Tartalékosan is nyert a Loki

Alighanem sokan meglepődtek a hazai szurkolók közül, amikor meglátták, milyen összetételben kezdi a DVSC az összecsapást. A lelátón helyet foglalók közül többen esküdtek volna arra, hogy a vendégek kispadján ülő labdarúgók közül valamennyinek a kezdő tizenegyben lenne a helye. Való igaz, a korábbi fordulókban Szatmári Csaba, Dombi Tibor, Sándor Tamás, Ronald Habi, Kiss Zoltán és Bajzát Péter alapembernek számított a piros-fehéreknél, azonban Szentes Lázár ezúttal úgy döntött, hogy az említett futballistáknak csak a kispadon jut hely. A hazaiak edzőjét, Dajka Lászlót nem érte váratlanul kollégája döntése, ugyanis mint mondotta, a közelmúltban Győrött ugyanezt a taktikai megoldást választotta Szentes, és akkor a Loki fölényes, 5–1-es győzelmet aratott.
A Matáv kezdte lendületesebben a mérkőzést, a hazaiak a hátsó alakzatból igyekeztek az elöl lévő Tóth Mihály felé ívelni a labdát, és helyzetekben is megmutatkozott a Sopron fölénye. Előbb a védőt játszó Pető Zoltán löbbölése kapott tapsot a szurkolóktól, majd Fehér Zoltán lövése és Bagoly Gábor fejese adott munkát Sandro Tomicnak. A Matáv kapusának, Hajdu Attilának a 12. percben egy kapuskirúgásnál kellett először a labdához érnie, így elmondható, hogy a 21. percben a tulajdonképpeni első debreceni támadás végén a meglepetés erejével hatott Andorka Péter gólja. A hazaiak a kapott találat ellenére nem vettek vissza az általuk diktált iramból, és néhány perccel később Tóth Mihály fejese már azt eredményezte, hogy a támadó tíz találattal egyedül áll a góllövőlista élén. Érdemes volt megfigyelni Hajdu Attila reakcióját, a hazai kapus ugyanis talán érezte, hogy kifutásával hibázott a DVSC vezető találatánál, éppen ezért, amikor csapattársa egyenlített, hatalmas sprintet kivágva a félpályáig futott üdvözölni őt. Még le sem csengett a bordó-szürkék ünneplése, egy újabb debreceni kontra végén ismét a vendégeknél volt az előny. Noha a soproni közönség lest reklamálva tüntetett, Megyebíró János játékvezető jó döntést hozott, amikor megítélte a találatot. A 20 éves Andorka Péter újabb gólja kettőre növelte a debreceni előnyt, ám Tóth Mihály harcossága a hajrában büntetőt eredményezett a hazaiak számára. Mivel a gólkirályjelölt értékesítette a tizenegyest, a vendégek "csak" egygólos előnynyel vonulhattak szünetre.
A szünetet követően ismét a Matáv "kapta el jobban a fonalat". Előbb Tóth Mihály, majd Fehér Zoltán hibázott hatalmas helyzetben, azaz cseppet sem lett volna meglepetés, ha a Sopron perceken belül kiegyenlíti a hátrányát. Aztán következett a DVSC, a vendégfutballisták ugyanolyan parádésan kontráztak, mint az első játékrészben, és ha a kapu előtt kicsit határozottabbak, növelhették volna az előnyüket. Az egész félidőben lüktetett a játék, mindkét csapat labdarúgói sokat tettek a bajnoki pontok megszerzéséért, ám mivel nem esett újabb találat ebben a játékrészben, a vendég Debrecen nyerte meg az összecsapást.
Aki a találkozó előtt nem értette Szentes Lázárt, a vendégek trénerét, hogy miért pihenteti az együttese kulcsjátékosait, az a mérkőzést látva alighanem rájött, miért döntött az edző úgy, ahogy döntött. Akár a házigazda Matáv is megszerezhette volna a három pontot, végül azonban a soproniaknak a rossz helyzetkihasználásuk miatt egy sem jutott. A találkozó iramában és színvonalában is meghaladta a magyar átlagot, ennél rosszabb mérkőzést soha ne lássunk.
A meccs után egy, a pályára befutó hazai szurkolót a rendezők vittek el, majd a biztonságiak és a debreceni drukkerek kezdtek lökdösődni, ám a rendőrök érkezése véget vetett a szolíd csetepaténak. ---- 5. perc: Sifter Tamás gurított keresztbe a vendégek tizenhatosán belül, a bal oldalon érkezett a nemzeti együttes balbekkje, Pető, aki "válogatott" megoldást választott: miután kiszúrta, hogy Tomic kint áll kapujából, ballal alányúlt a labdának, amely a debreceniek megkönnyebbülésére kicsivel a bal felső sarok fölött-mellett hagyta el a játékteret.
6. perc: Sifter Tamás Fehér Zoltánnak kínálta fel a labdát lövésre. A hazaiak középpályása köszönte szépen, élt az alkalommal: 18 méterről, jobbal vette célba Tomic kapujának bal oldalát, csakhogy a Loki kapusa keresztülhúzta számításait, és egy míves vetődést követően szögletre bokszolta a labdát. Folytatás azonban következett: Lazics sarokrúgása után Bagoly hat méterről, középről fejelhetett, a labda végül Tomic kezében pihent meg.
21. perc: Bravó, százszázalékos debreceni helyzetkihasználás… A látogatók első gólszerzési lehetősége úgy alakult ki, hogy Bogdanovics indította Madart, aki a soproni 16-oson belül előbb érte el a labdát, mint Hajdu, így átemelte azt a kifutó kapus fölött, és a támadást kísérő Andorkának már csak annyi dolga maradt, hogy két méterről a hálóba stukkoljon.
0–1
28. perc: Lám, a soproniak is fejjel játsszák a futballt: Hanák bal oldali centerezésénél talán csak Tóth Mihály bólintása volt pontosabb: a Matáv jókor kapcsoló csatára középről, 12 méterről, gyönyörűen fejelte a bal felső sarokba a labdát.
1–1
29. perc: Továbbra is százszázalékos debreceni helyzetkihasználás… Bogdanovics hozta játékba Halmosit, ő középre gurított, ahol érkezett Bernáth, és hat méterről, becsúszva, jobbal a léc alá vágta a labdát.
1–2
35. perc: Nem fogják elhinni, de ehelyütt azt kell írnunk, hogy százszázalékos a debreceni helyzetkihasználás… Bernáth a jobb oldalról adta be a labdát, középen pedig Bogdanovics dönthetett, kapura lő, vagy tovább cifrázza a játékot. Gyaníthatóan az utóbbi változat mellett tette le a voksát, mivel a következő másodpercben azt láttuk, hogy okosan Andorka elé "külsőzi" a labdát. Éktársa nem tudta kihagyni a kihagyhatatlant: öt méterről, jobbal a kapu közepébe lőtte a labdát.
1–3
43. perc: Tóth Mihály és Szekeres csatázott a debreceni 16-oson belül. A párharcnak a soproni támadó földre esése, és Megyebíró játékvezető sípszava vetett véget: tizenegyes! A büntetőt a sértett végezte el, és a jobbra vetődő Tomicot becsapva, jobbal a bal alsó sarokba gurította a labdát.
2–3
54. perc: Tóth Mihály ezúttal feladóként jeleskedett: kiváló passzát követően Fehér került ziccerbe, azonban a kelleténél jobban alányúlt a labdának, így a balösszekötő helyéről, nyolc méterről, jobbal nemcsak Tomic, hanem a debreceni kapu fölött is átemelte azt.
56. perc: Andorka most kihagyta a kihagyhatatlant. Bogdanovics elismerést érdemlő indítása után egyedül vihette Hajdúra a labdát, de addig-addig vezetgette azt, amíg a soproni kapus kezébe nem vezette…
92. perc: A debreceni tizenhatoson belül pattogott a labda, végül Vasas elé került, aki ballal az égbe lőtte azt… ---- Úgy érzem, a vereség ellenére kiszolgáltuk a közönségünket. Mindkét csapat sokat tett a három pont megszerzéséért, megítélésem szerint nem érdemeltünk vereséget.
Dajka László a Sopron edzője

Hatalmas küzdelem zajlott a játéktéren, azt gondolom, a színvonal is megfelelő volt. Még több találatot is láthattak volna a nézők, ha a kontratámadásaink végén figyelmesebbek vagyunk.
Szentes Lázár a DVSC vezetőedzője ---- A Matáv vezetői a találkozó előtt faxon értesítették a Loki elöljáróit arról, milyen szerelésben kívánnak pályára lépni. Ám Sopronba érve mégis azzal szembesültek, hogy a hazaiak tiszta fehérben kívánnak futballozni. A DVSC játékosai úgy döntöttek, felveszik azokat a piros nadrágokat, amelyeket Debrecenben elővigyázatosságból bepakoltak a szereléses ládákba.

Egyre szebb a soproni stadion, a játéktér azonban nem ideális. Rengeteg fűcsomó van, a guruló labda könnyen az ember térdére pattanhat, és ez azért is meglepő, mert a Matáv futballistái alig edzenek ezen a pályán. Látva, hogy a soproniak edzőpályája sincs túl jó állapotban, megjegyezhető, hogy a Matáv labdarúgói jobb talajú pályákat érdemelnének. ---- "A futball fővároscentrikus"; "A válogatottba sokkal könnyebb bekerülni Budapestről" – szoktak volt hőzöngeni a vidéki polgárok, és kár lenne tagadni, sokszor igazat beszéltek. A soproni mérkőzésen részt vevő labdarúgók névsorát végigböngészve viszont kiderült, a szövetségi kapitány tovább lát az áthúzott Budapest táblánál: a két együttes válogatott játékosaiból egy acélos kispályás garnitúrát is össze lehetne állítani (igaz, egy kapus azért hiányzik a csapatból…). Itt Pető Zoltán, Tóth Mihály és a Loki elleni fellépést az egy hete begyűjtött piros lapja miatt elmulasztó Huszti Szabolcs, ott Bajzát Péter, Kiss Zoltán és Szekeres Tamás részére postázott "címeres" meghívót a Magyar Labdarúgó-szövetség munkatársa. És akkor a sérült Böőr Zoltánról, illetve a nemzeti dressz viseléséről önkéntesen lemondó Sándor Tamásról és Dombi Tiborról nem is ejtettünk szót (azaz dehogynem…).
Úgyhogy ennyit arról, hogy fővároscentrikus lenne a futballunk.