Lesznek még itt meglepetések!

Góllal és gólpasszal járult hozzá csapata 4-0-s sikeréhez a kispesti Dancs Roland. Előbb jobbal lőtt a kapuba, majd ballal szolgálta ki társát, Mirót.

- Mitől lett ennyire sima a vége?
- A sikerünk a szakmai munka jutalma volt: egyre jobb erőnlétben vagyunk - mondta a 20 esztendős Dancs Roland.

- A fizikai fölényüket váltották gólokra?
- Úgy vélem: igen. Az első félidő egyenrangú felek küzdelmét hozta, ám a fordulás után bebizonyosodott, hogy jobban bírjuk erővel. Nem véletlenül szereztük ekkor a góljaink többségét.

- A felkészülés során sok szó esett Aldo Dolcetti edzésmódszereiről. Hogy naponta négyszer is megdolgoztatja a csapatot. Most is ez van?
- Már nem, naponta egyszer-kétszer tréningezünk. A hét elején kemény edzéseket vezényel, aztán egyre pörgősebbeket, s mire eljön a meccs, frissek vagyunk.

- Mivel külföldön is profiskodott, van összehasonlítási alapja.
- Profi szemléletben készülünk. Aldo Dolcettit nem az érdekli, mi a végeredmény, fontosabb számára, mi az, amit megvalósítunk az elképzeléseiből. Hasznosak az elméleti beszélgetései, amikor három-négy játékosnak mondja el, mikor kinek kell a kapu elé érkeznie, hogyan kell egymástól átvenni az ellenfél őrzését.

- Ennek ellenére aligha gondolhatták, hogy a jól rajtoló ZTE ellen így alakul…
- Csak azt az utasítást kaptuk, hogy agresszívan, biztonságosan védekezzünk az első félidőben. Csúsznunk kellett, még ha ez sárga lapokkal is járt. Ezt, azt gondolom, maradéktalanul megvalósítottuk, más kérdés, hogy még gólt is sikerült szereznünk.

- Jobbal csavart a kapuba, később ballal adott gólpasszt.
- Próbálom mindkét lábamat egyformán használni.

- Mire lehet képes ez a keret és Aldo Dolcetti?
- Ha így folytatjuk, meglepetés lesz a szereplésünk…