Ragyogóan menetel a Honvéd

Miróról Debrecenben kiderült, hogy a futballhoz vajmi kevés köze van, Patricio a kispestiek legnagyobb megkönnyebbülésére megsérült, Genito kisebb húzódása miatt ezúttal csak a kispadon kezdett, a futballhoz ugyan értő, ám hajmeresztő megoldásokra képes Maritót (a hátvédet a Pécs ellen nem zavarta az az apróság, hogy a játékvezető nem ítélt lest, és saját magát döntési pozícióba helyezve kézzel fogta meg a játékban lévő labdát - szerencséjére valamivel még a tizenhatos területén kívül…) ezúttal Hornyák Vendel váltotta, így csupán Mano Mano jelentette a mozambiki kontingenst.

Zalaegerszegiek inkább távoztak, mintsem érkeztek a télen, és az anyagi bizonytalanság eddig meg is látszott a ZTE tavaszi játékán: két, nem túl acélos ellenféllel szemben az egyetlen megszerzett pont bizony nem sok. Sőt tovább fokozta a problémát, hogy a szerdai találkozón a gyepszőnyegből pofásszántóföld lett, így nem meglepő, hogy amíg lehetett, mindkét együttes a pálya mellett melegített.

Fázhattak a kispesti drukkerek is, mert bevonulás gyanánt rögvest felpaprikázták a hangulatot néhány Egerszeg-ellenes nótával, majd bevetésre került három görögtűz is - irigyeltük, akik foghatták azokat… Az egerszegi oldalról is jött persze a buzdítás, de persze jóval kevesebben voltak a stadionban a megszokottnál, ráadásul a helyiek a jelek szerint nemcsak a honvédosokkal, hanem egymással szemben sincsenek jó viszonyban, lévén a nyolcvantagú tábor is két részre szakadt. Persze, így legalább a stadion mindkét részéről zúghatott a közönség, amikor beszorította ellenfelét a hazai együttes. Fölényben játszott a ZTE, de azt nem állíthatjuk, hogy ipari méretekben dolgozta volna ki a helyzeteket a kék-fehér együttes. Pedig a szél is az egerszegieket támogatta, elvégre a kispesti játékosoknak háromszor kellett a labdába rúgniuk, míg az egyszer odébb ment. Mégis a ZTE futballistáit fricskázta meg a szél, hiszen egy ártalmatlannak tűnő szituáció után Szili Attila elé került a labda, és a támadó lezser megoldása után máris a Honvéd vezetett.

"A csapat a szünetben új energiához jutott" - hallhattuk a hangosbeszélőn a reklámszöveget, és bizony volt idő alaposan feltölteni a netán kimerült egerszegi akkumulátorokat, lévén a pihenő csaknem húsz percig tartott. Mindenesetre megérte várakozni: óriási elánnal kezdett Gellei Imre együttese, és bár egy-két helyzetet még elrontottak a hazaiak, Andorka Péter egy lecsorgó labdából egyenlített. Szurgent Lajos gyorsan cserélt is, lehívta a pályáról Mano Manót (aki egy szurkoló szerint így menő manó lett…), Dobos Attila pedig köszönte a lehetőséget, és néhány másodperccel később megint a Honvédnál volt az előny - amihez kellett az újabb kapitális egerszegi védelmi hiba is.

A zalaiak azonban nem hagyták abba a rohamozást, de mivel ezen a napon a két hátvédsor között óriási volt a különbség, a kiválóan romboló, és néha kontrákkal próbálkozó kispestiek különösebb nehézségek nélkül őrizték a számukra kedvező állást. Sőt néhány perccel a befejezés előtt Vén Gábor és Vadócz Krisztián egyaránt szenzációs labdája után a másik cserejátékos, Kozarek András végképp eldöntötte a mérkőzést. A Honvéd ugyan a labdabirtoklás tekintetében biztosan alul maradt ellenfelével szemben, mégis megérdemelten nyerte meg a mecscset, hiszen nagyon taktikusan és magabiztosan futballozott végig a hátul bizony igen gyenge Zalaegerszeg ellen. Szurgent Lajos ismét bebizonyította: ért a szakmájához, azaz jó edző… ---- P ---- &