George Orwell, Állatfarm, 1945: "Nem lehet az USA-ban állattörténeteket eladni."Anna Frank naplója, 1952: "A kislány látásmódjában aligha van bármi különleges, azaz olyasfajta érzékenység, amelytől több lehetne ez a könyv, mint puszta kuriózum."És ehhez mit szólnak? Joseph Heller, A 22-es csapdája, 1961: "Fel nem foghatom, mit akar ez az ember. Olaszországban állomásozó amerikai katonákról ír, akik hol egymás feleségével, hol egy-egy olasz prostituálttal fekszenek le, de az egész teljesen érdektelen. A szerző bizonyára szórakozni szeretne, talán szatírára gondolt, de nincs az az észjárás, amely szerint ez szórakoztató volna. Két poénja van, egyik rosszabb, mint a másik, és folyton azokat ismételgeti& Végtelenül unalmas."
Megjött a Debrecen-szurkolók étvágya… (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Megjött a Debrecen-szurkolók étvágya… (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Ôszinte örömmel venném, ha Trond Sollied szavain utóbb ugyanúgy mosolyoghatnánk, mint az előbbi recenziókon, amelyek miatt ezen irodalmi alkotások, akarom mondani szerzőik bizonyos kiadóknál – végtére is sporttémájú lenne a dolgozat –, hiszik vagy sem, de bizony labdába sem rúghattak.
Krízis lehet Belgiumban
Előfordult, hogy az edző baráti viszonyba keveredik egy újságíróval vagy akár többel, és azon gondolatait is megosztja vele (velük), amelyeket a széles nyilvánosság előtt gondosan elrejt. Ugyanakkor kínosan ügyel rá, hogy mindebből a kívülálló véletlenül se vegyen észre semmit. Csakhogy adódhatnak nem várt helyzetek, ahogy múlt szerdán is, az FC Bruges sajtótájékoztatóján. A Debrecen UEFA-kupa-riválisának trénere, Trond Sollied, bár beszéli a flamand nyelvet, a belga újságírókkal is angolul társalgott a találkozó előtti összejövetelen. Kizárólag csakis ezért érthettük a hazai riportereknek szánt mondatait. A tévedések elkerülése végett meg kell jegyezni: korántsem lefitymáló, vagy a debrecenieket sértő kijelentések hangzottak el, csupán egy határtalanul magabiztos ember eszmefuttatása került a maga pőreségében napvilágra. Egy olyan emberé, aki szentül meg van róla győződve, hogy az előtte álló fellépésen sem őt, sem pedig játékosait nem érheti meglepetés. Olyan biztos volt a dolgában, mint a bevezetőben olvasható idézetek megalkotói. Akkor még mosolygott is a norvég – csütörtökön már nem lehetett jó pillanatát elkapni, noha csapata egygólos előnnyel érkezik a szerdai debreceni visszavágóra. Hogy mibe kerülne "tévedése"? Miként élné meg Belgium, ha nem a Club, hanem a magyar fél képviselői lennének ott Nyonban a negyedik kör sorsolásán? "Krízisként" – adta meg a legpontosabb választ a felvetésre az egyik belga kolléga. De hol van még ez? Térben és időben is messze. Vasárnap van, csendes, hamisítatlan vidéki arcát mutatja Debrecen, a város éli hétvégi életét. A hétköznapi kavalkádjához képest kihalt a Piac utca is. Kevés fiatal bukkan fel, valami közös vonást így is látni lehet rajtuk: szinte kivétel nélkül piros sálat viselnek. Ahogy majd szerda este vélhetően az egész város vörösben izzik 19 és 21 óra között – s remélhetően után is…
Bajzát-mezes felszolgálók
Kisebb "szentségtörés", a Belga étterembe vezet az első utam. Itt sincsenek túl sokan, ez a helyiség a DVSC futballistáinak egyik törzshelye, ezt a "belgát" akkor is szeretni fogják a labdarúgók és a szurkolók is, ha nem sikerülne a bravúr. De erről most egy szót sem! Merthogy itt már javában készülnek az UEFA-kupa-randevúra! A PAOK elleni visszavágón novemberben Szekeres, Kiss, Bajzát feliratú pólóban szaladgáltak, szolgáltak fel a vendégeknek a pincérek – most sem lesz másként. Az igazi lokálpatrióta Loki- menüt rendelhet, ha arra szottyan kedve, nem mellékesen – kis szerencsével – jegyet nyerhet a betérő az "év meccsére". "Együk meg a Brugge-t!" – szól a szlogen. Nosza, rajtam ne múljon! De az út itt még nem ér véget. Kövér Egér – olvasható a cégér, de túl sokan nem férhetnek be ebbe a nevével ellentétben korántsem tágas kocsmába, mert a Loki Club sörözö októberi bezárása óta a helyi ultrák egyik törzshelyévé előlépett kiszolgálóegység elvileg nyitva van, gyakorlatilag viszont képtelenség bejutni… Csak néhány száz méter, s következik két roppant fontos épület: az MTA Atommagkutató Intézete, szomszédságában pedig a Calico Jack Pub. Előbbi intézmény hasznosságát illetően nincs kétség, de ez esetben az utóbbi az érdekesebb hely, tekintve, hogy a piros-fehérek játékosai gyakori látogatók a vendéglőnek "álcázott" hajón. Belül az egyik szolgálatos pincér arcán a fáradtság jelei fedezhetők fel. Nem csoda, derül ki néhány másodperccel később, hiszen megjárta a bruges-i túrát. "Ön szerint mi lesz szerdán?" – kérdi. Tényleg, mi lesz? "Van esélyünk?" – érdeklődik tovább. "Esély mindig van" – válaszolom, eldöntve egyben: most már biztosra megyek. "Veterán" barátomat a kádból rángatom ki, épp ledörgöli magáról a belgiumi út porát (havát?), mivel a szurkolói csapat tagjaként szombaton még Stuttgartban is jelenése volt, csak vasárnap délelőtt ért haza. A kompánia bánatára a VfB nem nyert, ám még ennél is nagyobb baj, hogy Szabics Imre ezúttal nem jutott szóhoz a svábok soraiban. "A bruges-i meccs lefújása és néhány sör után még azon bosszankodtunk, milyen balszerencsés volt a csapat, mert könnyen lehetett volna döntetlen is az eredmény – mondja. – Aztán amikor az otthoniaktól megtudtuk, hogy a visszajátszás alapján egy tiszta tizenegyest nem fújt be a bíró a hazaiaknak, kezdtünk másként vélekedni a helyzetről. A visszaúton már az az egyöntetű vélemény alakult ki köztünk, hogy iszonyatosan nehéz meccs lesz a szerdai. Inkább el tudjuk képzelni a három egyes győzelmet, mint azt, hogy egy nulla legyen a kilencven vagy akár a százhúsz perc vége. Ja, természetesen ide…" Tovább. Oláh Gábor utca, a stadion. Sürgés-forgás a VIP-épületben. Naná, hétfő reggelre itt rendben kell lenni mindennek, hiszen Kósa Lajos polgármester is jelen lesz az új sajtó- és irodahelyiségek átadásán.
Ha kell, akkor takarítanak
Ki a pályára. Hó eddig – szerencsére – sehol, pedig a meteorológia ezt jelezte az elkövetkezendő 72 órára. S a belga kollégák is ez ügyben telefonálnak naponta többször is. Lesz hó? Ki tudja. Hogy ez miért érdekes? Mert Sollied edző az első 90 perc lefújását követően úgy nyilatkozott: a bruges-ihez hasonló körülmények között – három-öt centis fehér lepellel beborított játéktéren – ők bizony nem akarnak játszani. Mintha a döntés joga csak az övé lenne. Mellesleg az általuk képviselt és alkalmazott játékstílus mellett (ívelések, megállás nélkül) szinte mindegy, milyen közegben kell futballozni. Azért persze érdekes lehet, mi történik, ha a prognózisnak megfelelően valóban "leszakad az ég". "Készülünk rá – mondja Szilágyi Sándor ügyvezető. – Kis gond csak abból lehetne, ha a mérkőzés napján végig esne a hó. De erre az esetre is kitalálunk majd valamit. Letakarítjuk a pályát, efelől ne legyen kétség!" A "Mind a két térfelét?" kérdés a csütörtöki találkozó fényében elkerülhetetlen. Emlékezetes, Bruges-ben a játéktér tisztítására kivezényelt hómunkások a szünetben csak arról a térfélről pucolták le a havat, amerre a hazaiak támadtak. Igaz, onnan alaposan. "Szó szerint tiszta körülmények közepette akarjuk megverni őket" – érkezik a válasz. Úgy legyen…