A Rapid-játszmák részese

Ezt talán az 1830. augusztus 18-án Schönbrunnban született, és 86 esztendővel később ugyanott meghalt Ferenc József kockáztatta meg utoljára: Korsós György - mivel kilométeres körzetben szabad hely egy szál se, ráadásul sietni kell az edzésre - a kastély főbejáratánál teszi le kocsiját. Az 1996 óta a világörökséghez tartozó palota biztonsági őre egy pillanat alatt ott terem, hogy ezt azért mégse, de a szigorú arc pillanatok múltán mosolygóssá változik, midőn azzal védekezünk, csupán addig állunk a tilosban, amíg egy fotót készítünk a Rapid Wien magyar légiósáról. "Szerencséjük van, hogy a zöld-fehéreknek drukkolok…" - kacsint egyet, és máris visszatér őrhelyére.

"Szenzációs a szurkolótáborunk - nyugtázza mindezt a bécsiek 6-osa, Korsós György. - Sőt őrült: a srácok már két-három nappal a találkozók előtt fújnak, fúrnak-faragnak törzshelyükön, a nyugati lelátórészen, hogy amikor kilépünk a játékoskijárón, csodálatos koreográfiával kápráztassanak el minket. De mesélek még valamit a kemény magunkkal kapcsolatban. Tavaly a kazanyi kupameccsünk után jöttünk volna haza, csakhogy a repülőtéren nem engedtek minket felszállni. Úgy háromszáz fanatikus utazott velünk Oroszországba, köztük néhány szellemi fogyatékos fiú. Komolyan mondom, ilyet én még nem láttam: utóbbiakra úgy vigyáztak a kigyúrt, agyontetovált legények, mint a saját gyerekükre, ha kellett, a cipőjüket kötötték be, ha kellett, a táskájukat vitték, ha kellett, a nadrágukat húzták fel. Ott megértettem: a Rapid több, mint egy klub."

Szó, mi szó, a XIX. század legvégén, 1899-ben életre keltett egyletben rang futballozni, már akkor az volt, amikor az eleinte a piros és a kék színt magán viselő gárda 1912-ben megnyerte az első alkalommal kiírt bajnokságot. Ezt 30 plusz egy követte.

Az ünneplésben fáradt el igazán

Hogy a "plusz egyet" megmagyarázzuk: azt követően, hogy Ausztriát 1938-ban Németországhoz csatolták, a Rapid 1941-ben német aranyérmes lett... Bécs városában úgy tartják, a mai együttes visszacsempészett valamit a sikerekben igen gazdag ötvenes, hatvanas évekből: egyrészt a drukkereket a lelátóra (a 15 ezres átlagnézőszám arrafelé sem mondható átlagosnak…), másrészt - kilenc év után - az aranyat a Keisslergasse 6. szám alatt található stadionba. Egy mondatot még megér mindez: a játékosként is roppant precíz Gerhard Hanappi volt az, aki mérnökként megtervezte a létesítményt, hogy jó munkát végzett, azt jelzi, ma már az ő nevét viseli az aréna.

"Amikor biztossá vált, hogy a legutóbbi szezont mi zárjuk az élen, két hétig tartó fieszta vette kezdetét, és mit tagadjam, bár eleinte ezen a téren sem volt gond a kondimmal, a végére elfáradtam… - veszi vissza a szót az Ausztriában hol Korszoszként, hol Gyuriként emlegetett légiós. - A nyáron aztán kipihentük magunkat, így fordulhatott elő, hogy előbb a luxemburgi Dudelange, majd a Lokomotiv Moszkva ellen vettük sikerrel a BL-selejtezőt. Az oroszokon úgy jutottunk túl, hogy hazai pályán döntetlenre végeztünk, míg idegenben nyertünk. Hozzáteszem, ez a bravúr legutóbb a Real Madridnak jött össze 2003-ban. Szóval az a helyzet, hogy ma már elmondhatom, amiért a Rapidhoz szerződtem, az megvalósult: bajnok és Bajnokok Ligája-résztvevő lettem."

A rivális szurkolók kézen fogva drukkolnak

Csak úgy, közbevetőleg kérdezzük ekkor: mik a további elképzelések itt, Bécsben?
"A továbbjutás a csoportból" - vágja rá Korsós György, mit sem törődve azzal, hogy - a Bruges-ön kívül - a tisztes helytállásnál alighanem többre vágyó Bayern München és Juventus is az A jelű kvartettbe kapott besorolást. Persze mi oka volna a pesszimizmusra, amikor a háttér oly nyugodt, mint a legtöbb bécsi este.

"Jó itt - fogja rövidre ezt a részt a házigazda, hogy aztán bővebb elemzésbe bocsátkozzon. - Nagyobb a pörgés, mint Grazban, de ez nem baj. Rengeteg a turista, az emberek csak úgy elszaladnak egymás mellett, azonban ez is megszokható. Miként az is, hogy egy étteremben odalép hozzám a városi vetélytárs Austria két szurkolója, ám ahelyett, hogy leköpnének és elszaladnának, kedélyesen elbeszélgetünk arról, melyik a jobb csapat. A derbin is láttam olyan párt, amelynek egyik tagja Rapid-, a másik Austria-mezbe bújt, úgy drukkoltak kézenfogva. Habár az nem kizárt, hogy otthon jól elpáholták egymást…"

Szelíd nyulacskák élnek a balkonon

Apropó, otthon, mivel Bécs jóval közelebb van Győrhöz, mint Makó Jeruzsálemhez, nem csoda, hogy Korsós György gyakori vendég a határátkelőkön. Jó esetben másfél óra az út, a legjobb esetben pedig egy óra tíz perc… "Sokan látogatnak ám engem is" - jelzi Korsós György, hogy nála mindenki előtt nyitva áll az ajtó.

No, igen… A légiós otthona is érdekes ilyenkor. A nappaliban feltűnő, egy nagy és egy kis televízó díszeleg egymás mellett, kiderül, hogy a nagy néha elromlik. A következő vendég éppen ezért várhatóan Korsós papa lesz, aki hivatásos tévészerelő… A játszótérre néző balkonon téglalap alakú tálca hever, rajta fű, a fűben pedig sárgarépa. Csak nem? De, nyulak. Csipa és Negro, az egyik fehér, a másik fekete. Hogy Negro a fekete, arról nem győződhetünk meg személyesen, ugyanis a futballista párjával néhány napra "hazaugrottak" Győrbe. Korsós György persze maradt - hogy meddig, azt még ő sem tudja:

"A papírok szerint a nyárig vagyok a Rapidé, ám most még sejtésem sincs a folytatást illetően. Legfeljebb annyit mondhatok, szívesen kipróbálnám magam egy nívós bajnokságban, már csak azért is, mert a végén még megrónak, hogy csak Ausztriában játszottam… Különben meg minden úgy lesz jó, ahogy történik."
Ami viszont biztos: bár Schönbrunnban kiadók a lakosztályok, Korsós György nem tervezi az újabb költözést.

Nagy császár ő így is Bécsben… ---- A Rapid Wien éves költségvetése 11.8 millió euróra (2 milliárd 950 millió forintra) rúg. Bár nyilván nem egyszerű előteremteni a sikeres műkődéshez szükséges feltételeket, azért összejön az a pénz, ami eltünteti a vezetők homlokáról a ráncokat: elsősorban a főtámogatóként jeleskedő bécsi "elektromos művek", másodsorban pedig a nyolc "prémiumpartner" nyúl mélyen a zsebébe.

A szurkolók is szépen "pumpálják" ám a pénzt a klubba: azzal, hogy napok alatt elkapkodták a három Bajnokok Ligája-találkozóra érvényes bérleteket, hárommillió euróval (450 millió forinttal) gyarapították a Rapid számláját; a leghamarabb egyébként a VIP-szektorba érvényes, 600 euróért (150 ezer forintért) piacra dobott belépők találtak gazdára. A bécsi focilázra jellemző amúgy: a zöld-fehérek - a felmérések szerint - a hazai BL-meccsek alkalmával lazán megtöltenének egy százezres arénát is. Mivel akkora nincs, kénytelenek a 48 ezres befogadóképességű Ernst Happel Stadionban játszani. ---- "Ahhoz képest, hogy hat évvel ezelőtt a Sturmmal nulla öttel nyitottunk a Bajnokok Ligájában, a nulla egy nem is olyan rossz eredmény, ugye?" - kommentálta a Bayern fölényesnek semmiképp sem mondható szerda esti bécsi győzelmét (1-0) a csütörtöki lapokban a jók között felsorolt Korsós György, aki mindjárt azzal folytatta, hogy az egyik szeme sírt, a másik meg nevetett a lefújást követően.

Sírt, hiszen "…több nagy helyzetet puskáztunk el, egy támadáson belül kétszer találtuk el a lécet, beszélhetünk aztán egy kihagyott büntetőről is, és mindennek tetejében kaptunk egy bakiparádéba illő gólt".

Ugyanakkor nevetett, mivel "…különösebb probléma nem akadt a mutatott játékunkkal, vagyis bizonyítottuk, hogy helyünk van ebben a mezőnyben".
Az említett tizenegyesnél a vendégek kapujának háttal álló, a lövés utáni pillanatokban a fejéhez kapó csapattárs láttán már rosszat sejtő középpályás a szerdai vereség ellenére azt reméli, nem csupán a szimpatikus vesztes szerepében tetszelegnek majd a későbbiekben:
"Az első nulla ötöt még egy követte, aztán mégis csoportelsőként jutott tovább a Graz. Van még öt fordulónk, hogy javítsunk, és szerintem javítunk is. Ez esetben akkor sem leszek csalódott, ha csak másodikként lépünk a következő körbe… Szóval most kikaptunk, de továbbjutunk!"