„Úgy érzem, jót tett nekem a kölcsönadás, mert Dortmundban alig maradt esélyem, hogy pályára lépjek – mondta a helyzetet reálisan elemezve Hajnal Tamás. – Játszani akartam, versenyhelyzetben megméretni magam, és persze az is bennem volt, hogy ha csak a kispadon ülök, aligha leszek tagja a magyar válogatottnak. Legfőképp persze magam miatt akartam váltani, futballozni, újra átélni a mérkőzés előtti várakozás izgalmát, ezért harcoltam érte, hogy kölcsönadjanak.”
A stuttgartiak korábbi gyengébb szereplésével kapcsolatban a magyar légiós a Nemzeti Sportban elárulta: talán a közösség nem volt az igazi, de most úgy látja, a pályán kívül is egyre egységesebbek lettek, ami az eredményeken is meglátszik. Nem futballoznak ugyan sziporkázóan, de most már mindenki nagyon küzd azért, hogy elkerüljék a kiesést.
„Az ember sohasem tudhatja, mi vár rá, amikor addig ismeretlen közegbe, új társaságba kerül, de nincs okom panaszra – elevenítette fel Hajnal stuttgarti fogadtatásának részleteit. – Úgy érzem, az elmúlt másfél hónapban kiderült, hogy segíteni akarok, és talán tudok is. S nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, a személyiségemmel, a viselkedésemmel szintén a csapat hasznára lehetek.”
Nem Hajnal a Stuttgart első magyar légiósa, a játékmester elmondta: jó emlékeket ápolnak a klubnál honfitársairól, Lisztes Krisztiánról, Szabics Imréről, de van, aki még Szalai Ádámra is emlékszik, aki játszott a VfB utánpótlásában.
Hajnal kapcsolata nem szakadt meg végleg dortmundi klubjával, előfordult, hogy a listavezető vezetőedzője, Jürgen Klopp írt egy sms-t, máskor a szakmai stáb tagjai üzentek, de a játékostársak is gratuláltak neki, ha éppen volt mihez. De akár a találkozó előtt is felhívták és biztatták, ami különösen jólesett neki.
„Nincs bennem emiatt féltékenység – utalt arra a magyar középpályás, hogy a bajnoki cím legnagyobb várományosát hagyta el. – Mindent megtettem, hogy bekerüljek a csapatba, de ez nem sikerült, még sincs okom hibáztatni magam. Most már a Stuttgart céljai lebegnek a szemem előtt, vasárnap Wolfsburgban játszunk, és mert hátul nagyon sűrű a mezőny, minden mérkőzés életbevágóan fontos. Ugyanakkor azt is elárulom, hogy bár valóban minden erőnkkel a következő bajnokira koncentrálunk, nekem egyre többször jut eszembe a Hollandia elleni két Európa-bajnoki selejtező.”
Az irányító a világ egyik legjobb csapatának tartja a válogatott soros ellenfelét, amelynek stílusa mindig közel állt hozzá.
„Technikás futball az övék, élvezik a játékot, utánpótlás-nevelő rendszerük láthatóan nagyszerű. Fantasztikusan jó ellenfélre számítunk, de magától értetődően az a célunk, hogy felborítsuk a papírformát. Ahhoz talán az sem elég, ha mindenki remek formában játszik, a sikerhez még szerencsére is szükségünk lesz. A csapat több tagja immár évek óta együtt játszik, és bár korábban is voltak jó eredményeink, azt kellene elérni, hogy tartósan jól szerepeljünk. Azt hiszem, annyi kiderült, hogy jó úton járunk, remélem, még előrébb tudunk lépni. Hollandia nyilvánvalóan nehéz ellenfél, de abban bizonyos vagyok, mi mindent megteszünk, hogy meglepjük őket, majd kiderül, ez mire lesz elég.”
Az, hogy folyamatos játéklehetőséget kap, Hajnalt feljogosítja arra, hogy merészebb céljai legyenek a válogatottban.
„Egervári Sándor sokszor elmondta nekem, hogy fontos eleme vagyok a csapatának a pályán és azon kívül egyaránt, és szeretném a szövetségi kapitány bizalmát meghálálni.”
