Megjelenésükkel és viselkedésükkel félelmet keltettek a derék miskolci atyafiakban, akik csak megvédeni akarták magukat, és akik örülhetnek, hogy megúszták egy-két taslival a megátalkodott Vinczék ámokfutását. És értem azt is, hogy Reszeli Soós István hibázott, szakmai igazgatóként arra törekedett, hogy végezze a munkáját, inkább lapult volna Győrött, s az interneten követhette volna a mérkőzés alakulását. Amúgy pedig nem is történt botrány - ezt a Diósgyőr technikai vezetője közölte a nagyérdeművel a televízión keresztül a meccs összefoglalójában -, hiszen csak néhány ember szaladt a pályára, és később őket is sikerült megfékezni.
Szóval, értem, amit mondanak, csak éppen az értelmet nem vagyok képes felfedezni a szavak mögött. Hát nem mindegy például, hogy mennyien voltak? Ha csak egyetlen egy ember szalad be a pályára, az is éppen eggyel több a megengedettnél és a tolerálhatónál. Nem az számít, hogy hányan kergették meg a győri játékosokat, hanem a kergetés ténye botrányos. Azt pedig, hogy kiket és mikor sikerült megfékezni, magyarázza a technikai vezető azoknak, akiket ezek a elborult elméjű emberek megfélemlítettek, és menekülésre kényszerítettek.
Azzal pedig lehetetlen mit kezdeni, hogy - lásd a tulaj levelét - "…ha az említett két Úr nem provokál balhét, nagy valószínűséggel mondható, hogy a mérkőzés rendben befejeződött volna", hiszen ez valóban azt sugallja, hogy ők, mármint Vinczéék csalogatták be a nézőket, gyertek, bokszoljunk kicsit! Vincze Ottónak okkal fel lehet róni a felvételek alapján, hogy a játékoskijáróból visszaszaladt, beállt ökölvívó pózba, majd egy mellé érkező férfinak be is mosott egyet, ezzel még nyilván el kell majd számolnia, de azt tagadni, hogy nem ő kereste ezeknek az embereknek a társaságát, hanem a nézők mentek a pályára győrieket lincselni, az finoman fogalmazva is félrevezetés. Vincze Gábor pedig egész egyszerűen megvédte magát, mellesleg nehéz is úri szalonokba illő viselkedést várni attól, akire felbőszült garázdák rontanak, az pedig nevetséges, hogy valaki megsértődik, mert a megtámadott visszaüt…
Persze, bonyolult ez az ügy, hiszen valahol megmagyarázhatóak a diósgyőriek indulatai is. Reszeli Soós István ottani tevékenysége a helyiek szemében a csőd szinonimája lett, több pletyka is kering a szakemberről, amelyek igazságtartalma független attól, hogy ki mit hisz el belőlük, ám a féktelen gyűlölet szinte mindig visszaüt. Az edzőt fenyegető, dobáló és a játékosokat kergető szurkolókat nézve, a gusztustalan transzparenseket olvasva jó érzésű embernek nem az jár a fejében, hogy
vajon kinek van igaza.
Csupán undorodik.