A találkozó előtt húsz ponttal többet gyűjtött a Győr a Haladásnál a bajnokságban, előbbi mégsem mehetett biztosra Szombathelyen, a Rohonci úton. Múlt héten a Videoton alapos verést osztott ki Magyar Kupa-meccsen a győrieknek, ezért a hazai pályán mindig veszélyes Haladásnál úgy érezhették: lehet keresnivalójuk a bajnokság második helyezettje ellen.

A két edző egyaránt bizakodott. Artner Tamás egyértelműen győzelmet várt, Csertői Aurél pedig elsősorban azt kérte a játékosaitól, hogy sokkal pontosabban, sokkal fegyelmezettebben játszanak, mint a legutóbbi kupameccsen.

A Haladás a kezdés után azonnal rárontott az ETO-ra. A játékosok nem kímélték sem magukat, sem az ellenfelet. Szólt a csontzene, de helyzetet nem sikerült kialakítaniuk a csapatoknak. A küzdelmes, jó iramú mezőnyjátékban a győriek valamivel tudatosabbnak tűntek. Aztán a Haladás az ETO segítségére sietett, mert a 12. percben előbb rosszul szabadítottak fel a hazai játékosok, majd nem figyeltek a tizenhatosukon belül kószáló győriekre, és máris vezettek a vendégek Jarmo Ahjupera révén (1–0).

A gól még nagyobb küzdelemre késztette a hazaiakat, de hiába szereztek rengeteg labdát, az átadásokba sok hiba csúszott. Guzmics ennek ellenére fejesből betalálhatott volna, kicsivel tévesztett csak célt.

A vendégek a félidő második felében taktikusan őrizték az előnyüket, nem sokat foglalkoztak a támadásokkal. Végig látszott, hogy inkább az esetleges lehetőségekre akarnak majd lecsapni. És ezt olyannyira jól tették, hogy a Haladás távoli próbálkozásokon kívül nem tudott közel kerülni a győri kapuhoz.

A szünet után annyit változott a játék összképe, hogy a szombathelyiek még egy fokkal erőteljesebbnek, koncentráltabbaknak tűntek, ekkor a vendégek kizárólag a kontrákra építettek. Az 59. percben így is szerencse, és Szabó Ottó öngólja kellett az egyenlítéshez. A második félidőre beálló volt kaposvári ígéret, a végig nagy kedvvel játszó Kulcsár Kornél cselezgetett a bal szélen, majd erőből centerezett. Középen két győri védő egymást zavarta, aminek öngól lett a vége (1–1).

A bekapott gól, főként annak körülménye megzavarta a győrieket. A még inkább lendületbe jövő Haladás többször jutott veszélyes helyzetig, Szasa Sztevanovics azonban bravúrral védett, majd Kenesei Krisztián szabadrúgásból tévesztett célt. Utóbbiak a hajrában is szabadrúgásból párbajoztak – ott a győri kapusnak már vetődnie is kellett –, a kettő között pedig kizárólag a vendégek térfelére korlátozódott a játék, de a szombathelyiek akcióit sok pontatlanság kísérte.

A hajrát győri lehetőség vezette fel, amikor egy előre vágott labdára Rózsa Dániel kapujából messze kifutva akart felszabadítani, de lecsúszott a lábáról a lövés, bizony kellett a visszazáró társak segítsége. Az utolsó percekre picit elfogyott a tűz a házigazdákból, a labdát korábban másodpercekre megtartó vendégek akár győztes gólt is szerezhettek volna, de már késő volt, igaz, ők már korábban is tökéletesen megelégedettnek tűntek az egy ponttal. Az övék is lett.