Ahogy számítani lehetett rá, az újonc, nyáron jól erősítő, a szezonnak nagy reményekkel nekivágó Diósgyőr rögtön magához ragadta a kezdeményezést. A mezőnyjáték során egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült, lendületes támadójátékot produkáltak, bár a kezdeti rohamok során csupán lesgólig jutottak.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A zalaegerszegi játékosok meglepően indiszponáltak voltak. A csatárok mintha pályán sem lettek volna, a középpályások nem léptek oda szorosan az ellenfél mellé, így a házigazdák kedvükre adogattak, a védelem meg rendkívül rosszul helyezkedett, és a Csank-csapatokra nem jellemző módon lassú volt, továbbá úgy tűnt, a játékosok nem voltak igazán jó kondícióban. És akkor kifejezetten finoman írtuk körbe azt az állófocit, amelyet a ZTE bemutatott, és amelyet a DVTK már az első félidőben három góllal büntetett. Sőt, ez még hízelgő volt a vendégekre nézve, mert nem rajtuk múlt, hogy a szünetig nem duplázódott meg a különbség. Ne felejtsük el: az előző szezon negyedik helyezettje játszott az újonccal. Pontosabban fordítva: a diósgyőriek játszottak a zalaegerszegiekkel.
A hazai támadások kivitelezésével és befejezésével megbízott légós kvartett kimondottan villogott – lásd még: mindenki úgy játszik, ahogy hagyják –, George Menougong és Francisco Gallardo elsősorban szervezett, míg L’Imam Seydi és José Luque a befejezésekre koncentrált. Ennek eredménye három gól volt.
Az első gólt Seydi szerezte a 28. percben. Miután három védő között (!) a labdaátvétel, majd a lövés közben sem zavarta meg senki. A percekkel korábban nagy bravúrt bemutató Vlaszák Géza – Luque ziccerénél nem vetődött, hanem sprintelt, így zárta rövidre a szöget, s a spanyol légiós csak az oldalhálót találta el – ekkor már tehetetlen volt. (1–0)
A hátrányba kerülő ZTE az addigi második sebességből még egyet visszakapcsolt – mintha akció közben is a rögzített szituációkat gyakorolták volna –, a házigazdák néhány húzásból Vlaszák kapuja elé értek. A 41. percben három DVTK-játékos vitte rá a labdát egy szem ZTE-védőre, Vadász Viktor emelését Luque szelídítette meg, ballal megcsinálta a lövőcselt, majd 14 méterről, jobbal kilőtte a jobb felsőt. (2–0)
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A 45. percben Seydi második gólját is megszerezte: középre abszolút ziccerben vehetett át egy kiugratást, két biciklicsellel leültette a kifutó Vlaszákot, majd megtolta a labdát a kapus mellett, és az üres kapuba helyezett. Varga Róbert későn érkezett, már nem tudott menteni. (3–0)
A szünet után nem sokat változott a játék képe. A házigazdák továbbra is nagy kedvvel és lendülettel játszottak, átlagban ötpercenként dolgoztak, majd hagytak ki százszázalékos gólhelyzetet – a komplett zalai védelem teljes asszisztálása mellett…
Teltek a percek, és a hazaiak a lelkes és népes publikum támogatását bírva továbbra is rohamoztak, viszont a befejezésekre mintha már nem maradt volna kellő erő és figyelem. Gallardo cselsorozatai azonban így is élményszámba mentek, Varga Róbert pedig csak Vad II Istvánnak köszönhette, hogy a 72. percben nem ment idő előtt zuhanyozni. A zalai védő leghátsó emberként elsőre nem tudta leütközni a spanyol középpályást, de a földre kerülve azért még utánanyúlva buktatta. Megúszta sárga lappal…
Nem úgy csapattársa, a 82. percben már második sárgáját kapó Rados Bulatovics. A ZTE a 85. percben egy szöglet után szerencsés körülmények között szépített, Varga Róbert volt szemfüles. (3–1)
Hogy ne legyen rossz a hazai drukkerek szája íze, arról Gohér Gergő gondoskodott. A 89. percben a feladathoz és légiós társaihoz felnövő csapatkapitány, Lippai Ákos átadását Gohér egy pattanás után irgalmatlanul bevarrta hét méterről a zalai kapuba. Nemcsak rá, hanem mögötte helyezkedő társára sem jutott védő... (4–1)
Benczés Miklós: – Hogy melyik gólnál éreztem magam a legjobban? Nekem mindig az a legfontosabb, hogy a lefújáskor győzelem álljon a Diósgyőr neve mellett. Ilyen sok nézőt nem könnyű szórakoztatni, nekünk most sikerült. Az elején nem játszottunk jól, az ívelgetős játék nem a mi focink, utána azonban átálltunk a rövid passzos futballra, amellyel szerintem sok csapatnak gondot okozhatunk majd. Mi mindig próbáljuk ezt játszani, az eredményességünk attól függ, milyen ellenállást fejt ki az ellenfél. Szerintem ma volt ekkora különbség a két csapat között, az eredményt korrektnek tartom. |
Csank János: – Rossz, hogy itt kellett elkezdenünk a bajnokságot, és rossz, hogy egyáltalán máris elkezdődött, hiszen néhány játékosomat jobban meg kell ismernem. Nem tudtunk játszani, aminek az volt az oka, hogy a védők és a csatárok közötti kapcsot betölteni hivatott játékosok nagyon gyengén játszottak. A meccs az első félidőben ment el, a szünetben azt kértem, hogy nyerjük meg legalább a második félidőt. S erre jött a negyedik gól, amelyet nem is értek… Beívelésnél én nem kérem ezeket a kilépéseket… A játékosaim lest integettek, igaz, addigra a védelem már eléggé összevissza volt. Néhány játékos képességeit illetően okosabb lettem, de ezen sajnos elment a meccs. El kell ismernem, pergősebbek voltak a diósgyőriek |
Lippai Ákos: – Ilyen szurkolótábor előtt ilyen bemutatkozásról álmodtunk. Az elején megilletődöttek voltunk, aztán egyre jobban ment a rövid passzos játék, a szurkolók átsegítettek minket a holtponton. A második gól után pedig már felszabadultan játszottunk. |
1. FORDULÓ |
Diósgyőri VTK–Zalaegerszegi TE FC 4–1 (Seydi 28., 45., Luque 41., Gohér 89., ill. Varga R. 85.) |