A profiszakág csapatainak képviselői kedden Szieben Lászlót választották a Magyar Labdarúgóliga (MLL) elnökévé. A 42 éves jogász megbízatása a következő, jövő évben esedékes rendesközgyűlésig tart, amelyen majd a sporttörvény módosításaihoz igazítják a szervezet alapszabályzatát.
Négy pogácsára három vezetô (balról): Berzi Sándor, Tarsoly Csaba és Szieben László (Fotó: Danis Barna)
Négy pogácsára három vezetô (balról): Berzi Sándor, Tarsoly Csaba és Szieben László (Fotó: Danis Barna)
– Kibont egy üveg pezsgőt? – Legfeljebb a feleségemmel koccintok – mondta Szieben László, aki tavaly december elsején Muszbek Mihály utódjaként lett az MLL ügyvezető igazgatója, és kedden, a liga rendkívüli közgyűlésén a testület elnökévé választottak. – Mostanság nincs ok a hurráhangulatra a magyar futballban. – Ebben egyetértünk, éppen ezért kérdezem: miért kellett ezt a Demján Sándor távozása után hálásnak aligha mondható tisztséget elvállalnia? – Mert a futballvállalkozások képviselőinek túlnyomó többsége felkért és megbízást adott erre. – Ennyi? – Nézze, a következő időszak az apró, konszenzuskereső lépések fejezete lesz a liga életében, és ez azt igényli, hogy az elnök a napi munkában is aktívan részt vegyen. – S ezeket a teendőket nem tudta volna továbbra is ügyvezetőként ellátni? – Egy ligatípusú szervezet nem működhet elnök nélkül, az első számú vezető hiánya gyöngítené a legitimitást. A futballvállalatok képviselői most kísérletet tettek arra, hogy a Demján Sándor távozásával keletkezett űrt betöltsék, de rögvest hozzáteszem: ahogy az már korábban napvilágot látott, megválasztásom után is tovább folyik az elnökkeresés. – Az ön feladata lesz, hogy a saját utódját megtalálja? – Az enyém is. Olyan befolyásos személyekkel tárgyalunk, akik üzleti, politikai kapcsolataikkal is segítségére lehetnek a sportágnak. Szeretnénk minél gyorsabban eredményt produkálni. – Néhány hónap azért biztosan elmegy a keresgéléssel, és addig ön ingyen dolgozik. – A keddi Nemzeti Sportban is megemlített összeférhetetlenségi aggályokra nem lehetett más a válasz, mint az, hogy lemondok az ügyvezetői tisztemről. Jogászi ügyességgel talán lehetett volna szabályszerű kiskapukat találni, de az elnöki és ügyvezetői munkakör együttes betöltése mindenképpen támadási felületet kínált volna, s ezt érdemes volt megelőzni. Az elnök pedig, bizony, társadalmi munkában dolgozik. – Megengedheti ezt magának? – Amikor beléptem az MLL-hez, abban állapodtunk meg, hogy az üzletrészeimet értékesítem, a vállalkozásaim felélesztéséről tehát nem lehet szó. Most azt tervezem, hogy a meglévő ingatlanjaimat hasznosítom. Tizenöt évig voltam profi labdarúgó, tíz esztendeig dolgoztam vállalkozóként, erre az átmeneti időszakra szerencsére nem okozhat egzisztenciális problémát, hogy le kell mondanom ligaigazgatói fizetésemről. – A liga alapszabálya tizenötféle feladatot és hatáskört sorol fel az ügyvezető esetében, míg az elnöknek többé-kevésbé reprezentatív szerepet szán. Hogy tud így majd operatív munkát végezni? – Az elnök mindazon feladatokat ellátja, amelyeket jogszabály, a közgyűlés és az alapszabály a hatáskörébe utal. A csütörtöki elnökségi ülés egyik fontos témája éppen a hatáskörök megosztása lesz. Erről vannak elképzeléseim. – A huszonöt támogató szavazat két ellenvoks és egy tartózkodás ellenében meggyőző támogatottságot jelez. Más kérdés, hogy miként lehet majd annak a tudatában dolgoznia, ha tudja: a legbefolyásosabb sportvállalkozások közül kettő, az FTC és az MTK határozottan ellenezte az ön elnöki kinevezését… – Különvéleményének természetesen mindenki hangot adhat, a vita is belefér a demokratikus játékszabályokba. Ám az is nyilvánvaló, hogy a közösen meghozott döntésekhez mindenkinek tartania kell magát. – Akkor másként kérdezem: milyen a személyes viszonya Fülöp Ferenccel, az MTK társtulajdonos-klubigazgatójával és Szeiler Józseffel, az FTC Rt. vezérigazgatójával? – Sem a liga igazgatójaként, sem elnökeként nem lehettek, nem lehetnek egyedi sérelmeim. De nem akarom megkerülni a választ: Fülöp Ferenccel kifejezetten konstruktív a kapcsolatunk, Szeiler Józseffel – alighanem összefüggésben azzal, hogy a vezérigazgató úr személy szerint is érintett volt a május harmincadikai botrányt követő fegyelmi ügyben – ennél azért visszafogottabb. – Mit szól azon hírekhez, miszerint Demján Sándor csak háttérbe vonult, de nem lépett ki a magyar futballból? Sőt – akár áttételesen, akár személy szerint is –, hamarosan felbukkanhat valamelyik sportvállalkozásnál? – Ezek feltételezések. Sajnos, az elnök úr kilépett a sportágból, más kérdés, hogy szimpatizánsnak azért természetesen megmaradt. Ismerve őt, elképzelhetetlennek tartom, hogy "arctalanul” legyen tulajdonos. Meggyőződésem, ha ilyen döntést hozna, azt nyíltan vállalná, ám erre tudomásom szerint a közeljövőben aligha kerül sor. – Ami viszont biztos: a demjáni idők terhes örökségeként több fronton is harcolnia kell a ligának. Az egyik aktuális téma az, perelik-e a Magyar Televíziót az ősszel érvényes szerződés nélkül képernyőre került meccsek jogdíjáért? – A jogászok dolgoznak a keresetlevélen, de mielőtt a per megindulna, feltétlenül szeretnénk egy egyeztetésre leülni a tévé illetékeseivel. – Több kísérlet is jelzi, hogy az MTV Közalapítvány kuratóriumi elnökségének elutasító határozatai ellenére a futball szívesen viszszatérne a közszolgálati csatornára. Emlékezetes: a végén már reklámidő fejében is odaadták volna közvetítési jogokat. Mennyiben javíthatja a tárgyalási pozícióikat, hogy a hírek szerint érvénytelenek az MTV reklámidejének értékesítéséről Ragáts Imre tévéelnök által kötött szerződések? – A ligának nem feladata, hogy az MTV belső ügyeit kommentálja… – Önt elődjének egyik bizalmi embereként emlegetik a sportág berkeiben. Mennyiben lesz más a Szeiben László vezette MLL, mint volt a Demján Sándor nevével fémjelzett testület? – A megkezdett utat szeretném folytatni, hasonló hatékonysággal, mint ahogy az elmúlt három évben dolgoztunk. Még akkor is, ha tudom, hogy személy szerint nem dicsekedhetem demjáni kvalitásokkal.