Ha a mérkőzés előtt közvélemény-kutatást rendeztek volna a lelátón a szurkolók között arról, hogy a két csapat labdarúgói, illetve a szakmai stábok tagjai közül kinek a legkedvesebb város Békéscsaba, akkor nem biztos, hogy mindenki a vendégek szakvezetőjére, Csank Jánosra, esetleg segítőjére, Csató Sándorra tippelt volna.
A fiatalabbak talán már nem is emlékeznek arra, hogy Csank János az egri edzősködését követően három éven keresztül a lila-fehérek szakmai munkáját irányította, s hogy nem végezte rosszul a dolgát, ahhoz elég csak az 1988-as esztendőt felidézni, amikor a Békéscsaba a jóval esélyesebbnek tartott Honvéd 3–2-es legyőzésével – akkor még – Magyar Népköztársasági Kupát nyert. A kupagyőztes csapat biztos pontja volt a labdarúgást élvonalbeli szinten a nyáron abbahagyó, az NB III-as székesfehérvári Ikarusban azonban még mindig futballozó Csató Sándor, aki jelenleg a Videoton pályaedzője, és főnökével, Csank Jánossal együtt ezúttal ellenfélként tért vissza a Kórház utcai pályára. Az edzőpáros nem panaszkodhatott, már ami a találkozó első perceit illeti, ugyanis egy kapitális védelmi hibát követően hamar előnyhöz jutott a székesfehérvári egylet. A korai találat nem könnyítette meg a békéscsabai futballisták helyzetét, az eddigi egyetlen győzelmét az első fordulóban arató hazai alakulat önbizalmának aligha használt a gyorsan bekapott gól. Ezt követően valamivel talán többet birtokolták a csabaiak a labdát a riválisuknál, ám a meddő mezőnyfölénynél többre nem jutottak ezzel. A Videoton kapujától úgy 25–30 méterig még csak-csak eljutottak a lila-fehérek, azonban a vendégek hátsó alakzata akkor állította lesre a hazai támadásokat, amikor akarta. Egyébként érdekes volt megfigyelni a fehérváriak védekezését. Ha a helyzet úgy kívánta, akkor a jobb oldali középpályán szereplő Tereánszki-Tóth Péter visszalépett a jobb oldali védő szerepkörébe, Koller Ákos a bal oldalt felügyelte, Gabriel Vochin és Ivan Risztics pedig korlátlan úr volt a védelem tengelyében. Támadásban ez a szerkezet háromvédősre módosult, az azonban némileg a meglepetés erejével hatott, hogy ilyenkor Vochin húzódott ki a jobb szélre, pedig ő a korábbi fordulókban rendre utolsó emberként szerepelt…
Tóth Balázsnak (fehérben) nem volt túl sok alkalma arra, hogy a labdával dekázgasson (Fotók: Kiss Zoltán)
Ami a mérkőzés következő szakaszát illeti, nézzük a pozitívumokat, azaz mondjuk azt, hogy a pályán lévők becsülettel küzdöttek. Ennél sokkal több jót nem lehetett az eseményekről elmondani, ugyanis igen sok átadási hiba jellemezte mindkét oldal játékát, míg a kapuk sokáig egyáltalán nem forogtak veszélyben. Szinte végig a Békéscsaba játszott mezőnyfölényben, a játék jobbára a vendégek térfelére korlátozódott, ám egészen a 41. percig, azaz Udvari Szabolcs bombájáig egyszer sem morajlott fel a közönség. A játékrész hajrájára beszorult a piros-kék alakulat, és ha Schindler Szabolcs lövésénél nincs a kapufa ismét a vendégekkel, akkor egyenlőre változhatott volna az eredmény. A folytatásra a hazaiak csaknem öt perccel előbb érkeztek ki a játéktérre, mint a vendégek, és ez azt sejtette, hogy bár az előny a Videotonnál volt, a szakvezetője elégedetlen volt a játékosai hajrában mutatott teljesítményével, és mindezt alátámasztotta az, hogy az addig keveset mutató Marian Savu helyett Tomas Medvedet küldte pályára. A két szélső középpályás Tereánszki-Tóth Péter és Tóth Balázs oldalt cserélt, jelentős változást azonban mindez nem hozott. A játékrész felénél kiegyenlített a Békéscsaba – nem érdemtelenül –, majd nem sokkal azután, hogy Supka Attilát a játékvezető elküldte a kispadról, ismét a Videotonnál volt az előny. Felpörgött a mérkőzés, az indulatok meglehetősen magasra csaptak, és bizony ebben a periódusban a játékvezetőnek kissé kicsúszott a kezéből a találkozó. A vendégek talán már elkönyvelték újabb győzelmüket, amikor az utolsó percben egyenlített a lila-fehér gárda, és azt kell mondani, hogy a látottak alapján az egy pontra a Békéscsaba feltétlenül rászolgált.
Ezen a mérkôzésen a fehérvári Dvéri Zsoltnak (balra) is keményen kellett védekeznie
Percről percre
5. perc: Szabó Tibor a békéscsabai térfél bal oldaláról az oldalvonalhoz egész közel, keresztbeívelt a 16-oson belülre, a labdába Vilotics belefejelhetett volna, ám lehúzta fejét, így a labda akadálytalanul jutott el a jobb oldalon feltűnő Hercegfalvi elé, aki futtából, laposan, jobb lábbal, hét méterről a jobb alsó sarokba rúgta. 0–1 11. perc: Az első békéscsabai szöglet végén Bánföldi 22 méterről, jobbal megrúgva a labdát a kapu fölé bombázott. 25. perc: Kovács Béla vállalkozott 24 méterről kapura lövésre: laposan küldött, félerős, jobblábas lövését a jobb sarok előtt szedte fel Tudor kapus. 26. perc: Kovács Norbert a jobb szögletzászló közeléből beadott az ötös vonalánál álló Faragónak, aki a kapunak háttal állva sarokkal megpörgette a labdát, de a vendégek kapusa ezúttal résen volt és vetődve hárított. 30. perc: Schindler jobbról beemelte a labdát, Faragó 13 méterre a kaputól magasra felugorva a jobb felső sarok irányába fejelt, de Tudor nagy vetődéssel hárított. 32. perc: Dvéri bal oldali szögletét az öt és feles jobb sarkáról Schwarcz fölé bólintotta. 35. perc: Vincze Zoltán indította a jobbösszekötő helyén Kovács Norbertet, aki a kapujából kifutó Tudor fölött 24 méterről átemelt, a labda a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. 41. perc: Udvarinak jött meg a vállalkozó kedve, aki 27 méterről, ballal a balösszekötő helyéről nagy erővel megrúgta a labdát, ami a lécről pattant vissza a mezőnybe. 43. perc: Schindler megirigyelte Udvarit, a különbség csupán annyi volt, hogy ő a jobbösszekötő helyéről vállalkozott, szintén 27 méterről, ballal lőtte meg a labdát, és az a jobb kapufáról pattant vissza a mezőnybe. 47. perc: Dvéri szabadrúgásból balról beemelte a labdát Hercegfalvi fejére, aki 8 méterről a jobb felső sarok fölé csúsztatott. 53. perc: Vincze Zoltán még a saját 16-osának előteréből indította Javrujánt, aki a kezdőkörből végig száguldott a vendégek térfelén, majd futtából 17 méterről jobb lábbal erősen meglőtte a labdát, Tudor nagy vetődéssel a jobb alsó sarok előtt megfogta. 55. perc: A balösszekötő helyén Szabó Tibor jó ütemben ugratta ki Tereánszki-Tóthot, aki az alapvonal közepéről gurított Medved elé. A csereként beállt fehérvári játékos tíz méterről, jobb lábbal, fél fordulattal lőtt, de egy védő lábáról szögletre vágódott a labda. 68. perc: Vilotics hibája után Tóth Balázs rövid vágta után a 16-os bal sarkáról futtából, ballal meglőtte a labdát, de Simunic védett. 69. perc: Schindler jobbról az alapvonal közeléből beadta a labdát, a hosszú oldalon érkező Tóth György hét méterről a balösszekötő helyéről egy pattanás után, jobbal a bal alsó sarokba bombázott. 1–1 70. perc: Supka Attila, a csabaiak vezetőedzője felpattant a kispadról, és egyperces monológja után a játékvezető felküldte a lelátóra. 76. perc: Dvéri a 16-os vonaláról meglőtte a labdát, ami egy békéscsabai védőről a közelben álló Medved elé pattant. A fehérváriak játékosa 12 méterről, középről, laposan, jobb lábbal a jobb alsó sarokba lőtt. 1–2 87. perc: Javrujan került helyzetbe, amint belépett a büntetőterületen belülre, a jobbösszekötő helyén Tudor kifutott elé, a hazaiak örmény légiósa át akart emelni a fehérvári kapus fölött, de az magasra felugorva lehúzta a labdát. 90. perc: Schindler jobbról belőtte a labdát, a rövid sarkán álló Javrujannak, aki hat méterről kapura fejelt. A labda a bal kapufáról lecsúszva a gólvonalon csorgott végig, Miculescu azonban ott termett és besegítette a hálóba. 2–2
Mestermérleg
Supka Attila a Békéscsaba vezetőedzője: Végig mi játszottunk jobban, irányítottuk a játékot, két kapufát lőttünk, de sajnos meg kellett elégedni az egy ponttal, mert két elkerülhető gólt kaptunk. A Videoton az első húsz percet leszámítva nem nagyon jött át a térfelünkre.
Csank János a Videoton vezetőedzője: Gyengén játszottunk, a hirtelen jött nagy meleg néhány játékosomat "megfogta”, ennek ellenére győzhettünk volna. Ezúttal azok hibáztak többet csapatunkból, akik korábban jó teljesítményt nyújtottak.
Fény és árnyék
Még csak néhány napja, hogy a Matáv Sopron és a Pécsi MFC csapatánál elkészült a stadion villanyvilágítása, így az élvonalban egyedül már csak Békéscsabán nem lehet késő este mérkőzést rendezni. Szerencsére ez az állapot már nem sokáig tart, hiszen végleges döntés született arról, hogy tizenkét héten belül, azaz az őszi idény végére a Kórház utcai stadion is villanyvilágítást kap.
A mérkőzés második félidejében meglehetősen magasra csaptak az indulatok, a pályán egymást érték a durvábbnál durvább belépők, s bizony a két szakvezető, Supka Attila és Csank János is nehezen tudott uralkodni az idegein. Nem mindennapi eset, hogy a hazaiak trénerét a játékvezető azt követően küldte el a kispadról, hogy csapata megszerezte az egyenlítő találatot. Nem tudni miért, de a fiatal szakember a gólszerzést követően is vehemensen reklamált Székely Ferenc partjelzőnél, s ennek volt "köszönhető” a száműzetés.