Lipcsei Péter attól fél, hogy infarktust kap

- "Ez már nem pénzkérdés… Nem kötelező a Fradiban futballozni. Jöjjenek a fiatalok, legyünk tizedikek, de olyan játékosok fussanak ki a pályára zöld-fehérben, akik élnek-halnak ezért a klubért" - nyilatkozta a Nyíregyházán elszenvedett kettő nullás vereség után László Csaba vezetőedző. Mit szól ehhez?
- Tökéletesen egyetértek - válaszolta Lipcsei Péter csapatkapitány.
- Egyesek nem tettek meg mindent a sikerért?
- Ezt így nem mondanám. De az biztos: vannak játékosok, akik nem ütik meg a Ferencváros mércéjét. A mi szurkolóink olyan labdarúgókat akarnak látni, akik a mostanihoz hasonló nehéz helyzetben is megfeszülnek, és mindenre képesek az egyesületért. Ugyanakkor az is igaz, a külföldi azért jön ide, hogy pénzt keressen, azt viszont nem kapja meg…

- A fizetésen múlik, hogy az ember ki tudja-e használni a ziccereit? Nyíregyházán sorban tékozolták el a helyzeteket csapattársai.
- Rengeteget hibáztunk a kapu előtt, csak Alekszandar Bejevszki háromszor rontott az ötösön belül. Az ilyen lehetőségeket illene kihasználni. Hibázni lehet, ez természetes, de nem így…
- Emlékeztetném, miután az ígért március végi határidőre sem kapták meg a prémiumokat, és Adem Kapic feljelentette a klubot - amit azóta visszavont -, játékostársaival nyilatkozatot adtak ki, miszerint semmi mással nem foglalkoznak, csak a futballal, és egység lesz az öltözőben.
- Valóban baj, hogy egymásban keressük a hibát, senki sem vállalja fel, amit tett. Normális esetben, aki ront, az elismeri, és nem mutogat a másikra. Nem segítjük egymást a pályán, mindenki igyekszik kihúzni magát a felelősség alól. Ráadásul nincs meg a kellő kommunikáció meccs közben. Ezek apróságok, de nagyon sokat jelentenek. Én annyira fel tudom idegesíteni magam, hogy már attól félek, infarktust kapok. Üvölthetek, ahogy bírok, olyan, mintha a falnak beszélnék. Egyszerűen nem fogják fel, nem jut el az agyukig.

- Mi ennek az igazi oka?
- Ez hosszabb folyamat eredménye. Voltaképpen a Feyenoord elleni mérkőzés óta hülyítenek bennünket azzal, hogy mikor kapjuk meg a prémiumunkat. Mindez így csapódik le az emberben. Roppant nehéz időszakban vagyunk, fogalmam sincs, mikor lesz ennek vége.
- Nem lenne talán tisztességesebb, hasznosabb, ha a klubvezetőség kiállna önök elé, a nyilvánosság elé, és nyíltan beszélne a gondokról? Mert mindig csak azt hallani, hamarosan megkaphatják a játékosok a pénzüket, napok kérdése, és új befektető jelenik meg az Üllői úton, aztán persze ebből soha semmi sem valósul meg.
- Kétségtelenül korrektebb lenne azt mondani: uraim, csődben vagyunk! Aki marad, az marad, aki megy, az megy! De hogy állandóan hitegetik a játékosokat, az senkinek sem jó. A múlt hónap végén azt ígérték, április tizenötödikéig fizetnek. Hm… Biztosra veszem, hogy ebből sem lesz semmi. Csak akkor ne mondják! Furulyás János elnök úrral hetek óta nem találkoztam, senki sem tud semmit. Minden bizonytalan. Azóta, amióta a Ferencvárosban futballozom, nem éltem még át ilyen válságos állapotokat. Hat meccsből négy vereség… És ha most azt kérdezné, mire számítok a Vasas ellen, komolyan fogalmam sincs, mit válaszolnék. Persze győzni akarunk, szeretnénk megnyerni a bajnokságot - elvégre a négypontos hátrány nem ledolgozhatatlan -, de így, ilyen körülmények között…