Balaton FC: hat mérkőzés, három győzelem, két döntetlen, egy vereség, 73-as gólkülönbség, 11 pont ekképp kezdődik momentán a bajnokság tabellája.S még egy idevonatkozó információ: Kuttor Attilát, a siófoki csapat kapitányát 400. élvonalbeli mérkőzése alkalmából köszöntötték a 20-ra megnyert Békéscsaba elleni találkozón.Okok egymás után az ünnepségre.
Kuttor Attila (balra), a fáradhatatlan harcos (Fotó: Czagány Balázs)
Kuttor Attila (balra), a fáradhatatlan harcos (Fotó: Czagány Balázs)
– Elöljáróban játsszunk egy kicsit: mondja, mi jut eszébe e számokról! Egy. – Kapus. – Na, ezt el sem hiszem. Meg mertem volna esküdni, hogy rávágja: együttesének jelenlegi helyezése. Harminchárom. – Krisztusi kor, ennyi idős vagyok. – Négyszáz. – Az ötödik fordulóban négyszázadszor léptem pályára, és a hét végén köszöntöttek ennek apropóján. – Summázok: a pályafutása során eddig csak Magyarországon futballozó, ráadásul korosodó játékos harminchárom évesen egy előre lesajnált csapatban rendre meglepetést szerez társaival. A nyáron gondolta-e, hogy hamarosan efféle élményekben lesz része? – Természetesen ennyire merész gondolataim nem voltak, de örülök, hogy így alakult. Ez persze, elég profánul hangzik, de emögött azt kell érteni, hogy nemcsak egy ember munkájának tudható be a jó szereplésünk, hanem főként annak, hogy itt mindenki kitesz magáért, és ez az, ami igazán boldogít. Amikor Diósgyőrött futballoztam, és harmadikként vártuk a tavaszt, akkor tapasztaltam hasonlót: egyfolytában azt tudakolták, mi a jó teljesítményünk titka. Pedig erre nem lehet egyszavas válaszokat adni. – Akkor fejtse ki bővebben! – Elég egy mondat: ahhoz, hogy egy csapat jó helyezést érjen el, rengeteg apróságnak kell összejönnie, a játékosoktól kezdve a takarítókon át a pályamunkásokig valamennyiünknek igyekeznünk kell, tökéleteset nyújtani. – Ha egy egyesületnél a portástól kezdve a prodi futballistáig mindenki tudja, mi a dolga, az alighanem azt jelenti, a klubvezetést illeti a legfőbb dicséret. – Azért nem ennyire egyszerű a helyzet, hiszen arról megfeledkezni nem szabad, a fizetésükről lemondó játékosoknak és edzőknek köszönhető elsősorban, hogy ez a klub most is működik, és nem számolták fel. Persze, ezzel semmiképpen nem akarom a főnökség érdemeit csökkenteni, sőt, úgy vélem, kifejezetten jól működik a Balaton FC, stabil a helyzetünk, elöl állunk a bajnokságban. Ott is motoszkál a fejemben: ki tudja, mi lenne, ha jobb anyagi lehetőségeink volnának? – Már megbocsásson, de akkor, amikor a rajt előtt végignéztem a keret névsorán, csak hüledeztem… – Szintén a vezetőség érdeme, hogy sikerült olyan labdarúgókat szerződtetni, akikben meglátták a fantáziát. – Ön sem lesz már tinédzser, a jubileumi mérkőzésen nem sopánkodott azon, hogy rohan az idő? – Sosem foglalkoztattak igazán az efféle ünnepségek, meglehet azért, mert többnyire rendre akkor váltottam klubot, amikor egy-egy jeles számhoz érkeztem. A háromszázadik pályára lépésemkor aztán elgondolkodtam, jó lenne elérni a négyszázat, de aztán addig, amíg kellő közelségbe nem került a négyszáz, nem merengtem, mennyire szép szám. Most azért boldog vagyok, mert nem akármi, hogy az ember ennyi meccsen szerepelt. Amúgy meg igazán előkelő klubba nyertem bebocsátást. – Hát az ötszázat lehet-e überelni? – Most az ötszáz helyett egy a lényeg: a csapat!