Szentes: A lövészárokban lőni kell, és lőnek rád

DIÓSGYŐR–DVSC-TEVA 0–2

SZENTES LÁZÁR (a DVTK szakmai igazgatója): – Óvatosan kellett játszanunk, hiszen nagyon jó csapat volt az ellenfél, ugyanakkor az első félidőben nem sok lehetőséget adtunk neki. A sérülés miatt belső védőt kellett cserélni, ezután nagyon észnél kellett lennünk a váltásoknál. A második félidőt jól kezdtük, de sajnos a Debrecen szerzett gólt, és ez megfogott minket. A Diósgyőrért dolgozni mindenhol megtisztelő, de tény, más dolga van a hadtáposnak, aki a háttérben osztogatja a konzerveket és a lekvárt, míg a lövészárokban lőni kell, és lőnek rád. Mégiscsak ez az igazi. De ebben benne van, hogy eltalálnak...

KONDÁS ELEMÉR (a Debrecen vezetőedzője): – Tudtuk, hogy izgalmas és küzdelmes mérkőzés lesz a Diósgyőr elleni. Erre számítottunk, mindent elkövettünk a siker érdekében. Jól kezdtünk, aztán kiegyenlített lett a találkozó, és el kell ismernem, a szünet után a Diósgyőr játszott jobban, szerencsére azonban a kulcsfontosságú gólt mi szereztük. Ezt követően már nagyon taktikusan és fegyelmezetten futballoztunk, és látványos góllal növelni tudtuk az előnyünket. Ezzel pedig rendkívül fontos, nagyon értékes győzelmet arattunk. Adamo Coulibaly nagyon fontos láncszeme a csapatunknak, nem véletlenül vezeti a góllövőlistát. Ezúttal jól oldotta meg a feladatát.

LOMBARD FC–ZALAEGERSZEGI TE 0–1

BENE FERENC (a Pápa vezetőedzője): – Kereshetnék kifogásokat is, de azzal semmivel sem jutnánk előrébb. Az a csapat nem is érdemel győzelmet, amelyik öt százszázalékos helyzetéből egyet sem képes berúgni. Ettől függetlenül a küzdeni tudásuk miatt nem tudom elmarasztalni játékosaimat. Úgy kezdtük ezt a mérkőzést, ahogy azt hazai pályán kell, és az első tíz percben eldönthettük volna a három pont sorsát. De nem hangsúlyoznám ki, hogy csak az első negyedórában játszottunk jól, mert amelyik csapat a rendkívül szervezetten védekező Zalaegerszeg ellen képes öt gólhelyzetet kialakítani, az annyira rosszul azért nem futballozhatott.

PRUKNER LÁSZLÓ (a Zalaegerszeg vezetőedzője): – Ha olyan összefogásban és szellemiségben játszottak volna futballistáim, mint ahogy tették Pápán, nem esünk ki. Egyértelmű, hogy nem itt tartanánk, és nem kellett volna huszonhat mérkőzés ahhoz, hogy végre átlépjük saját árnyékunkat. Mivel ez csak most történt meg, mindenkinek viselnie kell a következményeket. Bár nem játszottunk szépen, megérdemeltük a sikert. A becsületünkért is játszottunk, és legalább elmondhatjuk magunkról, hogy nem nyeretlenül búcsúzunk az élvonaltól.

ÚJPEST–VASAS 2–0

MARC LELIÉVRE (az Újpest megbízott edzője): – Az orvosok mondták, Kabát Péter, valamint Kiss Zoltán is hatvan percet bírhat, kockáztattunk tehát, amikor úgy döntöttünk, hogy pályára küldjük őket. Ennél sokkal nagyobb fejfájást okozott, hogy az első félidőbeli teljesítményünk borzasztó volt. Én szégyelltem magam a kispadon. Az öltözőben a játékosok elmondták, hogy ők is ugyanígy éreznek, ezért sikerült változtatni, s végül megszereztük a győzelmet. Egyrészt örömteli, hogy sikerült legyőznünk a riválisunkat, másrészt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy egy pillanatra sem dőlhetünk elégedetten hátra. Dolgozunk tovább, mert az a célunk, hogy a hátralévő fordulókban megszerezhető bajnoki pontok közül minél többet megkaparintsunk.

MARIJAN VLAK (a Vasas vezetőedzője): – Egészen addig, amíg matematikailag lehetőségünk van arra, hogy megelőzzünk egy csapatot, tesszük a dolgunkat, és harcolunk tovább. Én tehát nem adom fel, és nagyon remélem, hogy a labdarúgóim is hasonlóképp gondolkodnak. Nagyon rosszkor kaptuk a gólokat. A szünetben azt mondtam a labdarúgóimnak, játsszanak, vállalkozzanak bátran, erre tizenegyest hoztunk össze az Újpestnek. Igaz, röviddel utána mi is kaptunk egyet, ám nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőséggel. Olyan hibákat követtünk el, amilyeneket ilyen szinten egyszerűen nem lehet. Értetlenül állok néhány játékosom hibája előtt, hihetetlen, kritikán aluli volt néhány megmozdulásunk. Nem akarok elhamarkodottan pálcát törni senki felett, előbb megnézem ismét a mérkőzést, utána már lehet olyat mondani, hogy az egyik nem akart, a másik pedig nem bírt...

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–PÉCSI MFC 1–0

SISA TIBOR (a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője): – Fontos, sőt presztízsmeccs és rangadó volt ez a javából! Úgy érzem, ez kissé rányomta a bélyegét a játékra. Küzdelmes összecsapást láthattak a nézők, bár a játék színvonala finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után. A helyzetek alapján döntetlen is születhetett volna, ennek ellenére azt mondom, megérdemeltük a győzelmet és az ezzel járó három pontot, mindent megtettünk ennek érdekében. Lehet, többet is ér a győzelem, mint három pontot.

MINK OLIVÉR (a Pécsi MFC vezetőedzője): – Az első félidőben jól játszottunk, de nem tudtunk helyzeteket kialakítani. A fordulás után kaptunk egy gólt, s nem tudtunk váltani, ha Bajzát Péter kapufája bemegy, talán megváltozott volna a játék képe. De tudjuk, szegény embert az ág is húzza…

SIÓFOK–HALADÁS 0–2

HORVÁTH KÁROLY (a Siófok szakmai igazgatója): – Sajnálom, hogy csalódást okoztunk a szurkolóknak, de nemcsak nekik, hanem természetesen saját magunknak is. Játékunk nem volt, rossz felfogásban futballoztunk, bár igazából nem is fociztunk. Az első gól után csak futottunk az eredmény után, aztán megkaptuk a másodikat is.

ARTNER TAMÁS (a Haladás vezetőedzője): – Azért ez nehéz meccs volt, szervezett Siófokkal találkoztunk, csak a második félidőben ültek azok a megoldásaink, amelyeket gyakoroltunk. Csapatomnak gratulálok a bennmaradáshoz és a tavaszi teljesítményéhez.