A csodára képes szeretet

– Valóban abbahagyja a bajnokság végén?
– Igen, mert az utóbbi időszakban a mérkőzések után már érzem, hogy nem olyan könnyen regenerálódik a szervezetem, mint korábban.
– A világért sem akarok kukacoskodni, de egykori váci csapattársa, Nagy Tibor még negyvenéves kora előtt is pályára lépett…
– Mert őt keményebb fából faragták, engem viszont már túl sokat "faragtak” a védők… Tiszta lelkiismerettel nézhetek vissza eddigi pályafutásomra. Bajnokcsapat tagja lehettem, Vácott háromszor léphettem pályára Magyar Kupa-döntőn, meganynyi nemzetközi összecsapáson szerepelhettem. Harmadszorra tértem vissza Angyalföldre, mert a Vasas az életem, és innen is köszönök el.
– Láttam futballozni a Bodajk ellen, és a kondíciójára nem lehetett panasz.
– Sokan kérdezik tőlem, mi a titka a jó erőnlétemnek. Nos, a rendszeres, kitartó edzésmunkának köszönhetem, hogy mindig fitt vagyok. Az az igazság, hogy én mindig a legjobb teljesítményre törekszem, így ha becsúszik is egy-két hiba, azt mondhatják a szurkolók a találkozók után, az "Arany” mindent megtett a csapatért.
– Tudja már, mit fog csinálni majd a bajnoki évad végeztével?
– Mivel szeretek gyerekekkel foglalkozni, egyértelműnek tűnik, hogy utánpótlásvonalon edzősködni szeretnék, csupán néhány papír hiányzik, hogy hivatalosan is tréner lehessek.
– Nem riasztják el a finoman fogalmazva sem ideális körülmények?
– Az az igazság, hogy a mai fiataloknak sokkal több szeretetre lenne szükségük. Tudom én is, hogy kaotikus helyzet van utánpótlásvonalon, ám higgye el, a szeretet olykor csodákra képes.