Nagyapók, kisfiúk, dollármilliárdok - az olimpiák legjei

Nem is olyan kis túlzással az olimpiákról annyi rekordot fel lehet jegyezni, amennyit akarunk. Nem szeretném teljesen érdektelen számadatokkal untatni az olvasót, megpróbáltam csak a legérdekesebb, legszórakoztatóbb rekordokat összegyűjteni a mögöttük levő történetek alapján.

A 72 éves bácsi oktat – a legidősebb aranyérmes és érmes

A fene tudja, hányszoros olimpiai bajnok lenne Oscar Swahn, ha nem 1896-ban, hanem néhány évtizeddel korábban kezdődött volna az olimpiai játékok modern kori történelme. Swahn 1847-ben született a svédországi Tanumban. Tehát fiatalsága idején, ereje teljében még messze voltak az első, athéni játékok. Ezzel együtt az összegyűjtött három aranyérem arról tanúskodik, hogy igen szép öregkora volt…

A futószarvas-lövészetben szereplő Swahn számtalan rekordot tart korához kötődően – bár nem mindet egyértelműen. Minden kétséget kizáróan ő a legidősebb aranyérmes a játékok történetében. Stockholmban, 1912-ben aranyat nyert csapatban, ekkor 64 éves volt. Jött az első világháború, de téved, aki azt gondolja, hogy ez derékba törte páratlan karrierjét. Még 1920-ban is megjelent Antwerpenben, amivel a legidősebb résztvevője lett az olimpiák történetének. De nem csupán elment és jókat mosolygott, hanem eredményes is volt, ezüstérmet nyert csapatban. Ez a két tényt, tehát hogy legidősebb résztvevő és érmes, csak úgy lehet elfogadni, ha nem számítjuk bele a művészeti versenyek eredményeit. Amikor a brit John Copley a metszetek, rézkarcok kategóriában második lett 1948-ban Londonban, már 73 éves volt.

Swahn egyébként Párizsba is elment volna a maga 76 évével 1924-ben, de betegsége megakadályozta a részvételben, és mivel három év múlva elhalálozott, az 1920-as maradt az utolsó olimpiája.

Rejtély a holland evezősöknél Párizsban – a legfiatalabb érmesek

Ebben a témában nehéz igazságot szolgáltatni, mivel sportáganként és olimpiánként is más és más szabályokat alkalmaztak, vagyis a minimum korhatár nem volt mindig mindenhol ugyanaz (eleinte nem is volt alsó határ). Csak egy példa: tornában jelenleg minimum 16 évesnek kell lenni, hogy valaki elindulhasson, de például minden idők egyik legnagyszerűbb tornásza, a román Nadia Comaneci csak 14 éves volt, amikor három aranyat gyűjtött Montrealban 1976-ban.

Ráadásul a csalások és a korabeli hiányos adatok, ellenőrzések miatt csak azzal a megjegyzéssel lehet hivatalosnak elfogadni ezeket a rekordokat, hogy „nagy valószínűséggel így történt”.

A legfiatalabb aranyérmes a 13 éves és 268 napos Marjorie Gestring amerikai műugró, aki az 1936-os berlini olimpián nem talált legyőzőre 3 méteren. A legfiatalabb érmes a görög Dimitriosz Lundrasz, aki 1896-ban tagja volt a bronzérmet nyerő görög csapatnak tornában korláton 10 évesen és 218 naposan.

Azonban...

Az 1900-as párizsi olimpián egy holland evezőspáros különös körülmények között szerzett aranyat. Bár bekerültek a döntőbe, de nem futamgyőztesként, ami annyira elkeserítette Roelof Kleint és Francois Brandtot, hogy leváltották kormányosukat, Hermanus Brockmannt, mondván, túl nehéz. Olyan változat is napvilágot látott, hogy Brockmann egyszerűen nem jelent meg a fináléra.

Mindenesetre a döntőre egy francia kisfiút kértek fel, aki éppen ott téblábolt, és akiről sajnos nem sok adat maradt fenn az utókor számára. Például a neve sem, és korára is csak tippelni lehet, nagyjából hét-kilenc év körülire saccolták. Az viszont biztos, hogy a fotón látható srác a felvétel után úgy eltűnt, hogy soha többé nem került elő. Alighanem ő a játékok történetének legfiatalabb résztvevője, érmese és aranyérmese.

Úszásra termett amerikai – a legtöbb arany

Egy neves magyar sportkommentátor azt mondta, nem csodálkozna, ha Michael Phelps aranyainak száma London után kettessel kezdődne. Lenyűgöző kínai eredményei után ez reálisnak is tűnt, de azóta eltelt majdnem négy év, és az amerikai mellé első számú riválisként felnőtt honfitársa, Ryan Lochte.

Ezzel együtt Phelps egészen bámulatos, korábban sohasem látott sorozatot ért el Athénban és Pekingben. Összesen 14 aranyérmet szerzett, ezzel messze túlszárnyalt mindenkit. Kilencszeres bajnokokat, legendákat előzött meg, mint a finn Paavo Nurmi, a szovjet Larisza Latinyina, az amerikai Carl Lewis és a szintén amerikai Mark Spitz. Phelps Pekingben nyolc aranyat nyert, ezzel is csúcsot döntött, soha senki sem szerzett ennyi aranyat rajta kívül egy olimpián.

Phelps néhány hete nyilatkozta a Reutersnek: „Sokkal jobb formában vagyok, mint az elmúlt három évben bármikor. Mentálisan jobb vagyok, mint Pekingben voltam.”

Phelpsnél még nem lehet tudni biztosan, hány számban indul Londonban, de meglepő lenne, ha nem gyarapítaná legalább hárommal aranyai számát. Mindazonáltal még néhány hónapig biztosan a szovjet tornász, Larisza Latinyina marad a legtöbb, szám szerint 18 érmet halmozó olimpikonja.

Gerevich hihetetlen sorozata

A kardozó Gerevich Aladár a legeredményesebb magyar olimpikon a maga hét aranyérmével (1932 és 1960 között), egy egyéni és hat csapat elosztásban. A csapatelsőségek ráadásul egymás után jöttek. Rajta kívül soha senki sem szerzett egyazon számban olimpiai aranyat hat egymást követő játékokon. És még sajnálhatjuk is, mert a II. világháború miatt két olimpiát nem rendeztek meg. Tekintve, hogy ekkoriban a magyar kardozók verhetetlenek voltak, elég nagy eséllyel lett volna meg a kilenc elsőség. Utolsó aranyát 50 éves korában szerezte, ez is bizonyítja remek fizikumát, amire igen nagy szükség volt és van a vívásban.

Ha már a nagy sorozatoknál tartunk. Ketten voltak eddig, akik kilenc olimpián is elindultak. Egyikük Hubert Raudaschl osztrák vitorlázó (1964 és 1996 között – Tokió, Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva, Los Angeles, Szöul, Barcelona, Atlanta), másikuk Ian Millar kanadai lovas, aki Pekingig bezárólag érte el ezt a sorozatot, igaz, az 1980-as olimpián Moszkvában nem indulhatott országa bojkottja miatt. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy Millar vajon indul-e el Londonban is? Tervezi, vagyis minden bizonnyal meglesz a tizedik részvétele is.

Azok az anyagiak…

Akár az eredmények tekintetében, az olimpiák pénzügyi vonatkozásait illetően is rengeteg rekordról lehet beszélni (írni). Itt van például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bevétele olimpiánként a televíziós jogokból. Talán nem meglepő, hogy Peking minden korábbi játékokat felülmúlt, hiszen olimpiáról olimpiára nőtt eme bevételi forrás.

Noha már Berlinben, 1936-ban volt közvetítés, a NOB csak jóval később ismerte fel a tv anyagi jelentőségét. Igaz, Berlinben még nem volt annyira jelentős esemény a tv jelenléte a technikai feltételek hiánya miatt (sem).

A NOB először a római, 1960-as olimpia kapcsán szerződött tévétársasággal, nevezetesen az amerikai CBS-szel mintegy 400 ezer dollárért. Mivel Juan Antonio Samarach elnök gondoskodott róla, hogy a profi sportolók is részt vehessenek a játékokon (1988-tól), drámai módon megnőtt a NOB tv-s bevétele, hiszen innentől kezdve minden sportágban indulhattak a legjobbak. Ez pedig egyre több pénzt ért meg a televíziós társaságoknak.

Pekingben már 1 milliárd 715 millió dollárért keltek el a jogok. Azt hozzá kell tenni, hogy a jogok párban keltek el, vagyis a nyári olimpiához tartozott egy téli is. A londoni tv-s jogokért (a 2010-es vancouveri olimpiával együtt) az amerikai NBC 2.2 milliárd dollár fizetett. A társaság ezen felül 2020-ig magáénak tudhatja a jogokat. A négy olimpia (tehát két-két téli és nyári) tv-s jogaiért összesen 4.38 milliárd dollárt fizetett. Félelmetesen nagy összegek…

A legnagyobbakat a költségvetésnél kell keresni. Rendszeresen előfordul, tendencia, hogy a pályázatokban megjelölt összegeknél nagyságrendileg többe kerül a rendezés. Pekingben néhány héttel a játékok kezdete előtt 44 milliárd dolláros büdzséről számoltak be a hírek. Athénben ez az összeg „csak” 12.8 milliárd volt. Londonban nem akarják túlszárnyalni a pekingi költségeket, egyszerűen azért, mert nem telik rá.

Hogy milyen gazdasági problémákkal jár egy olimpia rendezése, arra jó példa a Merill Linch pénzügyi tanácsadó cég kimutatása. Eszerint az 1976-os montreali olimpia okán felvett hitelek törlesztése 30 évbe tellett a városnak, illetve a kanadai gazdaságnak. Az eredeti tervek szerint 300 millió dollárt szántak a rendezésre a kanadaiak, de a végén 1.5 milliárdos hiánnyal zártak.

A biztonság tekintetében is London lesz a csúcstartó, nem kevesebb, mint 1.35 milliárd dollárral. Fontos hangsúlyozni, hogy nem kevesebb, mert alighanem sokkal több lesz. Pontos számadatokkal minden bizonnyal várni kell az olimpia kezdetéig. Bár már Athén esetében is milliárdos nagyságrendűek voltak az adatok, aligha lehet tökéletes biztonságot szavatolni, kerüljön bármennyibe is.