Most nem lesz csapatkapitány

1/3. rész: A nagy kedvencből ellenfél lett
2/3. rész: Csak kiabáljanak nyugodtan
3/3. rész

– Ha valaki, akkor ön tudja: korábbi csapatáról, az MTK Hungáriáról jóindulattal sem lehet állítani, hogy erősödött volna az átigazolási időszakban. Milyen idényben bízhatnak a kék-fehérek szimpatizánsai?
– Csak azt tudom mondani, hogy Egervári Sándor az elvárhatótól jóval kevesebb labdarúgóból kénytelen válogatni. Tudom, vannak, akik azt mondják, egy évvel korábban ugyancsak szűkös állomány állt a szakmai stáb rendelkezésére, mégis bajnoki címet sikerült szerezni. Való igaz, tavaly is sok fejtörést okozott az edzőknek, hogy a rengeteg sérülés miatt milyen összetételben játsszon a kezdő tizenegy, ám most még a korábbinál is rövidebbnek tűnik a kispad. Ha nem lesz sérüléshullám, ha hosszabb távon állandó csapat tud pályára lépni, akkor bármi megtörténhet, akár a bajnoki címvédés is. Én azonban nem emlékszem olyanra, hogy egy csapat eltiltások és sérülések nélkül tudott volna lejátszani egy idényt…
– Úgy tudom, két héttel ezelőtt komoly dilemma előtt állt. Szombathelyen a Haladás játékosainak a részvételével Sportbált rendeztek, ugyanakkor ebben az időpontban volt az MTK jótékonysági bálja is. Ön a fővárosi egylet rendezvényén jelent meg…
– Még az MTK futballistája voltam, amikor megígértem a baráti kör képviselőinek, hogy ott leszek a báljukon. Megtartottam a szavamat, a rendezvényen megjelent szurkolók pedig megköszönték azt a kilenc évet, amelyet kedvenc csapatuknál töltöttem. Jó volt újra együtt lenni azokkal az emberekkel, akiktől oly sok szeretetet kaptam az elmúlt időszakban.
– Térjünk vissza a Lombardhoz. Némileg meglepő, hogy nem Illés Bélának hívják a szombathelyiek csapatkapitányát…
– Számomra nincs ebben semmi furcsa. Somfalvi Csaba igazi vezéregyéniség, tökéletesen alkalmas ennek a szerepkörnek a betöltésére, én pedig nem érzem kevesebbnek magam akkor, ha nincs rajtam a karszalag.
– Egyébként ugyanabban a szerepkörben futballozik majd Szombathelyen, mint tette azt az MTK-ban?
– Bozsik Péter többféle rendszerben játszatta az együttest az elmúlt hetekben, éppen ezért nem tudok egyetlen konkrét pozíciót mondani, amit nekem szán a szakvezetés. Volt, amikor a két ék mögött futballoztam, játszottam az egyetlen csatár mögött amolyan árnyékéket, de az is előfordult, hogy a középpálya széléről indultam. Az egészen biztos, hogy másként állunk majd fel a Hungária körúton, mintha, mondjuk, Szombathelyen lenne az öszszecsapás.
– Számít arra, hogy külön őrzőt állít önre Egervári Sándor?
– Nem foglalkozom ezzel. Nagyon sok meccset játszottam már úgy, hogy az ellenfél egyik játékosa árnyékként követett mindenhová, mint ahogy az is számtalanszor előfordult, hogy hagytak szabadon futballozni. Megpróbálom majd megoldani azt a feladatot, amit az edzőm nekem szán, a többi pedig nem számít.
– Tudja, hogy a Hungária körúton hol van a vendégcsapat öltözője?
– Biztosan furcsa lesz az alagsor helyett az emeleten öltözni, de elhiheti, megtalálom majd azt a helyiséget, amelyben a Haladás készül a kilencven percre. Persze előfordulhat, hogy a bejárattól elsőre rossz felé indulok majd el…