A Győr szakmai igazgatója egymagában sétálgatott a szombati mérkőzés előtt az öltözőfolyosón, és bár először kötelességtudóan a Fehérvár elleni taktikáról kezdett beszélni, hamar kiderült, még mindig nem tette túl magát az előző fordulóban történt eseményeken (a szakember felé irányuló gyűlölet, a lincshangulat miatt már a Diósgyőr elleni találkozó 32. percében elhagyta a miskolci stadiont). Reszeli Soós István a jelek szerint nem hagyja magát, hiszen mint elmondta, rövidesen feljelentést tesz azok ellen, akik a Diósgyőr-meccs előtt olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek - legalábbis így érzi a szakember - hozzájárultak a botrány kitöréséhez. A botránytól valamelyest ezen az estén is lehetett tartani, lévén a két csapat szurkolótábora - hogy finomak legyünk - nem ápol egymással szoros baráti kapcsolatot. Éppen ezért fokozott biztonsági intézkedéseket tettek a győri vezetők (e helyütt csak annyit teszünk hozzá: állítólag, és a részletekért olvassák el Árnyék című rovatunkat).
Kuttor Attila kiemelkedett a mezônybôl – a fehérváriak hórihorgas védôjének nem volt nehéz dolga a halványan játszó gyôriek mellett (Fotók: Mirkó István)
Az egyperces gyászszünettel indult találkozó - a jelenlévők a csütörtök este 59 éves korában elhunyt egykori egyszeres válogatott Vollek Tiborra emlékeztek - első félideje nem hozott közönségszórakoztató futballt. A hazaiaknál a két technikás labdarúgó, Pomper Tibor és Vincze Ottó - ha épp nem ápolták a kelleténél többet a labdát - próbálta mozgatni a társakat, de a kevés mozgás miatt ezt nem tehették sok sikerrel. Ebben az időszakban csupán a jobb oldalon a többiekhez képest agilisan játszó Darko Peric egy-egy elfutása okozott némi veszélyt Daniel Tudor kapuja előtt, ám ennyiben kimerültek a győri akciók. A másik oldalon sem lehetett felfedezni túl sok pozitívumot. Bár eleinte viszonylag gyorsan játszották át a félpályát a fehérváriak, ezek a támadások csupán elvétve hordozták magukban a veszélyt. Azért jó is történt az első negyvenöt percben, ám ez kizárólag annak volt köszönhető, hogy nemcsak a pályán, hanem a lelátón is nyugalom honolt. A vendégdrukkerek időnként ugyan a Diósgyőrt éltették (…), időnként a Vincze fivéreket szapulták… …jobb híján, ha már a futball nem kötötte le a figyelmüket… Ha rosszindulatúan, de a valósághoz hűen akarunk fogalmazni - és miért ne tennénk így -, akkor azt is írhatnánk, hogy a szurkolókat már csak azért is dicséret illeti, mert a szünet után a helyükön maradtak, és ahelyett, hogy hazamentek volna, mondjuk tévét nézni, inkább a meccset és a második félidőt válaszották. Holott nem sok mindent mulasztottak volna el, ha idő előtt elindulnak haza (sőt, a barátnők és a feleségek tán még örültek volna), mert a folytatásban sem változott a játék képe. Lagymatag iramban, kevés elképzelés nélkül és gyakorlatilag értékelhetetlen támadójátékkal futballozott az ETO és a Fehérvár is. Ilyen játékot látva akaratlanul is felvetődik az emberben, hogy ezek a labdarúgók vajon mit csinálhatnak a hétközi edzéseken, ha mindössze ilyen silány produkcióra képesek… Aztán hirtelen Szabó Zsolt játékvezető jogosan kiállította a magáról megfeledkezett Varga Zoltánt, és ekkor még azt is gondolhattuk, hogy emberelőnye birtokában legalább a vendégek felvállalják a bátrabb játékot ám mivel az is elmaradt, a találkozó értékelése nem zárulhat másképp, minthogy ilyen találkozókra biztos hogy nincs szüksége a magyar labdarúgásnak. Egész egyszerűen botrányos színvonalú meccs volt. Felejtsük is el gyorsan…
Szavazás
---- 6. perc: Hercegfalvi iramodott meg a balösszekötő helyén, majd 14 méterről, jobbal ellőtt labdája elzúgott a léc fölött. 14. perc: Magasföldi jobb oldalról átívelt a bal oldalra, labdája kecsegtető helyzetben találta Szabó Tibort, de a középpályás nyolc méterről egyből, ballal a léc fölé lőtt. 19. perc: Nicsenko tálalt Peric elé, akinek hat méterről ellőtt labdája a kapujából jó ütemben kiinduló és a csatár elé vetődő Tudorról vágódott ki. 24. perc: Tóth Péter 22 méterről elvégzett szabadrúgása után a labda a léc alá tartott, de Tudor hárítani tudott. 62. perc: Megfogyatkozott a hazai csapat: Varga Zoltán megrúgta a földön fekvő Bozsicsot, amiért a játékvezető a győri középpályásnak felmutatta a piros lapot. 70. perc: Kuttor unta meg a támadójáték szürkeségét, előretört, de 30 méterről ellőtt labdája Sztevanovics könnyű zsákmányává vált. 72. perc: 17 méterre a győri kaputól, csaknem középről szabadrúgáshoz jutott a fehérvári gárda: Szabó Tibor állt a labda mögé, jobbal ellőtt labdája a sorfalon felperdült, így Sztevanovics könnyűszerrel hárított. ---- Reszeli Soós István, a Győr szakmai igazgatója: - Amikor fölénybe kerültünk, akkor a Fehérvár kapott egy nagy segítséget egy jogtalan kiállítással. Végig küzdöttünk, sajnálom hogy elmaradt a győzelem.
Csertői Aurél, a Fehérvár vezetőedzője: - Bosszant, hogy emberelőnyben is öncélúan a futballoztunk, a támadójátékunk ezen a mérkőzésen finoman fogalmazva is amatőr volt.
Sárga lap: Nicsenko (Magasföldi buktatásáért) a 13., Hercegfalvi (reklamálásért) a 39., Koller (Nicsenko felrúgásáért) a 80. percben. Kiállítva: Varga Zoltán a 62. percben. Szögletarány: 2:5 (1:3)
Játékvezető: Szabó Zsolt (7). A játékvezető igyekezett kézben tartani a mérkőzést, kisebb hibáktól eltekintve elfogadható teljesítményt nyújtott. A kiállítás jogos volt. Asszisztensek: Kispál, Hegyi ---- +++ Szombaton "nyílt napot" rendeztek Győrött: A drukkerek az ETOutánpótláscsapatának bajnoki mérkőzéseit tekinthették meg, míg a diákok szervezett csoportjai díjmentesen tekinthették meg az esti mérkőzést. Azok az iskolák, amelyek legalább 150 diákot hoztak ki a mérkőzésre, 50 ezer forint értékű sportszer- vásárlási utalványt kaptak.
--- A hét elején a győri vezetők azt mondták, hogy ezen a mérkőzésenrendőrök is vigyáznak a rendre - ilyesmit azonban nem tapasztaltunk. A győri rendőrkapitányság közleménye szerint nem érkezett hozzájuk ilyen felkérés, éppen ezért az esetleges rendzavarásért sem vállalnak felelősséget…