Sebek és remények

Vágólapra másolva!
2004.02.27. 23:03
Címkék
Ha másként nem, akkor Szekeres Tamás és Flávio Pim arcára pillantva azonnal láthatta a Belgiumból Magyarországra visszatérőkön az ember: keményen, olykor kíméletlenül futballoztak a belgák, hiszen nem az egyenöltöny, hanem a sebtapasz tette egymáshoz hasonlatossá a két debreceni bekket.
(Fotó: Danis Barna)
(Fotó: Danis Barna)
(Fotó: Danis Barna)
(Fotó: Danis Barna)
(Fotó: Danis Barna)
(Fotó: Danis Barna)
A különbség csupán annyi, hogy a brazil hátvédnek a bal, a csereként beálló hatszoros válogatott védőnek pedig a jobb szemöldöke volt leragasztva. Dr. Dézsi Zoltán csapatorvoson semmi nem múlt, a doktor úr még a Jan Breydel-stadion öltözőjében összevarrta a belga – avagy norvég, netán brazil… – könyök által szakított sebeket, a lehető legszebb öltésekkel. A tapasz mégis elkelt a fizimiskákon.
A kettőt összehasonlítva: a csúnyább vágást összeszedő Szekeres Tamással ellentétben Flávio Pim szemén egy monokli is ékeskedett…
"Nagyon nehéz pályán kellett játszanunk, a szinte csak magas játékossal felálló ellenféllel szemben – villantotta fel a Loki brazil légiósa, hogy milyen nehézségekkel is küzdöttek. – Nem szerencsés ez az eredmény, a nulla nulla vagy az egy egy sokkal kedvezőbb lett volna számunkra, így nincs más választásunk, nem szabad gólt kapnunk a hazai visszavágón. Nem izgultam a mérkőzés előtt, csak a szokásos drukk volt bennem, semmi több. A seb pedig… Majd csak beforr."
Az első félidőben a jó passzaival és technikai megoldásaival villogó Sándor Tamás a következőket mondta:
"Mindenképpen gólt szerettünk volna rúgni, hiszen az minket hozott volna előnybe, ez az egy nullás vereség most azt jelenti, ha tovább akarunk jutni, akkor két gólt kell lőnünk ennek a belga csapatnak, ami nagyon nehéz feladatnak ígérkezik – mondta a középpályás. – Ennek ellenére mégis azt kell mondanom, nekem csalódás volt a hazaiak játéka, különös trükköt a két dél-amerikai csatár kivételével nem láttam, szóval azt hiszem, több kurázsival jobb eredményt érhettünk volna el. A második félidő második felében beszorítottak minket a belgák, helyzetük nem volt, ám ennél nagyobb baj, hogy mi ekkor már nem tudtunk eljutni a kapujukig, ám azt nem tudom, hogy miért nem… Különösebben nem fáradtunk el, de a csapat ekkor már átállt az eredmény tartására, visszahúzódtunk, hiszen folyamatosan érkeztek a kapu elé a magas labdák, és ezeknek a hatástalanítása lekötötte az energiánk nagyobb részét."
A 90 perc mérlegét a speciális védőmaszkban futballozó Éger László a következőképpen vonta meg: "Tiszta lehet a lelkiismeretünk, becsületesen harcoltunk." De beszéd közben az arcára mutatott, arra pontra, ahol némi fájdalmat érez, tekintettel arra, hogy egy könyökös vagy egy stukkolás telibe találta a maszkját. Ô maga sem tudta megmondani, mi történt, többé-kevésbé csak abban volt biztos, hogy az FC Bruges valamelyik norvég csatára (a gólt jegyző Rune Lange vagy Bengt Saeternes) hagyott nyomot egyébként is megviselt arcán: "Az északi, skandináv stílust alkalmazzák, kirakják a könyöküket, ezzel egyfelől távol tartják maguktól a védőt, helyzeti előnybe kerülnek. Norvég edzőjük ezt játszatja velük, ennek az erőszakosságnak és a termetükből fakadó magassági fölényüknek köszönhető az, hogy az előreívelések, a hosszan előrelőtt labdák igencsak hatásos eszközei a bruges-ieknek".
A megállapítás abszolút helyesnek bizonyult, a doppingellenőrzést kifogó Ronald Habi ugyanis a kék-feketék szlovén válogatottja, Nastja Ceh egy mondatát elkapta a kontrollon: "…csakis hosszú labdákat nekik, semmi más, csak folyamatosan rúgjátok fel a labdát a tizenhatosukhoz!"
A történetet Kiss Zoltán, a Loki legnagyobb lehetőségénél pontosan érkező, ám az 53. percben ziccert kihagyó középpályása folytatta tovább:
"A bruges-iek ezzel a stílussal állnak ott a belga bajnokságban, ahol most, azaz a harmadik helyen – mondta a középpályás. – A Bajnokok Ligájában nyertek meccseket, ez elismerésre méltó, de a találkozók nagy részét végigbekkelték, és például a szerencsére sem lehetett ezeken az összecsapásokon egy rossz szavuk sem. Jobban tiszteltük őket, mint kellett volna, bátrabb játékkal több keresnivalónk lett volna. Ha gólt rúgtam volna, akkor mondhatnám: elégedett vagyok. A helyzetemnél a kapus, Dany Verlinden eldobta magát, a labda pedig elakadt benne – ennyi történt. A szurkolóink minden tiszteletet megérdemelnek: a meccs végén elénekelték nekünk a Himnuszt."


Eredmények, tudnivalók:UEFA-kupa 2004-2005

Bruges után, Debrecen előtt:
Jó a DVSC taktikája
Hatalmas szívvel hajtott a Loki
A belgák edzője a bírót szidta
Hazai pályán mindig jól küzd a Debrecen
Az elmaradt főhajtás
Csókot Verlindennek, avagy korizás a győzelembe

Szavazás

DVSC–Bruges: mi lesz itthon?

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik