Siófok-Honvéd: szerény teljesítmény - gól nélkül

Nagyjából kétezer néző gyűlt össze a kellemes kora őszi időben Siófokon egy jó meccs reményében. Erre minden alapjuk meg is volt, mert a Siófok remekül szerepel hazai környezetben, a Honvéd pedig a mérkőzés előtt a harmadik helyen állt a tabellán. A nagy várakozásból azonban semmi sem valósult meg.

Az első félidőben szinte helyzetet sem lehetett feljegyezni. Többször hatalmasodott el a szemlélőn az az érzés, mintha igazából egyik csapat sem akarna nyerni.

A szurkolók szerint „bűn rossz” első félidőben mindössze néhány Honvéd-helyzetecske színezte a meglehetősen szürke játékot, az egyetlen siófoki lehetőségre a 44. percig kellett várni. Ekkor Haraszti 16 méterről küldött ravasz lövést a lábak között a Honvéd kapujára, de néhány centiméterrel célt tévesztett. A félidőben inkább a Honvéd volt aktívabb, de eredményben ez egyáltalán nem mutatkozott meg – azzal a tudattal mehettek pihenőre a csapatok, hogy az edzők aligha hagyják szó nélkül a harmatos teljesítményt.

A második félidőre harcos Honvéd érkezett, és rögtön a középkezdés után megszerezhette volna a vezetést. Abbas fordult kapura az ötös környékén a 46. percben, de lövése után a lécen csattant a labda. Támadásban maradt a Honvéd, és az 58. percben újra „kopogtatott”: ezúttal egy szerencsésen lepattanó szabadrúgás jutott el a Siófok kapujáig, de a Milintét megtréfáló labda a lécről pattant ki.

Ezután megint leült a mérkőzés, és csak a 70. percben élénkült meg, amikor egy rossz hazaadásra csapott le Sowunmi, de nem tudott túljárni Kemenes eszén, így kimaradt az ordító helyzet. A Siófok fokozatosan átvette a játék irányítását, és néhány lövéssel jelezte, igényt tart a három pontra.

Hiába volt azonban a nagyobb erőbedobás, így sem jutott a két csapat nulláról az egyre. Bár a vége előtt nem sokkal még gólt lőhetett volna a Honvéd, végül maradt a gól nélküli döntetlen, amely a játék képe alapján igazságosnak mondható – egyik gárda sem érdemelt győzelmet. A második félidőben megélénkült ugyan a játék, de összességében a közönség szempontjából inkább idegborzoló másfél órával szomorították a csapatok a szurkolókat.