Szilánkok a téren, vér a kövön

"Anyukám, jók a csöcseid" - szabad és finomított fordításban így hangzik az a kedves megjegyzés, amelyet csütörtökön, dél előtt fél órával, a Nyári Pál utca sarkán működő sörözőben az egyik angol vendég címzett a mellesleg tényleg csinos felszolgáló kisasszonynak. Társai vihogva csapkodták térdüket, hogy aztán néhánynak a sör is kibugyogjon az orrán a nagy röhögéstől, amikor a szájhős azzal folytatta, hogyan tenné boldoggá a hölgyet… A kipécézett leányzó erőltetett mosollyal az arcán sietett be a pult mögé - na, igen, a vendég szent, így csapolhatta az újabb kört az élet habos oldalát láthatóan jól ismerő Millwall-drukkereknek.

Matyóhímzéses mellény káromkodással varrva

Mivel a szomszédos asztalnál kaptunk helyet, akkor is hallottuk volna, mit beszélnek a szigetországból átruccant szurkolók, ha nem akarjuk. Noha a srácok a múltban merültek el, nem az angol irodalom nagyjairól tartottak egymásnak előadást. Korábbi élményeiket mesélték egymásnak: "Képzeljétek el, a kétezer-kettes vébén úgy berúgtam a szakétól, hogy elveszítettem a mobilomat" - dicsekedett az egyik.

"Mi meg elmentünk egy diszkóba a haverokkal, éppen táncoltunk, amikor azt vettem észre, hogy az egyik srác mereszti rám a szemeit. Odaléptem hozzá, és dirr, akkorát bevágtam neki, hogy összeesett" - mondott nagyot a másik.
"Én meg tegnap este keveredtem balhéba, a Jimmynek majdnem elvágták a nyakát" - vette át a szót egy ránézésre negyvenesztendős férfi, aki kétségkívül elvitte a prímet, már csak azzal is, hogy a friss sebeit (kisebb vágás a tarkóján, nagyobb a homlokán, száradt sebhintőporral) mutogatta az őt áhítattal figyelő cimboráinak.
A kedd esti, budapesti Beckett’s sörözőbéli össznépi törés-zúzást felidéző, magasröptűnek a légi útra tévedt korsók és üvegek ellenére sem nevezhető társalgás egyébként kétszer szakadt félbe. Először akkor, amikor egy holland tréningfelsőbe bújt fiatalember sétált el az angol sereg előtt, másodszor pedig a délben megszólaló harang perceken át tartó zúgásakor. Amit a fiatalember és a harang kapott, az ezen a ponton nem idézhető, bár annyit talán leírhatunk, hogy mindkettőt hasonló jelzővel látták el: f...ing. A kívülállónak (vagyis a mellettük ülőnek) amúgy is az volt az érzése, az angolok akkor is kiválóan megértenék egymást, ha csak az imént idézett kifejezést használhatnák…
Miután legurítottak fejenként vagy öt korsót, egyikük vett is egy szerinte "f...ing" matyóhímzéses mellényt - jó lesz a "f...ing" bátyámnak, mondta. ---- Meglepő módon, aki délután kereste az angolok társaságát, az az alkoholárusításra szakosodott helyiségek körül forgolódott. A Váci utca tele volt velük, mint a Télapó zsákja december 5-én este, a keletről érkező külföldiek törzshelyének számító Anna presszót is megszállták a Millwall- és angol mezbe bújt látogatók. Ahhoz képest, hogy a szakértők szerint a huliganizmus nem alakult volna ki az 1960-as években, ha nincsenek a Millwall-drukkerek, igencsak békés volt a hangulat, még az őket kisebb-nagyobb adományok reményében megkörnyékező krisnásokat sem hajtották el azonnal, csak azután, hogy kiderült, pénzt kérnek tőlük. Holott akkor már elterjedt a hír: befutott Budapestre a "Doctors" nevű szurkolói csoport, amelynek tagjai arról nevezetesek, hogy egy-egy szikével a zsebükben bóklásznak a stadionok környékén a megvágható "páciensekkel" való találkozás reményében…
A derűs pesti délutánnak a ferencvárosiak vetettek véget háromnegyed négy tájban.
"Zsuzsi, jobban teszed, ha lehúzod a rólót" - szólt át a szembelévő üzlet eladójának egy hölgy, midőn elvonult előtte csaknem kétszáz fradista. Zsuzsi szerencséjére az illatszerboltot megkímélte a Vörösmarty tér felé tartó sereg, ám a költőnek emléket állító placcon már nem volt kegyelem: a portréfestők kempingszékeit felkapva több tucatnyian indultak meg az ott söröző angolok irányába. Utoljára az óvodában fogócskázhattak annyit a fiúk, mint tegnap; legyen elég annyi, ha a kergetőzés versenyszám volna, e helyütt sima hazai győzelmet hirdethetnénk ki.

Vipera sújtott le az egyik magyarra

"Millwall-hooligans, ha-ha-ha" - skandálták diadalittasan az egy-két angolt azért lecsapó fradisták, miután a környező kis utcákból visszatértek az immáron szilánkok borította térre (na ja, aki söröző emberekre támad, annak számolnia kell azzal, hogy korsók és üvegek repülnek felé…). Még javában tartott az elemzés, amikor a sasszemmel megáldott ferencvárosiak kiszúrták, a londoni gárdát elkísérő drukkerek ellenattakra készülnek; a korzón tudniillik összeállt egy nagyjából félszáz főből álló mogorva csapat, amely morogva megindult a teret elfoglalók irányába. A kontra mégis elmaradt: éppen félúton jártak az angolok, amikor nagy szirénázás közepette harmincszorosára nőtt a rendre ügyelő szakemberek száma: az addig (le a rohamsisakkal előttük!) nagy lelkesen ide-oda szaladgáló páros kiegészült a 12 autóval és egy kisbusszal a helyszínre fuvarozott társakkal.
A második felvonás ennek köszönhetően el is maradt. Bár egy súlyos csapásról azért be kell számolnunk: egy rendőr a zsebéből előkapott viperával akkorát húzott az egyik huligán fejére, hogy ahhoz mentőt kellett hívni…
Miután verbális inzultálás formájában a rendőr ("Ez a gyurcsányi rendőrség, szemetek!") megkapta a magáét, valaki így szólt: "Na, menjünk haza".
És az angolok bősz káromkodása (lásd még: f...ing) közepette elslattyogtak a legények. ---- Dennis Wise panaszkodott a minap: nincs annyi néző a Barlang névre keresztelt stadionban, amennyit ő látni szeretne. Persze a Millwallt nemcsak edzőként, hanem játékosként is segítő hősünk tisztában van azzal, az egyesület politikájának köszönheti, hogy a telt házas táblát mostanság nemigen lehet kifüggeszteni az amúgy 20 146 műanyag székkel felszerelt áréna bejáratánál. Merthogy a botrányokat megelégelő vezetőség nemrégiben kiötlötte: csak az nyer bebocsátást a létesítménybe, aki klubtagnak mondhatja magát; az ezt igazoló kártya nélkül ugyanis hiába áll be az ember a jegypénztár előtti sorba. Hogy az elöljárók mennyire komolyan veszik a "megtisztulást", azt jelzi, csakis azon drukkerek válthatják ki az igazolványt, akik egyfelől büntetlen előélettel, másfelől állandó lakcímmel büszkélkedhetnek.
Utóbbira magyarázat lehet: ha az illető mégis rossz társaságba és balhéba keveredik, tudják hol keresni…
A nagyobb baj az, hogy az Angliában kitiltott drukkerek közül sokan Magyarország felé vették az irányt, mondván, Budapesten legalább beengedik őket a stadionba… ---- A legnagyobb létszámmal, 240 emberrel eddig a Debrecen elleni bajnoki meccsre vonult fel az Üllői úti pálya rendjéért felelős civil biztonsági szolgálat, az Expol Kft. Tegnap este viszont 330 narancssárga mellényes rendező várta a kupameccsre érkező drukkereket. A rendőrség is igen jelentős erőt vonultatott fel a körbekordonozott Fradi-pálya köré, s nem véletlenül: maguk a Millwall-drukkerek is arról meséltek a beléptetésre várakozva, hogy tudomásuk szerint félezer honfitársuk kelt át érvényes jegy nélkül a csatornán. Akadtak olyanok is, akik a pesti zugárusoktól vásároltak belépőt, ám e peches futballrajongók csalódottan vették tudomásul, hogy elzavarták őket a stadiontól, hiszen tikettjük nem a látogatóknak fenntartott lelátórészre szólt. Amúgy a rendezők és a rendőrök igyekeztek udvariasan tenni a dolgukat; két angol szurkolónak még azt is megengedték, hogy az Üllői úti felüljáró alá telepített vízágyú előtt fényképezkedjenek a Millwall kifeszített zászlajával. Az első bilincsbe vert huligánokat este fél nyolc körül hozták be a rohamrendőrök a rabomobilhoz - némi meglepetésre kiderült, hogy a verekedőknek szlovák útlevél lapult a zsebükben. Aztán jött a következő elfogott - az ő hovatartozását a nyakában lógó FTC-sál pontosan elárulta. A vendégdrukkerek többsége türelemmel tűrte a szigorú beléptetést, néhányan azonban keresetlen, nyers szavakkal adtak hangot nemtetszésüknek. A látogatóknak fenntartott szektor megtelt a meccs kezdésére, így a biztonságiak elsősorban amiatt idegeskedtek, vajon megpróbálják-e az előzetes pletykáknak megfelelően megrohamozni a Fradi-stadiont a jegy nélkül maradt huligánok. Nos, a meccskezdésig a többszörös kordonon senki sem tudott átjutni ártó szándékkal…
De: a mérkőzés előtt kaptuk az információt, miszerint a belvárosban sor került a délutáni boksz visszavágójára, amelyben már az angolok igazán kemény magja is felvonult. Az eredmény: a beszámolók szerint a huligánok kissé átrendeztek néhány kirakatot, hogy aztán az egyik metrómegállóban is fitogtassák erejüket. Sérültekről a találkozó kezdéséig nem kaptunk jelentést… (S. T. J.)