A sztárok tudnak mosolyogni

Mint a régi szép időkben. Csak jöttek és jöttek az emberek az ETO-stadion felé, mint amikor Verebes József súgta a meccsek előtt Hajszán Gyula fülébe: "Élesen középre és aztán majd érkezik Szentes Lázár, vagy hátrébbről Hannich Péter…" Hányszor, de hányszor telt meg ez a gyönyörű aréna, illetve a nyolcvanas években még gyönyörűnek tartott, míg ma már felújításra váró stadion. Manapság néhány száz ember jár meccsre Győrött (és sajnos nemcsak itt, hanem máshol is Magyarországon…), ám ezen a kedden mégis visszaköszönt valami a régmúltból: másról sem beszéltek az emberek, mint a délutáni nagy meccsről.

Parádés bevonulás a csodálatos autókon

A nagy nap már reggel kisebbfajta csodákkal szolgált, hiszen a győri Audi-gyárban bemutatták a csillogó-villogó XXI. századi csodát, az Audi A6-ost. Az impozáns gépkocsikkal érkeztek meg a németek a péri repülőtérről, ahová jókora késéssel érkeztek. Ám az a fontos, hogy megjöttek, ám bennünket, magyarokat nagy csalódást ért, hiszen a Császár, Franz Beckenbauer nem volt tagja a küldöttségnek. Jöttek helyette viszont a sztárok, elegánsan, jól fésülten, ahogy milliomosokhoz, igazi sztársportolókhoz illik. Egy-egy kacsintás jobbra, egy-egy félmosoly balra, kedves gesztus az őket fogadó több száz kisiskolásnak, majd a megérkezés az ETO-stadionba, néhány aláírás, és a szokásos bezárkózás az öltözőbe. Oliver Kahn a sérült kapus is a magyar város vendégszeretetét élvezte, igaz, ő meglehetősen morcosnak tűnt, többen kiáltottak, sikoltottak felé, többször is felhangzott az "Oliver, Oliver!" kiáltás, de a világklasszis kapus mintha túlságosan fáradtnak, nyűgösnek tűnt volna, nem szólt, nem intett senkinek, hanem egyszerűen elvonult a nyilvánosság elől.
Hanem a többiek igazán szolgálatkészek voltak.
Ehhez csupán szokás szerint ki kellett cselezni az őrséget, meggyőzni a biztonsági őröket, beadni valami jó kis mesét, hogy az embert beengedjék, hiszen olyan biztonsági intézkedések közepette zajlott itt minden, mintha a Holdra szállást készítenék elő. Valahogy mégiscsak sikerült bejutni, belopózni és nem más, mint Ottmar Hitzfeld sétált ki nyugodt arccal, pedig neki aztán lenne idegeskedni valója. No, nem az ETO elleni meccs miatt, sokkal inkább a szombati Freiburg elleni találkozó miatt, mert az bizony fontos a Bayernnek a nemzetközi kupaszereplés szempontjából. ---- A müncheni tréner mégiscsak megállt néhány szó erejéig, és a következőket mondta: "Sokat hallom mostanában, hogy ebben az évben gyakorlatilag mindent elveszítettünk, és ebben van némi igazság. Ám, ha már önök, magyarok is megkérdeznek, akkor legyenek tisztában azzal is, hogy rengeteg gonddal küszködtünk ebben az évadban, sokáig nem számíthattam Mehmet Schollra és Sebastian Deislerre, és az ő hiányuk miatt egy új szisztémára, új taktikára kellett átállnunk, de ez sehogyan sem ment a csapatnak. A védelmet át kellett formálnom, és ez sem ment zökkenőmentesen. Ráadásul újabb sérülések, Owen Hargreaves, valamint Michael Ballack is kidőlt a sorból. Mindez nem magyarázkodásképpen mondom, csak a tények kedvéért. Azt is elárulhatom önnek, hogy a nyáron távozom Münchenből, ez már eldöntött tény, de azt ne kérdezze, hol folytatom, mert fogalmam sincs. Tudniillik pihenni akarok, van rá okom higgye el… És még egy megjegyzés: Lothar Matthäus miatt immár megkülönböztetett a figyelmem a magyar futball iránt."
Az edző története ennél cifrább. Az már biztos, hogy Felix Magath ül a Bayern kispadjára a bajnoki év végétől. Ami pikáns: miközben Michael Ballack a bajor TV Blickpunkt sportműsorában megvédte Ottmar Hitzfeldet, mondván jó edző, és nem ő a felelős a kudarcokért, aközben a szakember Uli Hoeness menedzsernél vendégeskedett. Hoeness akkor elmondta, hogy a brémai meccs után eldőlt: itt az ideje a váltásnak, és ekkor hivatalosan is közölte, hogy a szezon végén megválnak Ottmar Hitzfeldtől (a szakember szerződése 2005 végéig szólt a Bayernnél, és így 4.5 millió eurótól, 1 milliárd 150 millió forinttól búcsúzhatott…) ---- Aztán jöttek a játékosok. A csatár, Roque Santa Cruz a bemelegítés után mosolyogva mondta: "Paraguayi vagyok, így nem sok esélyem volt arra, hogy egyszer majd magyar pályán futballozhatok, erre tessék, most itt vagyok. Nem udvariaskodom, higgye el, de örömmel jöttem, és szívesen játszom egy magyar csapat ellen, amely, ahogy hallottuk, most ünnepli századik születésnapját, és annak idején Európában is ismerték a nevét…"
Aztán jött Haszan Szalihamidzsics, és a következőkről beszélt: "Százéves klubot köszöntünk, és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a jubileumot méltóképpen ünnepeljük, ezért szép és eredményes futballt mutatunk be."
Nos, bejött az, amit Haszan Szalihamidzsics mondott…
Az ígérettel együtt újra futball érkezett Magyarországra – kár, hogy megint külföldről importáltuk…