Szpisljak: Lehetett volna négy négy is

KAPOSVÁR–DEBRECEN 1–1

Sisa Tibor, a Kaposvár vezetőedzője: – Sajnos valós a régi szólás, az élet nem habos torta.
A meccs egyébként joggal érdemelt tapsot, számos helyzet volt itt is, ott is, nem unatkoztak a nézők.

A szakember kitért az utolsó percben történtek elemzése elől, ehelyett…
– Inkább a statisztikát hívom segítségül: tíz mérkőzésen hat tizenegyest és három kiállítást ítéltek ellenünk. A Ligakupával együtt hét tizenegyest és négy kiállítást, pedig nem vagyunk durva csapat. Ilyenkor nehéz elhitetni a labdarúgókkal, hogy azért nyerhetnek is. Bízom benne, hogy mégis.

Kondás Elemér, a Debrecen vezetőedzője nem adta fel akkor sem, amikor vezetést szerzett az ellenfél. – Biztattam játékosaimat, hogy menjünk tovább, nem is adtuk fel, nagyon akarták a fiúk az egy pontot. Persze addig győzelemre játszottunk, ezt jelzi, hogy támadókat cseréltem be, aminek megihattuk volna a levét. Izgalmas mérkőzést vívtunk, jól játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki. Nem érdemeltünk volna vereséget, a sírból hoztuk vissza az egy pontot.

SIÓFOK–BP. HONVÉD 0–0

Ifjabb Mihalecz István, a Siófok vezetőedzője: – Tudom, hogy nem az első félidővel
adják el a magyar futballt a marketingszakemberek, ezért a második félidővel kezdeném az értékelést. Általában mondhatom, hogy a siófoki csapat nagyon szervezett, fegyelmezett, tisztességes labdarúgókból áll, akik a futball egyik fontos elemét, a védekezést ezúttal is nagyszerűen megoldották. Tény, hogy a Honvédnak voltak lehetőségei, mégis úgy gondolom, hogy kapusunknak nem is volt igazán védenivalója. A támadójáték azonban más kérdés, most is látszott, hogy amikor bátrabbak vagyunk, merünk vállalkozni, akkor vannak helyzeteink. A Sowunmi Thomaséhoz hasonló helyzeteknél Horváth Károly szakmai igazgatónak kihullik a maradék haja, én pedig beleőszülök. Óriási fordulópont lehetett volna, természetesen rettenetesen sajnáljuk, hogy nem lett gól abból a szituációból.

Supka Attila, a Honvéd vezetőedzője: – Ennek a mérkőzésnek az értékelésekor nyilván figyelembe kell venni, hogy a hét közben százhúsz percet játszottunk a semmiért, amikor a Szigetszentmiklóssal szemben kiestünk a Magyar Kupából. Ezért hiányzott belőlünk a frissesség, én is tompának éreztem néhány játékost, de mondom, ennek megvan a nyilvánvaló oka. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy Siófokról, ha az előző szezont is ide veszem, nagyon kevesen távoztak három ponttal, vagyis megbecsüljük ezt az egyet. Sowunmi helyzeténél örültem, hogy általában állva nézem a meccset, mert ha kispadon ülök, biztos lefordulok róla, amikor megláttam, Ivan Lovric hogy ad haza. Nagy szerencsénk volt, hogy Kemenes Szabolcs tudott korrigálni nagyon nehéznek tűnő helyzetben… Könnyen elveszthettük volna a mérkőzést.

ÚJPEST–HALADÁS 4–1

Zoran Szpisljak, az Újpest vezetőedzője: – Nem hittem volna, hogy három góllal legyőzzük a Szombathelyt. Ám a vendégek az első félidőben megtették nekünk azt a szívességet, hogy többször is kinyíltak és hibáztak. Talán négy három lett volna a reális eredmény, de lehetett volna négy négy is. Ezért is vagyok büszke a csapatomra, hogy végül magabiztosan győztünk, és megörvendeztettük a szurkolóinkat.

Aczél Zoltán, a Haladás vezetőedzője: – Borzalmas első félidőt produkáltunk, amelyet nehéz minősíteni. Annak idején magam is belső védőt játszottam, és elnézve csapatom hátvédeinek játékát, helyettük szégyellem magam. Az a legnagyobb baj, néhányan azzal a tudattal futballoznak, hogy nincs megfelelő helyettesük, és akkor is pályára kell küldenem őket, ha hétről hétre bakiznak. Szűkös a keretünk, eszem ágában sincs senkit kitenni. Majd mi ezt egymás között, az öltözőben elrendezzük. A szünet után megmutattuk, hogy tudunk futballozni, szépen, erőből, taktikusan. Kár, hogy így is sima vereség lett a vége.

PÁPA–VASAS 0–0

Véber György, a Pápa vezetőedzője: – Az első félidőben mutatott játékunkról nincs mit beszélni, egyszerűen értékelhetetlennek tartom. Csak totyogtunk a pályán. Szünetben megpróbáltam felrázni a fiúkat, fölényben is játszottunk, helyzeteink is voltak bőven, de hiába, mert kihagytuk a lehetőségeinket. Nagy Sándor, aki egyébként a héten lázas beteg volt, valóban sokat lendített a játékunkon, ami persze öröm, az viszont fájó, hogy Lovrencsics Gergő ezen a mérkőzésen használhatatlan volt.

Marija Vlak, a Vasas vezetőedzője: – Egy hónap alatt nehéz csodát tenni, de számunkra a döntetlenek is fontosak a bentmaradásért folytatott küzdelemben. Sokat kell még tennünk, hogy játékban is fejlődjünk. A hazaiak több helyzetet dolgoztak ki, de azért nekünk is sikerült elpuskáznunk két százszázalékos lehetőséget. Ezért úgy gondolom, rászolgáltunk a pontszerzésre.

PAKS–PÉCS 4˜–4

Kis Károly, a Paks vezetőedzője: – Kétségtelen, jó meccset játszottunk, de a döntetlennel elégedetlen vagyok. Négy szerzett góllal illett volna megnyernünk ezt a mérkőzést… Sajnos akadtak olyan hibák, amelyek az ellenfél góljaihoz vezettek, ezeket sürgősen ki kell javítanunk. Azt nem mondom, hogy gödörben vagyunk, de össze kell szednünk magunkat, máskülönben nem tudunk előrelépni.

Mészáros Ferenc, a Pécs vezetőedzője: – Nagyon jó és változatos meccset vívtunk, a döntetlent igazságosnak tartom. Némi keserűség mégis van bennem, mert a vége előtt egy-két perccel még vezettünk. Amit a szünetben kértem a fiúktól, azt a második félidőben megcsinálták. És büszke vagyok azért is, mert a negyedik helyen állunk. Csak gratulálni tudok játékosaimnak!