Prukner: Megdöbbentő, mennyire leblokkolunk stresszhelyzetben

VASAS–VIDEOTON 0–0

Marijan Vlak: – Elégedettek vagyunk az egy ponttal, hiszen erős ellenfelünk volt, és azt hiszem, a Videotonnak több helyzete akadt. Nagyon fontos meccs volt ez számunkra, a bent maradásért küzdünk, és ebben a harcban minden pontra szükségünk van. Egész héten arról beszéltünk, hogy nem szabad megijedni, saját önbecsülésüknek tartozunk azzal, hogy nem adjuk fel eleve. Ráadásul túlélési harcot vívunk, mindenki ellen küzdenünk kell, és ezt megtették a fiúk.

A Videoton elleni felkészülés során a védelmünket erősítettük meg, mert a kiesés elleni harcban első lépésként az a célunk, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. Ha pedig nem kapunk egyet sem, egy pontunk már van. Hogy három legyen ahhoz több kell, és el kell ismerni, hogy a labdakihozatalok, a támadások építése terén még bőven van tennivalónk, ebben ezúttal is keveset nyújtottunk.

ZALAEGERSZEG–KECSKEMÉT 1–1

Prukner László: – Megdöbbentő volt, hogy jelentős NB I-es múlttal büszkélkedő játékosok mennyire leblokkolnak stresszhelyzetben, és az évek alatt berögzült megoldásokhoz folyamodnak. Ezen minél hamarabb változtatnunk kell. Az egy pont sokat számít ugyan, de a mi helyzetünkben összességében kevés. Pozitívum ugyanakkor, hogy az elhibázott tizenegyes után még az első félidőben egyenlítettünk. Ettől függetlenül nagy esélyt szalasztottunk el, hogy megszerezzük első győzelmünket.

Elsősorban a játékosok futballról alkotott gondolkodásmódját kell átalakítanom, mert amíg ez nem sikerül, esetlegesek ezek a pontszerzések. Fejetlenül nem lehet támadni, és a régi beidegződéseken is változtatni kell.

Tomiszlav Szivics: – Tisztában voltam vele, hogy cserélnem kell, mert éreztem, hogy baj lehet. Sajnos a két perc valóban gyorsan lepergett, és máris emberhátrányban voltunk – mondta Mohl Dávid kiállításával kapcsolatban. – A kiállítástól függetlenül azonban nyugodt voltam, mert tudom, hogy fizikailag jobbak vagyunk a Zalaegerszegnél, és ez be is bizonyosodott az utolsó percekig.

Talán azzal tudtam meglepni kollégámat, hogy Gyurcsó Ádámot átirányítottam a bal oldalra, mert tudtuk, hogy Kocsárdi Gergely nem a leggyorsabb futballista. Ez a húzás be is vált, ám egy nagy védelmi hiba következtében elúszott az előnyünk. Az idősebb edzők azt mondják, minden pontnak örülni kell, de most nyugodtan mondhatom, hogy két pontot veszni hagytunk Zalaegerszegen.

BUDAPEST HONVÉD–ÚJPEST 2–0

Supka Attila: – Már tavasszal új csapat építésébe kezdtünk, mégpedig oly módon, hogy figyeltük, milyen posztra kiket lehet, illetve kell igazolni, és mert sikerrel jártak törekvéseink, ezért már a bajnoki rajtra összeállt egy meghatározó csapat. Ennek és persze az elvégzett munkának tudhatjuk be a jó szereplést.

Az Újpest elleni első félidőben nem voltam ugyanakkor túl nyugodt, mert csapatom rendkívül óvatosan futballozott, igaz, ez jellemezte az Újpestet is. A vendégek ráadásul négy egyes győzelmük után kellő önbizalommal érkeztek, és ez látszott a csapaton, mi pedig nem tudtunk mit kezdeni ezzel. A második félidőben már jobban futballoztunk, az történt a pályán, amit mi elterveztünk. A tizenegyes csak megnyugtatta a csapatot, aztán a második gól után már akár nagyobb különbségű lehetett volna az előny. Igaz, a nagy lelkesedés miatt hátul kinyíltunk, és benne volt a levegőben, hogy gólt kapunk. Végül is örülhetünk, és annak is, hogy az eredményes játékot meghálálta a közönségünk is.

Zoran Szpisljak: – Azért nem sikerült az újabb siker, mert a Honvéd jóval rutinosabban futballozott, mint mi. A hazaiak kevés helyzetet dolgoztak ki, de szinte százszázalékos magabiztossággal használták ki azokat. Persze volt a mérkőzésnek egy olyan pillanata, amelyet vissza kell nézni, ki kell elemezni, mert lehet, hogy az döntően befolyásolta az eredmény alakulását. A kispadról úgy tűnt, nem történt szabálytalanság a tizenhatosunkon belül, és a gól után még inkább érvényesült a hazaiak rutinja. Végül is a büntető ellenére is el kell ismerni, hogy megérdemelten nyert a Honvéd.

Míg a múlt heti győzelem kissé elterelte a figyelmet egy-egy védekezési és támadásbeli hibáról, a mostani mérkőzés lehetőséget ad az elemzésre, és a hibák kijavítására. Sokat kell tanulnunk, és reméljük, nem csak egy-egy villanásai lesznek az Újpestnek, hanem folyamatos, megbízható futballal rukkol ki a csapat. Ezt várom el ezután a vereség után.

PÉCS–SIÓFOK 1–1

Mészáros Ferenc: – Tizenhét pontunk van, mégpedig feljutó csapatként. Ne felejtsük el, a Siófokkal játszottunk egy egyet, amely döntetlenre végzett a Videotonnal és a Debrecennel is. Persze ettől még szerettük volna megnyerni a mérkőzést. Egy nulla után feltétlenül pontosabb futballra lett volna szükség, hogy újabb sikert arassunk. Az sem lett volna baj, ha a cseréink többet tesznek hozzá a játékunkhoz, de azt is jó lett volna látni, hogy van igazi vezéregyéniség nálunk a pályán.

Vissza kell majd néznem a vendég gólnál történteket, de úgy láttam, nem járt volna szabadrúgás a Siófoknak. Persze ettől még hiba, hogy aki a sorfalban áll, az felugrik.

Ifj. Mihalecz István: – Ebben a mérkőzésben több és kevesebb is lehetett volna számunkra. Az első félidőben úgy futballoztunk, mint a hímek, és nem úgy, mint a férfiak. A szünet után már férfiak voltak a pályán, többet kezdeményeztünk, bár nem volt annyi helyzetünk, mint az első játékrészben. Még véletlenül sem szeretném lebecsülni az ellenfelünket, azonban úgy érzem, az első félidei játékunk alapján csak saját magunkat okolhatjuk azért, hogy nem nyertük meg ezt a meccset.

Nem kicsit volt bosszantó, hogy bár rengeteg szabadrúgást végezhettünk el, szinte kivétel nélkül mindet gyatrán oldották meg a játékosok. Ráadásul az külön bosszantott, hogy az ellenfél jól jött ki ezekből a szituációkból, és gyors támadásokat vezetett. Ha koncentráltabbak vagyunk, ha az ilyen helyzeteket jól oldjuk meg, akkor tudjuk majd a hasonló meccseket győzelemmel befejezni.

SZOMBATHELYI HALADÁS–PÁPA 2–1

Aczél Zoltán: – Az első huszonöt percben jobbára a mi akaratunk érvényesült, aztán el kell ismernem, hogy a Pápa fölénk kerekedett. Nem tudom, mi volt az oka, lehet, hogy kissé túlfutottuk magunkat. A folytatásban hiába próbáltam belenyúlni a mérkőzésbe, sok hibával játszottunk, ívelgettünk, amikor játszanunk kellett volna. Elismerem, hogy a szerencse is kellett a győzelmünkhöz. A Videotontól elszenvedett vereségünk után viszont biztos voltam benne, hogy egyszer a sors visszaadja nekünk azt, amit korábban elvett. Dicséret illeti a csapatomat, mert nem adta fel, és az utolsó pillanatig küzdött, hogy megfordítsa az eredményt.

Mindenki hozzátette a magáét a győzelemhez, de Kenő oroszlánrészt vállalt a sikerből. Mondtam neki, hogy kilencven percig nem azt nyújtotta, amit várok tőle, aztán gólpasszt adott, kiharcolt egy tizenegyest, és még volt benne annyi kurázsi, hogy odaállt a labda mögé. Nem biztos, hogy a helyében én mertem volna vállalni.

Véber György: – Ha én most valami okosat tudnék mondani, valószínűleg nem itt ülnék. Nem tudom normálisan értékelni a mérkőzést, az utolsó pillanatokban újfent olyan amatőr hibákat követtünk el, amelyek törvényszerűen a vesztünket okozták. Arról nem beszélve, hogy tudunk mi ennél jobban is futballozni. De már az első félidőben olyan hibákat követtünk el, különösen védekezésben, amilyeneket egyszerűen nem lehet.

Ennek ellenére megszerezhettük volna a győzelmet, ha jobb döntéseket hozunk, vagy ha Goran Marics lövése nyomán nem a lécen csattan a labda. Sajnos a kelleténél többet hibáztunk. Nem feszültek, hanem – és nem szeretném megbántani a játékosaimat – ostobák voltunk a hajrában, elvégre megnyert mérkőzést engedtünk ki a kezünkből.