"Valakit ezért beperelek!" próbálta meg poénnal elütni az unalmas, kínos helyzetet Dombi Tibor, DVSC-MegaForce középpályása.
A labda megtréfálta a Loki jól játszó középpályását, Kiss Zoltánt, aki a csütörtök esti kupamérkôzésen gólt szerezhetett volna (Fotó: Danis Barna)
A labda megtréfálta a Loki jól játszó középpályását, Kiss Zoltánt, aki a csütörtök esti kupamérkôzésen gólt szerezhetett volna (Fotó: Danis Barna)
Araszoló, de inkább álló kocsisorok – ez volt a helyzet Belgium-szerte az autópályákon péntek reggel. Hajnalban tíz centi vastag hó takarta be az országot, és a fehér lepel tökéletesen megbénította a közlekedést: a jó 120 kilométeres Knokke-Heist–Brüsszel távot öt óra alatt sem bírta legyűrni a debreceni labdarúgókat szállító busz. Öt méter előre, aztán néhány perc várakozás, megint némi haladás, majd újra álldogálás – órákon keresztül. Mindazonáltal a játékosok egészen jól viselték a váratlanul hosszúra nyúlt utazás viszontagságait (értsd például: törpék számára méretezett mellékhelyiség…). Tíz órakor még mindig csak a fővárost övező körgyűrű felé csúszott a letaposott, ráfagyott hótól jegesen csillogó sztrádán a jármű. A repülőgép menetrend szerint 8.55 órakor indult volna, már ha a Budapestről érkező járat le tudott volna szállni, csakhogy Brüsszelben a hírek szerint délelőtt is havazott, így a gépek csak jelentős késéssel, némi körözés után kaptak engedélyt a leszállásra. Vagy így sem, s más választás nem lévén, az illetékesek átirányították azokat a használhatóbbnak tetsző légikikötőkbe. A hír, hogy otthon sem volt jobb a helyzet, percek alatt elterjedt: a Loki szurkolóit szállító chartergép például Debrecenben nem kapott landolási engedélyt, így végül Ferihegyen fejezte be útját. Mivel az FC Bruges elleni összecsapást követően mindössze három órát aludhattak a labdarúgók, tekintettel a fél hatos indulási időpontra, megannyi gyűrött arc kászálódott le 11 óra után a buszról, de végre célegyenesben voltak: már csak két óra repülés, és hazaérnek – gondolták ők, csakhogy a reptéren újabb két óra kényszervárakozás következett. A Belgiumba is elutazó 1400 piros-fehér dukker szerint mindenképpen hősként térnek haza. Az 1–0-s vereség jó eredmény – vallották szinte egyhangúlag a lefújást követően, ez a hátrány ledolgozható. "A szurkolóink valóban jókedvűnek tűntek, de gondoljanak bele, ők háromezer kilométert tettek meg miattunk, és az eredményt a visszavágót tekintve biztatónak ítélik meg, az örömük az ő szemszögükből érthető – nyilatkozta Szentes Lázár, a DVSC trénere a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. – Mi viszont nem lehetünk elégedettek, elvégre vereséget szenvedtünk egy nem túl magas színvonalú, de harcos mérkőzésen. Remélem, a visszavágón több alkalommal jutunk el tiszta helyzetig, most ugyanis egyetlen igazán nagy lehetőségünk volt, ami kimaradt. A Bruges-nek több gólhelyzete volt, az egyetlen találatot pedig olyan szituáció végén szerezték a belgák, amelyre készültünk, tudva, hogy az íveléseik végzetesek lehetnek a magassági fölényük miatt." Tegyük hozzá, az a gól is elkerülhető lett volna, de a 41. percben a brazil Victor addig birkózott a Loki védői között, mígnem valahogy Lange elé préselte a labdát, és ő kegyetlenül bevágta azt a jobb alsó sarokba. Bosszantó, és mégis tanulságos volt az eset: ezen a szinten nem lehet megingani. "Egy lecsorgó labdát rúgtak be a belgák – folytatta sóhajtva az elemzését Szentes Lázár. – No, mindegy, ez az eredmény arra jó, hogy otthon egy gólt szerezve élessé tegyük a továbbjutás kérdését. Kinyílni ezzel együtt sem fogunk, mert nem feledjük, ez a csapat Milánóban, azaz idegenben megverte a BL címvédőjét is. Nyitott könyv számunkra a játéka, nagymértékben megoldottuk azokat a feladatokat, amelyekre figyelnünk kellett. Az FC Bruges nem tudta a technikás játékát hozni, mert nem hagytuk, igaz, ezt részben a körülmények sem engedték. Aki figyelt a részletekre, tudja: ez elsősorban a játékosaim érdeme, akik lezárták előttük a területeket, jól alkalmazták a tolódásokat. A talaj mindenesetre a minőségi kontrajátékra sem volt alkalmas, szóval nem csupán az ellenfél futballistáinak kellett megküzdeniük vele. Láttam pozitív jeleneteket, amelyekre büszkék lehetünk, és persze bizonyos esetekben akadt hiányérzetem. Például az, hogy későn, csak a huszadik perc környékén vettük fel az összecsapás ritmusát, ez a viszavágón nem ismétlődhet meg. Ezzel szemben, ahogyan azt vártam, a futballistáim hatalmas szívvel, ambiciózusan játszottak, küzdőszellemük töretlen maradt az utolsó percig. A visszavágón megteszszük, ami tőlünk telik, hiszen az FC Bruges sem legyőzhetetlen. Persze nem jósolok, mert szerdán minden a pályán dől majd el."