetnek mostanában. A realitás azt mondatja velem, maradok Cottbusban, és ha így lesz, akkor azon leszek, hogy a városnak jövőre újra első osztályú csapata legyen.