Durva egyéni hibák döntöttek

A "kétlóerős” hintót gyönyörűen feldíszített álomautók követték, a hangzavarból rögvest kiderült, több dudás is megfér egy utcában… A csinos asszonyka kezét szorongató ifjú férj láttán már-már meghatódtunk, amikor észbe kaptunk: hogy lehetett a megyei rangadó napján házasságot kötni…?
Mert hogy 38 kilométerrel odébb, a hűség városában az ősz meccsét rendezték. A térség két legerősebb és legtehetősebb gárdája csapott össze, hogy eldöntse, a következő találkozásig melyik birtokolhatja a megye ura címet. Speciel a kezdés előtt mindkét együttes trénere biztos volt a sikerben – legalábbis ezt hozták tudomásunkra a mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón (azon az összejövetelen, amelyre a szokottnál is kevesebben kopogtattak be, mivel a liga döntését szem előtt tartva egyik országos tévécsatorna munkatársai sem voltak kíváncsiak erre a 90 percre…).
"Legyen szó barátságos vagy tétmeccsről, mindig a maximumot kell nyújtanunk. Az, hogy megyei rangadót játszunk, legföljebb extra motivációt jelenthet játékosaimnak” – jelentette ki a hazaiakat edző Pintér Attila, hozzátéve, hogy "…Józsit ismerve, biztos, hogy szervezett ETO-val találjuk magunkat szemben, ugyanakkor bízom benne, hogy az eddig rendelkezésére álló másfél hétben még nem tudta rendbe szedni új csapatát”. Mindezt mosolyogva hallgatta végig Józsi, azaz Kiprich József, majd válaszul közölte, a kártyához hasonlóan a labdarúgásban is nyerni szeret (főleg, hogy egyik jobban fizet, mint a másik…), úgyhogy ne csodálkozzunk azon, hogy Sopronba is győzni jöttek…
Mintha nem is magyar bajnokira készülődtünk volna, a jó hangulat csak fokozódott, amikor a két szakembert arról kérdeztük, játékoskorukban ki volt a jobb. "Szerintem én” – mondta Pintér Attila. "Szerintem meg én” – vágta rá kapásból Kiprich József. Patt? Dehogyis! "A Fradival gyakorta bányásznapon léptünk pályára Tatabányán, nos, az ünnep rendszerint addig tartott, amíg el nem kezdődött az összecsapás…” – vette vissza a szót a soproni edző. "Kérem, ne vegyék figyelembe, amit kollégám mondott, bizonyára az 1989 utáni időszakról beszél, ugyanis akkor mentem ki külföldre…” – replikázott az ETO trénere. A végén azért megtalálták a közös hangot: egybehangzóan állították, mindketten nyerő típusú labdarúgók voltak, és szerintük a kispad mellett állva is eldicsekedhetnek eme jó tulajdonsággal.
Ami azt illeti, az utódok lelkesedésére sem lehetett panasz. A színvonal ugyan nem verdeste az eget, de az irammal és a küzdőszellemmel nem volt gond. Sőt, a helyzetkihasználással sem: a kevés gólszerzési lehetőségből három találat is született az első 45 percben. A félidő végét jelző sípszó után persze csak az egyik tábor tapsolhatott: mivel a három gólból kettőt a vendégek könyvelhettek el, nem nehéz kitalálni, hogy a győriek ugráltak örömükben.
Hogy a soproni nézőkhöz hasonlóan Pintér Attila sem volt elégedett a látottakkal, az jelzi: a szünetben egyet, az 50. percben még egyet cserélt. Húzása azonban a szombat esti lottósorsolást idézte: nem jött be. Azt persze nem írhatjuk, hogy nem harcolt a Matáv, de a korábban a szervezettségével kitűnő gárda ezen az estén roppant gyengén, lesz, ami lesz alapon futballozott. Tegyük hozzá, a látogatók produkcióját elnézve sem kellett csettintgetnünk, ám az ETO éppen azzal kerekedett riválisa felé, amitől Pintér Attila a leginkább tartott: az egyszerű, de megkomponált játékával. A kérdésre tehát választ kaptunk: a legközelebbi randevúig a győri drukkereknek lehet nagyobb hangjuk, a megyében az ő együttesük viszi a prímet (igaz, a soproniak meg a tabellát lobogtathatják bőszen). Csakhogy e helyütt felmerül egy újabb kérdés: a Varga Zoltán távozása óta eltelt másfél hétben így megtanult volna focizni a Győr? Ha igen, az Kiprich József és a játékosok dicséretére válik, ám, ha nem az – a jólértesültek szerint a korábbi szakember ellen játszó – a labdarúgók szégyene…

Percről percre

10. perc: Ezt bizony összehozta a soproni védelem… Nyilas szerzett labdát a hazai tizenhatos előterében, majd az asszisztáló védők mellett előrepasszolt Bajevszkihez, aki nagy nehezen áthámozta magát Bagolyon, majd jobbra passzolt Nicsenkóhoz. Az ukrán támadó higgadtan, 11 méterről, bal lábbal helyezett a bal sarokba.
0–1
24. perc: Cseke 23 méterről jobbal csavarta szabadrúgásból a győri kapura a labdát, ám az a léc fölött elhagyta a játékteret.
26. perc: Egyenlíthetett volna a Sopron. Baumgartner vette át a kifejelt labdát a vendégtérfél közepén, majd remekül vette észre a jobböszszekötő helyén feltűnő Sirát. A beívelt labdát a támadó egy átvétel után nyolc méterrő, jobbal a bal kapufára lőtte.
29. perc: Pető Zoltán nagy bedobáshoz készülődött a jobb oldalon. A labda Baumgartner előtt pattant le, és az exgyőri szép mozdulattal, félfordulattal lőtt kapura, ám Böjte kezében elakadt a labda. Tizenegyes! A büntetőből Tóth Mihály jobbal a jobb sarokba lőtte a labdát.
1–1
36. perc: Pintér Zoltán adta el a labdát a soproni térfélen. Miriuta egyből Nicsenkónak passzolt, aki a jobb oldalról felfutó Bajevszki elé gurított. A macedón légiós a tizenhatoson belülről, 13 méterről, jobbal, laposan lőtte a kapu közepébe a labdát.
1–2
56. perc: A soproniak csereembere, Balaskó 26 méterről, a balösszekötő helyéről lőtt kapura szabadrúgásból, az egyébként is remekül védő Sebők azonban kiöklözte a középre tartó labdát.
65. perc: Nicsenko az alapvonalról jobbról adta be a labdát. A rövid saroknál érkező Bajevszki négy méterről jobbal a jobb alsó sarok mellé pörgette azt.
75. perc: Baumgartner kitűnő jobb oldali szöglete után Bagoly hét méterről fejelte a jobb kapufa mellé a labdát.
83. perc: Horváth András a jobbösszekötő helyéről, 17 méterről jobbal lőtt laposan, de a labda elsuhant a bal sarok mellett.
85. perc: Balaskó jobb oldali szabadrúgása után az egyik győri védő által kifejelt labda Bagoly elé került, a soproniak labdarúgója estében, jobbal, hat méterről még kapura tudott lőni, de a léc alá tartó labdát Stark a gólvonalról kifejelte a mezőnybe.

Mestermérleg

Pintér Attila a Matáv Sopron edzője:
Végig mi irányítottuk a játékot, az ellenfél többször is a gólvonalról mentett, de két óriási hiba miatt megint vereséget szenvedtünk.

Kiprich József a Győri ETO FC vezetőedzője:
Időnként jól futballoztunk, miközben küzdeni tudásból ismét jelesre vizsgáztunk. A második félidő végén nehéz tizenöt percet éltünk túl, de a lényeg, hogy átvészeltük.

Fény és árnyék

Ki itt belép, nem hagy fel minden reménnyel – hiszen amikor egyre-másra telepítenek benzinkutat és bevásárlóközpontot a sporttelepek helyére, akkor igenis van igény új stadion építésére (vagy egy régi felújítására). Sopronban valóságos ékszerdobozt húztak fel az elmúlt hónapokban, olyat, ahová tényleg érdemes jegyet váltani. Egyszerűen azért, mert jó érzés egy ilyen létesítményben helyet foglalni és körülnézni.

Az még hagyján, hogy a két tábor folyamatosan anyázta egymást, a magyar meccseken felnőtt ember ahhoz is hozzászokhatott, hogy a "cigány” a legenyhébb jelző, amivel az ellenfelet (ellenséget) illeti a kemény mag. De az már sok volt, hogy nyolc-tíz éves kissrácok a kezdés előtt a "Mocskos Győr!” rigmussal kápráztatták el idősebb szurkolótársaikat – akik közül néhányan mindezt tapssal jutalmazták.