A birkózó két vállra fektette a Szombathelyt

A 26. évében járó támadó éveken keresztül versenyszerűen birkózott, valamint alacsonyabb osztályban futballozott, mígnem négy évvel ezelőtt végérvényesen a labdarúgást választotta. Az elmúlt nyáron az NB I B-s Monor együtteséből igazolt a bajnokságot nyerő kék-fehérekhez, és ősszel hat találkozón kapott játéklehetőséget Egervári Sándor vezetőedzőtől. A tavaszi bajnoki rajton a kezdő tizenegybe jelölte őt az MTK mestere, aki aligha bánta meg a döntését: az élvonalban egészen addig egyetlen találatot jegyző csatár a duplázásával eldöntötte a Haladás elleni mérkőzés sorsát.
– Ahhoz képest, hogy a felkészülés során többször is döcögött a csapata játéka, szombaton meglehetősen sima győzelmet arattak a Lombard gárdája ellen. Igaz, a sikerhez az ön góljai kellettek…
– Felemás érzések voltak bennem a bajnoki rajt előtt, ugyanis a törökországi edzőtáborban nagyon jó meccseket játszottunk, ugyanakkor a hazai mérkőzéseink valóban nem a legjobban sikerültek – mondta Lengyel Roland. – Az utolsó gyakorlómeccsünk a Vasas ellen enyhén szólva feledhető volt, ugyanakkor valamennyien bíztunk az eredményes bajnoki bemutatkozásban. Boldog vagyok, hogy két góllal tudtam segíteni a csapatot, ám a gólpasszokat jegyző Juhász Roland és Pisont István, valamint a teljes csapat kellett ehhez a győzelemhez.
– Melyik találat tetszett jobban?
– Az első gól előtt éreztem, hogy a szombathelyi védő lemaradt, így volt időm kivárni addig, amíg a labda pattan egyet, míg a második találatnál Pisont István kihagyhatatlan helyzetbe hozott, és közvetlen közelről csak a hálóba kellett bólintanom. Szóval, nekem egyformán kedves volt mindkettő…
– Amikor bizonyossá vált, hogy az átigazolási időszakban több meghatározó labdarúgó is távozik a Hungária körútról, akkor gondolt arra, hogy több játéklehetőséghez jut, mint az ősszel?
– Abban bíztam, úgy sikerül majd a felkészülésem, hogy gyakrabban szerepelhetek majd. Két hetet betegség és sérülés miatt kihagytam, azonban úgy éreztem, hogy Törökországban a mérkőzéseken nem okoztam csalódást. Egervári Sándor úgy gondolta, hogy a Lombard ellen két támadóval küldi a csapatot pályára, és örülök, hogy az egyik közülük én voltam.

– A két gólja alighanem jó ajánlólevél a soron következő fordulókra…
– Egy pillanatig sem gondolom azt, hogy mostantól kihagyhatatlan vagyok a csapatból, bár kétségtelenül igaz, a jó bemutatkozás alapot jelenthet a folytatásra. Tisztában vagyok azzal, hogy Torghelle Sándor az MTK első számú támadója, de azon vagyok, hogy a lehető legtöbbször én is a pályán legyek.
– A birkózó múltja jelent valami előnyt a meccsek során?
– Az a mentalitás, amit ott belém neveltek, a győzni akarás, a robbanékonyság, a fordulékonyság aligha válik a káromra. Egyébként az egykori versenyzőtársakkal ma is tartom a kapcsolatot, ám birkózni már hobbiszinten sem szoktam.
– A jó kezdést milyen folytatás követi a listavezető Balaton FC otthonában?
– Természetesen megint a győzelem a célunk, de akkor sem történik tragédia, ha csak döntetlent játszunk. Alighanem a pálya talaja ezúttal sem lesz ideális, de ha a hazaiak felvállalják a támadófutballt, akkor izgalmas kilencven perc kerekedhet majd ki.