Nem botlott Ajkán, kilenc év után visszajutott az élvonalba az ETO!

LABDARÚGÓ NB II
34. FORDULÓ
FC AJKA–ETO FC GYŐR 0–1 (0–1)
Ajka, Városi Sportcentrum, 3500 néző. Vezette: Berke Balázs (Vígh-Tarsonyi Gergő, Becséri Gergely)
AJKA: Szabados – Tóth G. (Horváth P., 72.), Tar, Jagodics B., Csemer – Kenderes (Szarka Á., 55.), Csizmadia Z. – Babos B. (Fiáth, 89.), Zsolnai R., Borsos F. (Pantovics, 55.) – Nagy K. (Görgényi, 89.). Vezetőedző: Schindler Szabolcs
ETO: Gyurákovics – Vera, Szépe, Szujó, Csontos D. – Anton, Vingler – M. Diarra (Kröhn, 85.), Bumba (Bánáti, 90+1.), Riquelme (Vianna, 68.) – Lukics (Farkas B., 85.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Riquelme (25.)
Kiállítva: Csemer (79.)
MESTERMÉRLEG
Schindler Szabolcs: – Távolabbról kezdeném az értékelést: decemberben felírtam egy számot a papírra, mégpedig a tizenegyedik helyet, decemberben elégedettek lettünk volna ezzel, most, egy ilyen mérkőzés és egy ilyen szezon után már nem biztos. Reálisan kell értékelnünk a idényt, és az ősz bizony nagyon gyenge volt, tavasszal viszont fantasztikusan játszott a csapat, nagyon sok energiát mozgósított, mint ahogyan ezen a mérkőzésen is. Amit még szeretnék kiemelni, hogy a Győr igazán nagy helyzet nélkül nyerte meg ezt az összecsapást. Sajnos a kapu előtt nem voltunk annyira hatékonyak, ami meghatározta a mérkőzés végkimenetelét.
Borbély Balázs: – Nehéz meccsen vagyunk túl, de tudtuk, mi a tétje a mérkőzésnek, nagyjából ezt is vártam az Ajkától. A tavaszi szezon egyik legjobb csapatával álltunk szemben, úgyhogy nem számítottunk könnyű összecsapásra. A játékosaimon éreztem némi görcsösséget, de azért, mert nagy volt a tét, viszont ahogy megszületett a gól, már láttam, hogy megnyugodott mindenki, és minőségi futballt produkált a csapat. Fáradtságot és megkönnyebbülést érzek most.

ÖSSZEFOGLALÓ

EDDIG IS HASZNOS VOLT, hogy tavaly átadták a Győrt és Pápát összekötő M83-as gyorsforgalmi utat, vasárnap délután pedig a szokottnál nagyobb forgalom zajlott a kétsávoson, rengeteg autó haladt Veszprém vármegye irányába. A legtöbb gépkocsin volt valami győri kötődést szimbolizáló zöld-fehér jelzés, emitt sálak lógtak ki a hátsó ablakokon, amott a visszapillantókon feszítő kis zászlót lehetett látni, és a mini ETO-mez kötelező kelléknek tűnt. Ünnepre készültek a győri szurkolók, ugyanis kilenc év pokoljárás – 2015-ben zárták ki az ETO-t, és sorolták vissza a harmadosztályba –, majd lassú felemelkedés után juthatott vissza a csapat az élvonalba. Ehhez viszont az utolsó fordulóban legalább egy pontot kellett szereznie Ajkán – persze abban az esetben, ha a papírforma alapján a Vasas is győz a Soroksár ellen. Az összecsapás pikantériáját pluszban még az adta, hogy az ajkaiak mestere, Schindler Szabolcs tavaly ősszel éppen a Vasas U19-es csapatának kispadjáról állt fel, és szerződött le a hazaiakhoz, és egyébként is ezer szállal kötődik az angyalföldiekhez, ott nevelkedett, játszott a felnőttcsapatban, majd szakvezetőként a kispadon is ült már.

A rendező egyesület rendkívül nagyvonalúan kezelte a győri igényeket, pillanatok alatt elfogytak a hét közben a vendégszurkolók számára biztosított jegyek, ezért az ajkaiak még egy szektort megnyitottak az ETO-drukkereknek. Ennek megfelelően rendkívül hangosak voltak az ETO-szimpatizánsok, talán ők is tudták, kell a segítség, mert az Ajka remek tavaszt produkált, volt tízmeccses veretlenségi szériája is, aminek köszönhetően nagyon gyorsan elkerült a kiesőzónából, és magabiztosan maradt bent. S hogy nem volt véletlen a nagyszerű produkciója, azt megmutatta az első félidő, annak is inkább az első fele. Az Ajka ugyanis remekül kihasználta, hogy a meccs elején a hatalmas felhőszakadás pár percig áztatta a pályát, többször zavarba hozta a csúszkáló, bizonytalan vendégeket, és főleg jobb oldali támadások révén veszélyesebben futballozott. Az ETO viszont lényegében az első lehetőségéből gólt szerzett a szemfüles Riquelme Rodrigues révén a 25. percben. Onnan már sokkal kiegyenlítettebb volt a találkozó, többet birtokolták a győriek a labdát, de a szünetig nagy helyzet már egyik oldalon sem alakult ki.

A fordulás után ismét az ajkaiak futballoztak enyhe mezőnyfölényben, aztán Schindler további támadó szellemű játékosokat küldött pályára, a hórihorgas Szarka Ákos majdnem góllal hálálta meg a bizalmat, de fejese után a labda centikkel elkerülte kaput. Aztán a hazaiak másik veszélyes csatára, Nagy Krisztián lőtt remekül 18 méterről, Gyurákovics Erik másodszorra kaparintotta meg a labdát. Egyre többet volt az ETO térfelén a labda, a vendégek egy-egy kontraakcióból lehettek volna veszélyesek, ha pontosabbak az ellenfél védekező harmadában. A hajrához közeledve így is Mamady Diarra zárhatta volna le a nyitott kérdéseket, de lövését védte Szabados István, a másik oldalon Babos Bence három méterről próbálkozhatott, ám valahogy blokkoltak a gólvonalon a győri védők. A 79. percben megfogyatkozott az Ajka, Csemer Gyula csúnya becsúszása sárgát ért, és mivel ez volt neki a második, mehetett is zuhanyozni.

Fogyott az idő, a vendégszurkolók egyre türelmetlenebbül várták a lefújást. Ezúttal viszont csak perceket kellett kibírniuk, mit számított ez az elmúlt kilenc évhez képest. Az ETO már nem hagyta kiénekelni a sajtot a szájából, hatalmas ünneplés kezdődött Ajkán, aztán siettek haza a győriek a Széchenyi térre, ahol nagy tömeg várta őket. Véget ért a rémálom, a százhúsz éves, négyszeres bajnok és kupagyőztes klub visszajutott az élvonalba! 0–1

PERCRŐL PERCRE