Ahogy azt tanítják: szeme a labdán. Sokan azt mondják, a labdájának is szeme van… (fotó: M. Németh Péter)
Ahogy azt tanítják: szeme a labdán. Sokan azt mondják, a labdájának is szeme van… (fotó: M. Németh Péter)
– Nem is egyszer, hanem háromszor, ráadásul kétszer a csapat kapitányaként… – Ennél nagyobb megtiszteltetés aligha érhetett volna. A lettek elleni összecsapás előtt éppen indultunk volna melegíteni, amikor Lothar Matthäus odalépett hozzám, a szemembe nézett, és közölte: "Zoltán, ma te vagy a kapitány". Aztán a karomra csatolta a szalagot, én meg akkora lendülettel szaladtam ki a gyepre, mint talán még soha… – Hallottam, nem is akart megválni a szalagtól. – A szállodába visszatérve is viseltem még, szerintem jól állt… – Az is egy "cséká" hatáskörébe tartozik, hogy ha a szükség úgy kívánja, kölcsöncipőről gondoskodjon? – Tudom, mire céloz, a lettek ellen Tököli Attila az én stoplisomban futballozott. Ha azt veszem, sokat segítettem ezzel a gárdán, hiszen társam egyszer maga talált a rivális kapujába, egyszer pedig gólpasszt adott, nulla egyről így jutottunk kettő egyre. Azt nem mondom, hogy a cipőn múlott, de azért remélem, legközelebb a játékommal is hozzájárulok a sikerhez… – Ahogy az egy vezéregyéniséghez illik? – Hogy kihez? – Egy vezéregyéniséghez. Félreértés ne essék, ezt nem én mondom, hanem Lothar Matthäus, aki egy sajtótájékoztatón hosszasan beszélt arról, hogy majdan, ha még fejlődik, Gera Zoltán lehet a csapat vezére. – Ezt öntől hallom először, de jólesik, felettébb jólesik a kapitány véleménye. – Hiszi vagy sem, mindezt még überelte a szakvezető: szerinte idővel Gera Zoltán lehet a magyarok Platinije vagy Maradonája. – Nahát… Erre már nem tudok mit mondani. – Hogyne tudna. Ilyenkor olyasmit szokás, hogy remélem, nem okozok csalódást. – Ezt nyugodtan leírhatja… Az biztos, egy játékos számára óriási pluszt jelent, ha érzi edzője bizalmát. Megkockáztatom, a teljesítménye is javul ettől. – Ennyi szép után következzék egy kis rossz: "Gera Zoltánnak sokkal nagyobb önbizalomra lenne szüksége, még nem elég vagány ahhoz, hogy vezéregyéniséggé váljon". Kitalálja, ugye, kinek a szavai ezek? – Nyilván a kapitányé. Bólintok erre is, elfogadom, amit Lothar Matthäus mond. Azt azért tudnia kell, korábban egyszer sem kaptam ekkora szabadságot a pályán, mint Cipruson, bevallom, kicsit furcsa volt számomra ez a szerepkör. A szakvezetővel egyébként beszéltem már ez ügyben, afféle egyéni értékelést tartott, felsorolta, milyen hibákat fedezett fel nálam. Én pedig megállapítottam a végén, sokat kell még fejlődnöm… – Egy hibát ragadjunk ki: a románok elleni döntőben a kezében volt a labda, mégis átengedte a tizenegyes végrehajtását másnak. – Meccs előtt valóban én voltam kijelölve első számú végrehajtónak, de a büntető megítélését követően a pályán másként alakult a dolog. Ezen már felesleges rágódni, de mindannyian tanultunk a történtekből.
