– Mindeddig úgy tűnt, menekülne Olaszországból, ehhez képest az idénynyitón kezdett a Padova ellen. Ezek szerint marad?
– Az még korántsem biztos – mondta Koman Vladimir a Nemzeti Sportnak. – A mester, Gianluca Atzori az első edzőmeccseken be sem állított, aztán az Empoli elleni kupamérkőzésen játszottam, a bajnokin ismét, ami legalább arra jó, hogy ha mégsem tudok elmenni Olaszországból, valami perspektíva mégiscsak kínálkozik.
– Szóval menekülne.
– Mondjuk úgy, szívesebben váltanék, mint hogy maradjak. Ha nem most, a télen. Ám mert bízom benne, hogy az utolsó napokban megélénkül a piac, nem tettem le róla, hogy például a Bundesligában folytassam a pályafutásomat. Az ízlene. A Sampban például alig tudunk edzeni, annyian vagyunk. Harminckét játékos öltözik át nap mint nap, mert mindenki visszajött a kölcsönadásból, miközben senki sem kelt el. Márpedig vagy tíz embert el kell küldeni. A menedzserem mindenesetre bizakodó, bár csak akkor kérek információkat, ha valami jelentősnek tűnik, feleslegesen nem szeretem idegesíteni magam.
– Az öltözői hangulat egyébként milyen? Még búval teli, vagy sikerült már feldolgozni a kiesést?
– A hangulat nem rossz, bár nem mindenki jutott túl a traumán. Az a baj, hogy ugyanazt tapasztalom, mint a tavasszal: ha kapunk egy gólt, úrrá lesz rajtunk a pánik, így volt ez a Padova ellen is. Miután egyenlítettek, kettőt sem tudtunk passzolni. Pedig simán kellett volna megnyerni a meccset, de a koncentráció hiánya miatt – két szögletrúgás után – kaptunk két gólt, jóllehet azon kívül kapura lövésük sem akadt a vendégeknek. Ha azt a mentalitást képviseljük, mint tavaly, jobb, ha már most visszalépünk a Serie B-től, ha összekapjuk magunkat, sikeresek lehetünk.
– Olyannyira, hogy mindjárt vissza is jussanak az itáliai első vonalba?
– Teljesen más vár ránk a Serie B-ben, mint amit az első osztályban megszoktunk, mindenki ki van ránk hegyezve, az nem elég, ha azt szajkózzuk, hogy mi vagyunk a Sampdoria, mi majd díszlépésben menetelünk a Serie A-ig. Abból bizony baj lesz. Másként kell futballoznunk, küzdenünk.
– Gyanítom, jó lesz most hazatérni a válogatottba.
– Mindig jó. Szeretem ezt a fajta környezetváltozást, a más típusú edzéseket, a társaságot, hogy új impulzusok érnek.
– És ha belegondol, hogy jönnek a svédek Zlatan Ibrahimoviccsal a fedélzeten, elfogja a bizsergés?
– Az majd csak akkor tör rám, ha gólt rúgok nekik. Bizakodom, de esélylatolgatásba ezúttal inkább nem bocsátkoznék. Jó csapattal találkozunk, bravúrra lesz szükség, de épp ideje volna már bemutatnunk egyet.
– Nem is tart a svédektől? Már ne haragudjon, de ha csak odaállítjuk az óriás Zlatan Ibrahimovic mellé, hát...
– És? Előnye és hátránya is van az övénél alacsonyabb termetemnek, a pozitívumait próbálom kiaknázni.
– Azért egy napon csapattársnak is elfogadná a svéd centert...
– Hogyne!
– Arra viszont csak úgy nyílhat mód, ha a Milanban vagy valamelyik másik sztárcsapatban köt ki végül.
– Továbbra is álmom, hogy topcsapatban szerepeljek, miért kellene erről a célomról huszonkét évesen lemondanom? Ezért dolgozom a lehető legkeményebben, arra törekszem, hogy a vágyam megvalósuljon.
– Válogatottbeli álmának beteljesüléséhez mire lenne szükség?
A VÁLASZT, ÉS A TELJES INTERJÚT KERESSE A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN!