Jutalmazás, kitüntetés

Gyurcsány bekezdett.Ugyan a volt sportminiszter csípőből megszüntette a sportminisztériumot, de nem feledkezett meg az övéiről.Először kitalálta - vagy más ötletét jóváhagyta -, hogy a paralimpikonokat ugyanúgy jutalmazzák, mint az olimpikonokat. Azaz: arany, arany - nincs különbség. Ennek lett aztán az a következménye, hogy a két verseny összesített "kereseti listáján" csak parások tudtak a dobogóra felférni, az ötkarikás játékok magyar szupersztárja, Janics Natasa csak negyedik.Hogy ez baj lenne? Bajnak éppen nem baj, csak igazságtalan. S ezt még a fogyatékos sportolók többsége is így látja!Ugyebár el kellene dönteni, hogy miért is kapják a győztesek a jutalmat. Nyilván nem az erőfeszítésért, hiszen akkor nem feltétlenül a legjobbakat kellene jutalmazni. Különben is: bár egy fogyatékosnak nehezebb, mondjuk, 200 métert végigpillangóznia, de - ismerve a konkurenciát -, kisebb erőfeszítésekkel lehet a fogyatékosok között nyerni, mint az épek versenyein. Ha meg a dicsőséget díjazzuk, aligha vitatható, hogy - már csak a világszintű érdeklődés miatt is - az épek között győztesek javítják inkább az országimázst.Valószínű, hogy a kormányzat csak saját lelkiismeretét nyugtatta akkor, amikor kijelentette: mindenki egyforma. Mert egyszerűbb és olcsóbb néhány tízmilliót odalökni a paralimpikonoknak, mint megteremteni a tényleges egyenlőséget. Hogy a fogyatékosok tudjanak közlekedni, szórakozni és hivatalos ügyeket intézni, vagyis élni, ugyanúgy, mint mindenki más.Ugyanez a lelkiismereti probléma érhető tetten Athén múlt heti pontszerzőinek kitüntetésénél is. A sportot egyre inkább ellehetetlenítik - nem kell magyarázni: nem elsősorban a minisztérium felszámolásával -, de a múlt héten az Országházban kis túlzással még azt is kitüntették, aki csak városnéző sétája keretében tévedt be a Parlament épületébe. Ugyanis az első hat helyezettek mechanikus módon kaptak kisebb-nagyobb "vállveregetést", függetlenül attól, hogy eredményük siker volt vagy kudarc. Vajon mivel érdemelte ki a magas állami elismerést az a csapat, amely aranyesélyeként nyolc csapatból a hatodik lett? Vagy az a kvartett, amelyet ugyancsak a dobogó tetejére vártunk, de már első mérkőzésén, lényegesen gyengébb ellenféltől kikapott? De meg is fordíthatjuk: aki esetleg bravúros versenyzéssel csak hetedik lett, annak nem jár semmi? Érdemes eljátszani a gondolattal: ha egy sprinterünk 100 méter síkon döntőbe jut, de ott csak utolsó előtti, akkor produkciója nem ér egy plecsnit sem?Száz szónak is egy a vége: a mostani kormányzat az ünnepnapokon szereti a sportot (és a fogyatékosokat), a hétköznapokon meg - bocsánat a kifejezésért - magasról tesz rájuk.Mentségére szóljon: pontosan úgy, mint a korábbi kabinetek.Legfeljebb csak egy kicsit még visszatetszőbben.