Sokba kerülhet a pontvesztés

Noha a Szentes Lázár vezette alakulat ez idő alatt megmérkőzött a listavezető Debrecennel, a címvédő Ferencvárossal, valamint - az akkor még … - szintén bajnoki álmokat szövögető Újpesttel, a négyes már csak azért is "karcsú", mert a szombati rivális Pécs odahaza legyőzte speciel a lila-fehéreket is, ráadásul amióta Ott József dirigálja a piros-feketéket, hét pontot szereztek.

Bár azt is meg kell jegyezni, hogy Szentes Lázár múlt szerdán volt csapata ellenében pihentette legjobbjait, hogy majd a Pécs ellen játszanak, akkor talán egyszerűbb lesz.

És az első félidőben a pápai tréner gondolatmenete beigazolódni látszott, tekintve, hogy az 5. percben Tomas Medved gólkirályjelölt a bal kapufára "törte el" a labdát, kilenc perccel később ellenben a jobb oldaliról már nem ki, hanem befelé pattant a labda.

Igazság szerint aki nem látta az elmúlt fordulókban futballozni Pest Krisztiánékat, nem is értette, hogyan szerezhettek ennyi pontot, merthogy védekezésben - főleg a középpályás szűrésben - igen gyengén teljesítettek, támadásban meg sehogy. Azt azért nem lehet mondani, hogy nem változott az utóbbi hetekben a játékuk, mert legalább felfedezhető volt néhány játékostól egy-két sprint is (ez igazán dicséretes), de ezt is leginkább a hazaiak kényszerítették ki az ellenfélből.

Az első pécsi lövésre fél órát kellett várni, ám Tóth Iván szép vetődéssel szögletre ütötte Pest Krisztián kísérletét. A semleges néző szempontjából kár volt ezért is, tudniillik innentől kezdve óvatosabb lett a Pápa, s inkább kiengedett, nehogy a győzelmet engedje ki a kezéből. A fordulás előtti utolsó percekre teljesen leült a meccs, mindenki csak jó nagyokat rugdosott a labdába, ami láttán a nézők egyetértettek abban, hogy az ilyen futball miatt lehetséges: a magyar élvonalból az izlandi másodosztályba is próbajáték árán vezet az út (lásd Lőrinc Antal esetét).

A második félidő ugyanúgy kezdődött mint az első: bekezdett a Pápa és rögvest szabadrúgáshoz jutott kecsegtető pozícióból, ahonnan azért illett volna eltalálni a kaput, ám Hercegfalvi Zoltán próbálkozásáról kár szót ejteni. Később volt még egy Róth Ferenc-lövés is, aztán megint minden visszarendeződött a "normális kerékvágásba".

És az eszméletlen mennyiségű hiba, bosszantó megmozdulás ellenére is voltak olyanok, akik tűrhetőnek jellemezték a pályán zajló labdázgatást. Elszomorító, hogy ehhez manapság elég annyi, hogy 22 emberből 3-4 élénkebben mozogjon a többieknél. Ezen a találkozón elsősorban szánalmas hibákból kerültek veszélybe a kapuk - főleg a hazai -, jó példa volt erre Geri Tamás megmozdulása.

A hazai játékos utolsó emberként gondolta úgy, hogy szólóba kezd és cselezgetni próbált, ami nyomán nem rajta múlt, hogy Horváth Gyula oda tud-e passzolni a nagy helyzetben feltűnő Erős Gáborhoz. Tán mondani sem kell: nem tudott… A sokak számára megváltást jelentő végső sípszó közeledtével a pécsiek úgy gondolhatták, illene a becsület kedvéért megpróbálni legalább egy pontot szerezni és ennek úgy adtak nyomatékot, hogy sokat átmerészkedtek a túlfélre. Így viszont lehetőség nyílt a kontrákra, s egy gyors ellenakció után Medved kis híján eldöntötte a három pont sorsát. A hazai szurkolók már ünnepelték csapatukat, ám korán tették, mivel a 91. percben teljesen váratlanul Szabados József lövése révén egyenlített a Pécs és ezzel (teljesen érdemtelenül) szerzett egy pontot.

Majd elfelejtettük: az élvonalban a két csapat először találkozott egymással. A színvonal amúgy most is a másod-, de inkább a harmadosztályt idézte.

---- P ---- &