Egyre több a remény rá, hogy a londoni olimpián két magyar is rajthoz állhat 110 méteres gátfutásban: amilyen ütemben gyógyul Kiss Dániel, úgy gyorsul Baji Balázs. A már A-szintes Kiss Dániel felépülésével Baji Balázs csak akkor lehet olimpikon, ha ő is teljesíti az erősebb nevezési szintet, a nívós ostravai viadalon pedig már csak két századra volt ettől, ami akkor is nagyon jó jel, ha a megengedettnél nagyobb, 2.2 méter/szekundumos hátszelet kapott hozzá.
„A legutóbbi futásaim jól voltak, de még közel nem olyanok, amivel elégedett lennék – utalt vissza a békéscsabai atléta az egy héttel ezelőtti egyetemi és főiskolai bajnokságra is. – Bizakodva álltam a rajtgép mögé már otthon, Veszprémben is. Ott már biztató eredményt értem, ugyan két és fél méter/szekundumos hátszéllel, de 13.59 másodpercet futottam, ami csak egy századmásodpercre van az egyéni csúcsomtól. Ezek után nagy reményekkel jöttem ide, Ostravába. Sokkal erősebbnek és frissebbnek éreztem magam a rajt előtt, és bíztam is abban, hogy éles versenyszituációban eleget tudok javítani a múlt heti eredményemen.”
Az Eb-bronzérmes Kiss Dániel edzőpartnere végül 13.54-nél állította meg az órát, ami májusban kimondottan jónak számít, már csak azért is, mert látszik, hol lehet még javítani.
„A futás jól is kezdődött, a táv elejét magamhoz viszonyítva jól teljesítettem – mondja. – Talán jól döntöttünk edzőmmel, ifjabb Tomhauser Istvánnal, hogy az eddigi nyolc helyett csak hét lépésből futok rá az első gátra, így kedvezőbb pozícióban tudok lejönni róla. Az elején fej-fej mellett haladtam az élmezőnnyel, de sajnos a táv közepétől elkezdtem fáradni és ezért hibázni, így lemaradtam. Ezzel együtt javítottam az egyéni csúcsomon, bár a szél miatt nem lehet hitelesíteni az eredményt.”
Legközelebb június 3-án versenyez a lengyelországi Bydgoszcz-ban, és reméli, a táv végét is sikerül jól teljesítenie, így levetheti „a szintteljesítés okozta terhet” a válláról. Eddigi szezonja alapján egyre kevésbé kell terhesnek éreznie a feladatot, lépésről lépésre közelít Londonhoz.