DEBRECEN–ÚJPEST 3–2

Kondás Elemér (Debrecen): – A jelek szerint itthon az a megszokott forgatókönyvünk, hogy a vártnál kissé gyengébben kezdünk. Inkább az volt zavaró, hogy hiába szereztük meg szép góllal a vezetést, nem tudtuk megtartani a labdát, és feljött az Újpest. Hibáztunk, hogy hagytuk az ellenfelet felkelni a padlóról, szerencsére a cserék sokat lendítettek a csapaton.
Zoran Szpisljak (Újpest):– Tudtuk, hova kell jönnünk, nem volt kétséges szerintem senki előtt, hogy rettenetesen nehéz feladat előtt áll a csapatunk, amikor Debrecenben kell pályára lépnie. Voltak lehetőségeink, és ha több szerencsénk van, valamint jobban koncentrálunk, sokkal többet is kihozhattunk volna ebből a bajnokiból. Tanulnunk kell ebből a meccsből, nem kis dolog két gólt lőni a Loki stadionjában. Erre építhetünk, tudom, hogy jobbak leszünk, de egy kis idő kell hozzá.

VASAS–FERENCVÁROS 2–0

Marijan Vlak (Vasas):– Erőszakosan játszottunk, nagy volt a nyomás a futballistákon, egyszerűen muszáj volt megszerezni a három pontot – méghozzá nem is akárki, hanem a Ferencváros ellen. Morálisan együtt voltunk, és fontos, hogy szervezetten is játszottunk. Olykor visszafogottan működtünk, játékban, passzolásban mindenképpen javulnunk kell. A pálya közepén is láttam gondokat, azon a területen sokkal keményebben kell fellépnünk, mert így a védelmünkre túlzottan nagy teher hárul. Lesz most két hetünk összekovácsolni az együttest. Három-négy játékosra szükségünk lenne, ma is kevesen voltunk, a kispadunk is vékony. Hallom, hogy távozókról beszélnek, de hozzánk inkább érkezők kellenének most.
Nagy Tamás (Ferencváros): – Valahogy mindig a mérkőzés elején jönnek ilyen lehetetlen helyzetek, amire felkészülünk, abból kapunk gólt – ez most is így volt. Aztán úgy éreztem, lassan kijövünk a görcsösségből, helyzeteket alakítottunk ki, de a támadásban, a kapu előtt nem éreztem a magabiztosságot. A megfelelő koncentrációt hiányoltam, és sajnos ez egy hosszabb folyamat lesz, mire a futballisták ebből a pszichés görcsből felépülnek. A siker hiányzik, ha az meglesz, elindul majd a szekér. Tudom, hogy a szurkolókat ez nem nyugtatja meg, de én most is láttam előrelépést a játékunkban.

HALADÁS–KECSKEMÉT 2–2

Aczél Zoltán (Haladás): – Gyakran beszélünk az öltözőben arról, ha gólt szerzünk, lehetőség szerint a következő négy percben az ellenfél ne tudjon válaszolni erre. Ezúttal nem fognám a fegyelmezetlenségre a hibákat, ugyanis ha jól emlékszem, ellenfelünk az Európa-ligában indult a nyáron, mi pedig éppen csak bent maradtunk az NB I-ben. Az első félidő számomra nem volt szórakoztató, mert túlságosan is kinyíltunk, és mindenáron gólt akartunk szerezni. Ebből alakulhatott ki a totális támadófutball, ami lehet, hogy a nézőknek öröm, ám edzőként sokkal összetettebb a kérdés.
Tomiszlav Szivics (Kecskemét): – A pontszerzéssel elégedett vagyok. A szurkolók élvezhették a játékot, én nem annyira. Igaz, egy izgalmas mérkőzéshez két jó csapat is kell, és ez most adva volt. Az első félidőben ha Frantis Litsingi nem a saját érdekeit helyezi előtérbe, hanem Gyurcsó Ádámhoz passzol, gólt szerezhettünk volna. Döntő volt, hogy a Haladás mindkét vezető gólja után viszonylag gyorsan egyenlítettünk. Nehezményezem ugyanakkor, hogy a hazaiak rengeteg szabadrúgást kaptak a tizenhatos környékéről, de mielőtt részletesebben belemennék a kritikába, inkább visszanézem videóról a mérkőzést.