Ha férfi kézi és ötkarika, akkor negyedik hely?

A magyar férfi kézilabda-válogatott nyolc év után szerepelhet ismét az olimpián, és az akkori keretből kilencen most is ott vannak Mocsai Lajos 14 plusz egy fős londoni csapatában. Eddig a negyedik a legjobb helyezésünk az ötkarikás játékokon, ezt a korábbi hat szereplésünk alkalmával háromszor is elértük, 2004-ben Athénból is negyedikként távoztunk.

ELSŐRE A LEGROSSZABB

A férfi kéziseink olimpiai története 1936-ra nyúlik vissza, akkor még a játék nagypályás változata szerepelt a programban, és a hat csapat részvételével megtartott tornán a mieink Romániát és az Egyesült Államokat megelőzve negyedikek lettek. Az 1920-as évektől inkább a játék nagypályás formája volt az uralkodó, de az olimpiai programban csak Berlinben szerepelt. Az 50-es, 60-as években aztán egyre népszerűbb lett a kispályás kézilabda, az igazi mérföldkövet pedig 1972 jelentette, amikor újra helyet kapott az olimpián (ekkor még csak a férfiak tornája, négy évvel később már a nőké is).

Elsőre a legrosszabb – a magyar férfiak ugyan ott voltak már a kispályás kézilabda első ötkarikás seregszemléjén, de ekkor értük el mindmáig a legrosszabb eredményünket, a nyolcadik helyet. A válogatott ekkor már túl volt több világbajnokságon (úgy tűnt, ekkor a nyolcas volt a sláger, háromszor is egymás után ebben a pozícióban végeztünk a vb-n), és bár Münchenben viszonylag könnyen továbbjutott a csoportból, utána két vereséggel zárta a középdöntőt, majd alulmaradt a svédek elleni helyosztón.

Négy évvel később, Montrealban nem a legjobban kezdtük az olimpiát: a románoktól elszenvedett sima vereség után hiába vezettünk a meccs nagy részében a lengyelek ellen a csoportban, az ellenfél az utolsó öt percben megfordította a találkozót. Ezek után sikerült kozmetikázni a mérlegünkön: először viszonylag simán győztünk az USA ellen, majd az utolsó pillanatokban fordítottuk a magunk javára a csehszlovákok elleni találkozót. A helyosztón a jugoszlávok egyértelműen jobbak voltak, így végül a hatodik helyen zártunk.

CSAK MI RABOLTUNK PONTOT AZ OLIMPIAI BAJNOKTÓL

Az 1980-as moszkvai olimpia nem volt teljes, mivel 65 ország is bojkottálta, miután a szovjetek 1979-ben megszállták Afganisztánt. Ennek ellenére férfi kéziseink szép emlékeket őrizhettek a versenyről, ugyanis majdnem éremig jutottak. Úgy volt a játékok előtt, hogy a lengyelekkel készülünk a tornára, ám miután kiderült, hogy azonos csoportba kerülünk, lefújták a gyakorlást. Valamit már sejthettek, ugyanis a nyitó meccsen nem várt pontot szereztünk ellenük, bár a játék képe alapján inkább váratlanul elhullajtott egy pontról írt a sportsajtó. Az NDK ellen azután már bravúrszámba ment az újabb döntetlen, mint utóbb kiderült, egyedül a mieink tudtak pontot rabolni a későbbi olimpiai bajnoktól! A spanyolok elleni sikerrel már a dobogó felé tett fontos lépést a magyar csapat, ráadásul kvalifikálta magát a legjobb válogatottak vb-jére.

„Nem lehet ezt csinálni a hajrában, de szerencsére győztünk" – mérgelődött a dánok elleni csoportmeccs után Faludi Mihály szövetségi kapitány, aki 1973-től '82-ig, csaknem tíz éven keresztül irányította a válogatottat. A mieink 16–15-re nyertek, majd a kubaiak ellen már örömjáték következett. Az érem végül nem lett meg, a románok két góllal jobbnak bizonyultak a bronzmeccsen, de így is az addigi legjobb szereplésen voltak túl a kézisek.

1984-ben, válaszul az Egyesült Államok bojkottfelhívására, a szovjetek sem mentek el Los Angelesbe, és erre „kérték" a Varsói Szerződés többi tagállamát is, így első alkalommal maradtunk le a játékokról. Két évvel később a legnagyobb nemzetközi sikerünket értük el a vb-n a második helyezéssel, csupán a jugoszlávoktól kaptunk ki a döntőben. A válogatottat ekkor már a most is a kapitányi feladatokat ellátó Mocsai Lajos irányította, a korábbi versenyeken szerepelt csapathoz pedig olyan klasszisok csatlakoztak, mint Hoffmann László, Iváncsik Mihály vagy Marosi László. Az All Star-csapatba bekerült Kovács Péter, aki a torna negyedik legjobb góllövője volt.

NEGYEDIKRE IS NEGYEDIK

A szöuli olimpián ott folytattuk, ahol nyolc éve abbahagytuk – újabb negyedik hellyel. „Ennél csak jobb jöhet″ – vélekedtek sokan az első két vereség után. Igazuk is lett, Japán ellen megragadtuk az utolsó lehetőséget a versenyben maradásra, majd következett egy mérkőzésnyi fieszta, amit a spanyolok bántak. Az NDK elleni meccs hajrája igazán izgalmasra sikeredett, az utolsó másodpercekben még Hoffmann-nak kellett védenie kollégája lövését, de maradt az egygólos győzelem. Jugoszláviával újfent nem bírtunk a bronzmeccsen, de Mocsai értékes negyedik helyről beszélt a találkozó után.

Ezután ínségesebb időszak következett, egy vb-6. hely után következett a barcelonai olimpia, amelyen a csoportban három vereséggel és két győzelemmel zártunk, majd a románokat legyőzve megszereztük a hetedik helyet. Mint később kiderült, ezt az eredményt is meg kell becsülni, a következő években ugyanis elkezdtünk lemaradni az élmezőnytől. Ennek a legfájóbb bizonyítéka az 1996-os Eb-volt, amelyen eldőlt, hogy nem lehetünk ott az atlantai játékokon.

Vass Sándor rövid idő alatt formált versenyképes csapatot, így az 1997-es vb-n újra ott voltunk a legjobbak között, és végül negyedik helyen zártunk. A következő Eb-n még ott voltunk az élmezőnyben (6. hely), de utána nem tudtuk megtartani pozíciónkat. Sorozatban négy világversenyről is lemaradtunk, közte a sydneyi olimpiáról, 2003-ban azonban sikerült visszakerülnünk a körforgásba. Bizonyára sokan emlékeznek arra, ahogyan a jugoszlávok elleni heroikus helyosztón kiharcoltuk az athéni olimpián való részvételt.

ATHÉNBAN IS KÖZEL VOLTUNK AZ ÉREMHEZ

Az ötkarikás játékokon izzadságszagú sikerekkel kezdtünk Egyiptom és Brazília ellen, azután pedig, bár sokáig vezettünk, a franciák elleni meccsen 26–23-ra kikaptunk. Következtek a németek, akik ellen kevesen számítottak olyan játékra, amilyet a Skaliczki-csapat produkált. Fazekas Nándor és Nagy László parádézott, de a többiek is hozzátették a magukét a 30–29-es győzelemhez. A házigazda görögök felülmúlásával másodikak lettünk a csoportban, és Dél-Koreával találkoztunk a negyeddöntőben. A kellemetlen stílusban kézilabdázó ázsiaiakat parádés negyedórát produkálva múltuk felül, így újra bejutottunk a legjobb négy közé. Ott azután nem bírtunk a horvátokkal, de az első olimpiai érem még meglehetett volna, az oroszok azonban 28–26-ra jobbnak bizonyultak, így 1980 és 1988 után ismét maradt a negyedik hely.

A következő időszakban a 2005-ös vb és a pekingi olimpia kimaradt, a legjobb eredmény pedig a 2009-es vb-n elért hatodik hely volt. Az elmúlt olimpiai ciklusban újabb lépcsőfokot iktattak be a kvalifikációba, amely már addig sem volt sétagalopp. Az olimpiai selejtezőn való szereplés lehetőségét a 2011-es világbajnokság hetedik helyével sikerült kiharcolni (előtte a szlovénokat kellett megverni három góllal, hogy egyáltalán ott lehessünk), emlékezetes meccseken legyőzve a norvégokat, a németeket, majd a helyosztón a lengyeleket. A göteborgi selejtezőn gyakorlatilag egy meccsen múlt minden: ha a macedónok elleni nyitó találkozót elbukjuk, igen nehéz helyzetbe kerültünk volna.

Mocsai Lajos azonban jól felkészítette az ellenfélből a mieinket, így végül nagy küzdelemben hoztuk a nyitó meccset. A brazilok nyitott védekezésével ugyan megszenvedtünk, de ezt a találkozót is sikerült behúzni plusz két góllal. Ezután már csak ki kellett szurkolni a svédek macedónok elleni sikerét, a lefújás után pedig jöhetett az ölelkezés a nézőtéren.

A felkészülési időszakot veretlenül tudta le a már Nagy Lászlót is a soraiban tudó nemzeti csapat, többek között a csoportunkban szereplő szerbeket és a nagy esélyes franciákat is idegenben sikerült megvernie. Londonban pokoli nehéz csoportba kerültünk, benne az év eleji szerbiai Eb első négy helyezettjével és Ázsia legjobbjával, de ha sikerül a hatosból továbblépni, akár könnyebb ellenfelünk is lehet a kieséses szakaszban, mint a csoportkörben...