Matthäust vb-gólkirály várja

Vágólapra másolva!
2004.01.31. 21:19
Címkék
Az elmúlt hetekben Pécsett, Budapesten és Szegeden rendezték az idei Arany Ászok műfüves bajnokság selejtezőit, és az egy hónapja zajló küzdelem során a mai nappal végéhez ér a torna. A debreceni döntőbe a tavalyi győztes DVSC-MegaForce-on kívül a Balaton FC, a Győri ETO, a Matáv Sopron, a Ferencváros, illetve némi meglepetésre az NB I B-s Szeged jutott be. A kétnapos fináléban egyébként rengeteg mérkőzést rendeznek az impozáns Főnix-csarnokban, hiszen a profikon kívül többek között a zenészek, valamint az edzők csapata is mérkőzést játszik, sőt, a szervezők külföldi sztárvendégek meghívásával is emelték a színvonalat. Szombaton például az 1994-es amerikai világbajnokság társgólkirálya, az orosz Oleg Szalenko is pályára lépett, míg a mai napon a válogatott német szövetségi kapitánya, a 150-szeres válogatott Lothar Matthäus is mezt, mégpedig a magyar együttes dresszét húzza magára.
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Oleg Szalenko műfüvön is jól bánik a labdával: tegnap két gólt rúgott a magyaroknak (Fotó: M. Németh Péter)
Nem áll szándékomban a történelmet meghamisítani, de e helyütt rövidítenünk kell: a cári Oroszországnak volt egyszer egy királya. 1994-et írtunk, a Pavel Szaridin vezette válogatott az Egyesült Államokban rendezett labdarúgó-világbajnokságon vett részt – igaz, nem sokáig, lévén a csoportmecscseket követően búcsút intett a tornának. A vb végjátékát már odahaza megélő csapat tagjait az vigasztalhatta, legalább a viadal gólkirályát ők adták. Moszkva azokban a napokban a három találkozón féltucat találatot elkönyvelő Oleg Szalenkót ünnepelte.
– Tíz esztendő nagy idő?
– Miért? Úgy nézek ki? – mosolygott vissza a 34. életévében járó, pályafutását ukrán és szovjet bajnoki címekkel emlékezetessé tevő 18-szoros válogatott támadó, aki ezt a hétvégét Debrecenben tölti, egyfelől futballal, másfelől a régi társakkal.
– Harminckettőnél nem néz ki többnek… Sokan ilyenkor még aktívan játszanak.
– Ezen ne múljon, hetente háromszor-négyszer még mindig focizom. Életem egyik legfontosabb fellépése különben is előttem áll még: az évtizede történtek apropóján a nyáron emlékmeccset szerveznek nekem Kijevben. A Dinamo Kijev öregfiúkcsapatában kapok majd helyet, míg a másik oldalon a világ legjobbjai vonulnak fel. Legalábbis a szervezők azt ígérik, hogy valóban a legjobbakat hozzák el.
– Tudom, hogy a Zenit Leningradban kezdte karrierjét, mégsem az volt a zenit…
– Kétségtelen, a Dinamóban eltöltött négy esztendőre gondolok vissza a legszívesebben. Az eredmények is ezt támasztják alá: a kontinens legerősebb gárdái közé tartoztunk az idő tájt.
– Valerij Lobanovszkijjal könnyű lehetett.
– Könnyű?! Azt nem mondanám… Nála szigorúbb mestert nem ismertem, még az utolsó szuszt is kihajtotta belőlünk, de hozzátenném, ezt a kemény embert is jó szívvel áldotta meg az isten. A futball fanatikusa volt, rengeteget köszönhettünk neki.
– Ha már a keménység… Bodnár Lászlóról hallott?
– Uram, Kijevben élek! Értem a célzását: Laci jól végezte a dolgát, csakhogy nem tartozott a keret erősségei közé, ráadásul, ahogyan én tudom, a viselkedésével is voltak gondok. Szóval, számomra nem meglepő, hogy távozott. Egyébként azt is tudom, hogy Oroszországba szerződött, éppen a korábbi edzőm, Oleg Romancev csapatához, a Szaturnhoz, és ott jó kezekben lesz.
– Erről ennyit… Beszéljünk megint önről: nagy összegben fogadni mernék arra, hogy a San Franciscó-i Stanford-stadion a kedvenc sportlétesítménye.
– Miből gondolja? Azért, mert ott rúgtam öt gólt? Na, jó, igaza van, nyert… Néha még most is arról álmodom, hogy a világbajnokság számunkra utolsó meccsén ötször találok be a kameruniak kapujába.
– Gyanítom, a kameruniak akkori kapusa, Songo nem fogta fel ilyen viccesen, hogy így kitömte.
– Találkoztam vele azóta egyszer-kétszer, ám azt nem mondanám, hogy kirázta volna a hideg, amikor meglátott…
– A rekordok könyvében egy passzus immáron önről szól: vb-találkozón senki sem ért el idáig öt találatot.
– Ez mind szép és jó, ám van ennél részletesebb leírás is: az említett gálamérkőzés alkalmából kiadnak egy, a karrieremet bemutató albumot.
– Lothar Matthäus ellen futballozott már?
– Noha sok minden belefért a pályafutásomba, ez kimaradt. Ha az amerikai világbajnokságon továbbjutunk, akkor játszottunk volna a németek, és így Lothar Matthäus ellen is.
– Debrecenben kárpótlást kaphat…
– Értesültem arról, hogy a magyar veteránok az új kapitánnyal erősítettek. Úgy sejtem, jó mulatság lesz.
– Ha nem akarja elrontani a szórakozásunkat, akkor arra kérnénk, ne rúgjon nekünk ötöt.
– Megígérem, ötöt nem rúgok. Hetet tervezek…

Magyar All Star-válogatott– Ukrán All Star-válogatott 7–4 (4–1)
G: Keller (2), Sándor Cs., Kovács K., Arany L., Kozma I., Vincze I., ill. Szalenko (2), Besszonov, Leonyenko

Meglepően kevés ferencvárosi szurkoló érkezett Debrecenbe az első napra, így azt kérdeztük a torna főszervezőjétől, Erdős Lászlótól: vajon a ma délutáni fináléban lesz-e több néző?
– Információink szerint vasárnap nagyon sokan érkeznek majd Budapestről. Már eddig is sok jegyet vettek a ferencvárosiak, de további ötszáz belépőt félretettünk nekik, ráadásul külön pénztár is nyitva tart majd a számukra.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik