Mesés gólok a Kövér Egérben

Győzelem és továbbjutás!
Ez a szlogen ezen a környéken, Hejőpapitól Balmazújvároson át, a Nagyerdőtől a Kövér Egér sörözőig mindenütt.
Csak a Lokiról, csak a ma esti FC Bruges elleni sikeres UEFA-kupa-viszszavágóról beszélnek az emberek.
És mégis…
Csak egy, egyetlenegy férfi mondja félhangosan, hogy "…uram, ki fogunk esni!", ám kész szerencse, hogy senki sem hallja, talán egészen Belgiumig kergetnék a pesszimista atyafit. Hetven év körüli idős úrról van szó, aki kerékpárjára támaszkodva figyeli a most még üres stadiont. Aztán ha már ott van, beszélni kezd – Debrecenben most mindenkinek beszélhetnékje van, a város lakói a bölcsödésektől kezdve a nyugdíjasotthonokig esélyt latolgatnak, támadásvariációkat emlegetnek, és tizenegyesrúgásokról papolnak –, megindokolja pesszimizmusát, mert bár drukkol a Lokinak, csak hát látta a hét végén a televízióban a belga csapat találkozójáról készült filmet, és azt mondja: "…ezek futnak, megállás nélkül futnak, aztán lőnek, értse meg, uram, harminc méterről tüzelnek, és ez még mind semmi, jobbról és balról is beadnak, veszélyesen, gólszagúan, jaj, mi lesz itt velünk!"

Zarándok az üres stadionnál

És a biciklis csak csóválja a fejét, szorítja a kormányt, és már csillan is a könny a szemében – uramatyám, hiszen ez az ember nem is ellendrukker, hanem csak fél. Fél ugyanúgy, mint mindenki más, kibeszéli magából mindezt, hogy aztán annál boldogabban, annál sírósabban ünnepeljen.
No, nézzünk csak körül, hol is lesz itt ünneplés?
A lelátók még üresen ásítnak, és a kedd kora délutáni szürkeségben oly gyönyörű a zöld gyep. Hó volt a játéktéren, csaknem negyvencentis hó, de ennek már nyoma sincs – a talajjal nem lesz gond.
A Debrecen labdarúgói, a Loki-játékosok a Vágóhíd utcai pályán gyakorolnak – jókedvűek, ugratják egymást, és egyikük sem marad ki a kapucipelésből, azaz ez a csapat nagyon együtt van –, ám néhány szurkoló mégis idejött, és lesi a nagy semmit. Szatmári Zoltán 16 éves fiatalember Loki-sállal a nyakában ücsörög egymagában, kissé didereg, de lehet, hogy nem is a hidegtől, hanem az izgalomtól: "A suliból idejöttem a pályára, ez valahogy most megnyugtat. Tessék elképzelni, a nagybátyám szerezte a jegyet, és már alig várom, hogy kezdődjön a meccs. Nehéz lesz, nagyon nehéz, és talán sikerül, de azt is tessék leírni, ha mégiscsak kiesne a Loki, akkor is szeretni fogom mindig ezt a csapatot, meg aztán… Úgyis mi leszünk a bajnokok!"
Szóval, a jegyek.
Kedden két órakor még harminc darab belépő hevert Anikó asztalán. A hölgy a stadion portásfülkéjében teljesít szolgálatot, kedves, mosolygós teremtés, és talán maga sem tudja, kit szeret jobban, Böőr Zoltánt, Bajzát Pétert, avagy a teljes debreceni védelmet. No, hát, Anikó elárulta, hogy maradt harminc darab jegye, de jöjjek csak vissza öt órára, ebből már egy darab sem lesz. Azt is megtudtuk az ifjú hölgytől, hogy senki, de most tényleg senki nem morgott, amikor ki kellett fizetnie 9500 forintot. Nem tévedés, a legdrágább belépő a szerda esti kupameccsre ennyibe kerül, és a legolcsóbb sem piskóta, hiszen azért meg négyezer forintot kell leszurkolni. Ez az olcsó tikett a kapu mögötti Loki-táborba szól, olyan fiatalemberekről van szó, akiknek a nagy része iskolába jár, vagy karrierje első lépcsőfokán jár, és még nincs luxus terepjárója, nyitott sportkocsija, vagy elegáns fitneszklubja. Ezeknek a lelkes ifjaknak bizony nem egyszerű előteremteni négyezer forintot, de kit érdekel a pénz, amikor a klub történetének legfontosabb lépcsőfoka előtt áll a Loki. Hanem valami hasonlót már átéltünk a korábbi évtizedekben.
Futball-láz tombolt annak idején Pécsett, amikor a PMFC az angol Newcastle Unitedet várta, egy emlékezetes kupameccs erejéig, hogy aztán valami elképesztő bravúrral jusson tovább; avagy ott volt Tatabánya, ahol meg a Real Madridot várták; és persze ott volt Székesfehérvár, a Videoton nagy-nagy menetelése, a Manchester United, a PSG, a Dukla Praha, a Zseljeznicsar, a Partizan és a Real Madrid elleni nagy meccsekkel; vagy a legutóbbi ilyen élmény a Zalaegerszeg Bajnokok Ligája-selejtezője az MU ellen.

Szívtiprók a sörözőpultnál

A Debrecen, a Loki talán kicsit más, itt valósággal szerelmesek a futballistákba az emberek.
Itt van például a város szívében található Kocka ABC.
Családias hangulatú üzletről van szó, amely a plázák, hipermarketek és a huszonegyedik századi csillogó-villogó üzletek árnyékában húzza meg magát, de az emberek szeretik, hiszen a főnök, Gáll Katalin a Loki kapitányának – a most éppen sérült – Böőr Zoltánnak a keresztanyja. Naná, hogy itt vásárolnak tejet, sört, túrót, kenyeret, a polgárok, és közben csak kérdezik Katalin asszonyt, hogy mi lesz szerdán, és milyen nagy kár, hogy a szegény Zoli gyerek a sérülés miatt nem játszhat.
És persze az iskolások mindenütt, akik Loki-sállal mennek suliba, tán még a matekdogát is abban írják, vannak közöttük lányok, akik szerdán nem a varrótanfolyamra, vagy babazsúrra készülnek, hanem mondjuk Bajzát Péter sikoltva előadott megünneplésére.
És még nem is esett szó a Kövér Egérről.
Egyszerű söröző, mintegy két kilométerre a Loki-stadiontól. Nem hivalkodó hely, a pulton nem táncolnak ringó keblű félmeztelen lányok, ehelyett a falakat mindenféle csapatképek, futballereklyék borítják, sok-sok fotó a Lokiról, piros-fehér sálak, megannyi emlék. Kedd kora délután, még munkaidőben, természetesen a Kövér Egérben is sovány a felhozatal, mindössze öt fiatalember könyököl a pulton, és beszélget csendesen. Az ide betérő, persze, rögvest kiszúrja, hogy nem valamiféle horgászklub tagjai, hanem a Loki fanatikusai, valamennyien rövidre nyírt hajjal és egyendzsekiben feszítenek. A kabátokon a Loki egyik szurkolói csoportjának, a "Szívtipróknak" a jelvénye látható, mintegy jelezve az összetartozást, és a futball mindenekfelettiségét.
Itt ül tehát a Kövér Egérben "Deri, Komcsi, Nagycsé, Taxi, Petike". Valamennyien ott voltak Bruges-ben, valamennyien kifizettek mintegy harmincezer forintot, hogy Belgiumban is imádott csapatukat biztassák. Épp túl vannak a kedden szűkre szabott munkaidőn, és alig várják, hogy kimehessenek az edzésre.
Érthető, az igazi drukker arra is kíváncsi, hogyan gyakorol egy nappal a nagy ütközet előtt a piros-fehér alakulat. Szimpatikus fiatalemberekről van szó, akik ugyan megjárták a hadak útját, ha kellett, fülön pöcköltek néhány rivális drukkert, ám nem a balhé, sokkal inkább a futball vonzza őket a lelátóra.

Csak egy csapat van: a Loki!

"Komcsi" például higgadtan érvel: "Ott voltam Bruges-ben, és voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy a belgák egyszerűen lenéznek bennünket. Úgy lehettek velünk, itt vannak ezek a csóró, szerencsétlen magyarok, keleti bagázs, meg hasonló… Nem tudom, hányan jönnek ide Debrecenbe, de szívesen beszélnék közülük némelyikkel, hogy miért olyan nagyképűek. Persze, az igazi visszavágás az lesz majd, amikor továbbjutunk, mert továbbjutunk, ebben biztos vagyok. Jó ez a csapat, a mi csapatunk, szeretjük őket, mert magunkénak érezzük ezt a mostani játékoskeretet, nincsenek benne »nagyarcúak«, ellenszenvesek… Tovább kell jutnunk, és bajnoki címet kell nyernünk. Tudom én, hogy a Fradinak mindig segítenek, merthogy a Fradi már csak olyan, hogy a feneke alá nyúlnak, ha kell, de ezúttal mi leszünk a legjobbak…"
Ha már nagyképűség…
A belga együttesnek van mit a tejbe aprítania: a Debrecen ellenfele az 1977–1978-as BEK-sorozatban egészen a fináléig menetelt. Nem volt az könnyű út, kezdésként a finn KuPS Kuopio ellen kellett továbbjutni, két fölényes győzelemmel. Majd a folytatásban jött a görög Panathinaikosz, s a belgák a hazai 2–0-t követően idegenben mindössze 1–0-ra kaptak ki, és a legjobb nyolc közé jutottak. Aztán a sors az Atlético Madridot sodorta az útjukba, 2–0 a Bruges-nek, 3–2 a spanyoloknak, így a belgák az elődöntőben találták magukat, ahol az első meccsen 1–0-ra kikaptak a Juventustól, majd óriási meglepetésre a visszavágón hosszabbítás után 2–0-ra megverték a világhírű torinóiakat. A Bruges történetének legnagyobb mecscsére 1978. május 10-én Londonban, a Wembleyben 92 ezer néző előtt került sor, ahol a Liverpool Kenny Dalglish góljával 1–0-ra győzte le a bruges-ieket, akik között ott volt a mi Kű Lajosunk is.
No, de mire idáig jutunk az emlékezéssel újabb és újabb egyendzsekis Loki- hívek érkeznek a sörözőbe, legurítanak egy-két korsóval, és persze a meccsről beszélnek. "Taxi" bemutatja mindenkinek a farmerdzsekije alatt lévő kék Chelsea-dresszét, amivel nem lesz túl népszerű. Vannak itt Liverpool-, Manchester- és Arsenal-fanatikusok, de minden klubnál fontosabb a Loki. Az a csapat, amely bizony megérdemelné, hogy igazi modern stadionja legyen. A szurkolók, itt a Kövér Egérben elmesélték, hogy a Bruges-nek éppen ilyen az egyik edzőpályája, mint a Loki stadionja, hasonló könnyűszerkezetes, bármikor fel- és leszerelhető lelátó veszi körül, és ha idejönnek a belgák, azt kérdezik majd, hol lesz a meccs. Eszükbe sem jut, hogy ez a magyar csapat igazi otthona.
Majd megtanulják – mondják nagy egyetértésben.
Mindenki előre tekint, hiszen lám gólokról álmodnak itt a Kövér Egérben, mindenki a nagy estére készül, amikor megtörténhet a csoda, és attól kezdve majd arról beszélnek az emberek Debrecenben, hogy mi lenne jobb, ha a Liverpool, a Barcelona vagy mondjuk az Inter érkezne vendégként Debrecenbe.
Egyébként teljesen mindegy.
Itt úgyis csak egy nagy csapat létezik – Lokinak becézik…