Garamvölgyi Lajost most a labdarúgás gyógyítja

"A csalódások, a magyar labdarúgás általános helyzete miatt nemegyszer megfordult már a fejemben, hogy valami más feladatba fogjak - mondta Garamvölgyi Lajos. - Ráadásul a kispadon az ideg is öli az embert, ám utóbb mindig rádöbbenek, hogy ez az én világom."
A napokban az NB II Winner Sport-csoportjának egyik újonca, a Hajdúböszörmény vezetői kérték fel, legyen Zolnai Lajos edző segítője szakmai tanácsadóként - merthogy korábban ők a DVSC-t vezették sikerekre. Most nehezebb a dolguk, hiszen a böszörményiek beragadtak a rajtnál.
"Mi tagadás, nagyon hiányzott ez a miliő. Remélem, tapasztalataimmal tudom majd segíteni Zolnai Lajos munkáját."
Nos, a debütálás eredményes volt, hiszen a legutóbbi fordulóban - hat vereséget követően - hazai környezetben megszerezte első győzelmét az együttes. Garamvölgyi Lajos a lelátóról figyelte a mérkőzést, de a szünetben ő is bement az öltözőbe.
A nagy kérdés az: vajon mikor ülhet újra kispadra?
"Ez a megbízatásom egyelőre az őszi szezon végéig szól, aztán majd meglátjuk. Hosszabb távra nem tervezek, de élvonalbeli edzősködésre a pro-licenc hiányában amúgy sem pályázhatnék. Nem vagyok a tanulás ellen, ám úgy érzem, amiben én - úgymond - erős vagyok, azt az iskolapadban nem lehet elsajátítani. Ahol eddig dolgoztam, mindenütt igyekeztem egységes csapatszellemet kialakítani és családias légkört teremteni. Egyébként hiába van meg valakinek a legmagasabb képesítése, ha néhányszor veszít a csapata, úgyis elköszönnek tőle."
Ilyenkor legtöbbször elkezdődik a sárdobálás, és a "ki, kinek, mennyivel tartozik?" kezdetű társasjáték. Garamvölgyi Lajos ebben kivétel. No, nem mintha neki nem tartoznának, viszont volt klubjait nem "ijesztgeti" azzal, hogy feljelenti őket.
"A Békéscsaba és a Karcag maradt az adósom. Igaz, nem milliókkal, de azért jelentős összeggel. Ám úgy gondolom, ha a játékosok több hónapja nem kapták meg a fizetésüket, ne én tolakodjak előre. Azt sem szeretném, ha miattam zárnának ki csapatot, mert azt a szurkolók nehezen viselnének el. Márpedig ez az egész »cirkusz« értük van. Önmagam vigasztalásául: mind játékosként, mind edzőként sokat kaptam már a labdarúgástól, és lám most, a betegségem után újra a foci ad nekem erőt."