"Ha azt akarják, akkor maradok"

A szerda esti kiesést, világbajnoki álmaink búcsúztatását tapssal honorálta a közönség. Sőt. Nemcsak a szurkolók ütötték össze ütemesen a tenyerüket, hanem a sajtótájékoztatón ülő újságírók is. Tették mindezt Lothar Matthäus tiszteletére, így fejezve ki elégedettségüket, és így honorálva a magyar válogatott svédek elleni produkcióját. Furcsa pillanat volt…

- Megtapsolták, pedig kiestünk, így amiről hónapok óta beszélt, vagyis, hogy ott leszünk a németországi világbajnokságon, már nem valósulhat meg.
- A taps nem nekem, hanem a csapatomnak szólt - mondta Lothar Matthäus. - Köszönöm is mindenkinek, a szurkolóknak és azoknak, akik elismerik a munkánkat, a teljesítményünket. Azt hiszem, most valóban emelt fővel nézhetünk mindenkinek a szemébe. A Málta elleni négy nullás győzelem után sokan már leírták ezt a mondatot - pedig én ki sem mondtam -: most valóban büszke vagyok a csapatomra, és mindezt meg is mondtam a fiúknak az öltözőben a találkozó után. Egyébként felkavart az a látvány, ami a mérkőzést követően fogadott. Játékosaim némán ültek a helyükön, sokukat a sírás kerülgette, nehezen dolgozták fel mindazt, ami történt. Szívem szerint egyenként megvigasztaltam volna őket. De ez van, a futball ilyen brutális játék, ám biztos vagyok benne, amit most a sors elvett tőlünk, azt előbb-utóbb visszaadja majd.

Nem érdemeltek győzelmet a svédek

- A balszerencse számlájára írja a vereséget?
- A svédek megköszönhetik a jó Istennek ezt a három pontot. Ritka nagy szerencsével vertek meg bennünket. Szerda este világossá válhatott mindenki számára, a magyar futball igenis él, és szerte a világban újra megtanulják majd tisztelni, ebben egészen biztos vagyok. Jó úton járunk, kialakult egy fiatal, ütőképes válogatott, amely két év múlva egészen biztosan ott lesz az Európa-bajnokság döntőjének mezőnyében. ---- A ---- &