A telitalálat reményében

Az "SK” meg akkora, hogy jövő nyári esküvőjét azért csúsztatta el egy héttel, mert az eredetileg kijelölt időpontban rendezik az utolsó fordulót, s mint mondotta, nem akar lemaradni a bajnokavatásról. A "Mobil” pedig akkora, hogy saját zsebből, 230 ezer forintért varratott egy szektort beterítő "Csak a Kispest!” feliratú zászlót. A fentebb említett fiatalemberek amúgy két dologban reménykednek. Egy: az asszony nem tudja meg, miben mesterkedtek. Kettő: csupán egy évadot kell a második ligában kihúzniuk. A trió máskülönben mindjárt kvartetté bővül: Gálhidi György, a Honvéd szakvezetője is abban bízik, hogy irányítása alatt bebizonyosodik, osztálykülönbség van a kispestiek, illetve az NB I B-s mezőny legtöbb résztvevője között.
– Négy esztendeje már edzősködött a Bozsik-stadionban, így jótól kérdezem: sokan panaszkodnak, hogy romlott a rántott húsos zsemle minősége. Tényleg?
– Most, hogy mondja, az étterem nemrég zárva volt, lehet, hogy ezért csukták be?… – jelezte a tréner, hogy a hangulattal nincs probléma Kispesten. – Ezzel kapcsolatban viszont azt is megjegyezném, hogy amikor legutóbb együtt ebédelt a csapat, kifogástalan volt a koszt. Ennek ellenére jóllakottnak semmi esetre sem nevezném a társaságot. Közhelyeket puffogtatok, de öröm egy ilyen, sikerre éhes gárdával dolgozni, és öröm ilyen drukkerek előtt futballozni. Annyian és annyira szeretnek minket, hogy az már-már hihetetlen.
– Mielőtt elolvadnánk: a nyári, kaotikus állapotokat ismerve, amikor hol sztrájkra készültek a játékosok, hol nem volt mez az edzőmeccsre, el tudom képzelni, milyen lehetett, amikor először belépett az öltözőbe. Ott ült, mondjuk, nyolc szótlan labdarúgó, s mindegyik a földet bámulta.
– Ki kell javítsam: amikor segítőim, Sisa Tibor és Hajdú Lajos társaságában megjelentem, addigra már tisztázódtak a lényeges kérdések.
– Úgymint?
– Egyrészt sokáig az is bizonytalan volt, hogy rajthoz áll-e a Honvéd, másrészt szerettem volna tudni, sikerül-e olyan futballistákat szerződtetni, akikkel teljesíthető a vezetők által kitűzött cél. Nos, az indulást elintézték, majd valóban erősítést jelentő játékosokat igazoltak. Ezért a labdarúgók után én is boldogan írtam alá Kispestre.
– Az imént a vezetők által kitűzött célról beszélt.
– Azt kérték tőlünk, lehetőleg végezzünk az első helyen. Hozzátették, nem kell mindenáron feljutnunk, de ha egy mód van rá, ne halogassuk.
– És?
– Azzal nyitottam a játékosoknál, ne hangoztassák, hogy bajnokok szeretnének lenni, hanem azt mondogassák, hogy bajnokok akarnak lenni.
– A jó duma azért kevés a sikerhez…
– Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ezért is dolgozunk a mai napig iszonyú keményen. Mert azt ki kell jelentenem, az a négy hét, amit az első fordulóig eltölthettem az együttessel, nem volt elég. Sajnos a játékosok különböző edzettségi állapotban jelentkeztek munkára, értem ezalatt, hogy egyesek rossz, mások rosszabb szinten voltak…
– Mára behozták a lemaradást?
– Noha járunk erősíteni, a kondink nem a legjobb… Nem mindig játszunk olyan iramban, amilyenben szeretném, és még nem futunk annyit, amennyit kellene.
– Ezen a szinten a "kocogós” tempó sem rossz: öt mérkőzés, négy győzelem, egy döntetlen, első hely.
– Lesz ez még így se… Tudja, jobb, ha óvatosak vagyunk, felesleges arról fantáziálnunk, hogy rajt-cél győzelmet aratunk. Persze szép lenne, azonban legyünk szerények, és csak jussunk fel csendben…
– Mely riválisoktól tart leginkább?
– Első helyre a Vasast tenném, aztán számolni kell a REAC-cal, a szerintem hamarosan feltámadó Diósgyőrrel, talán a Nyíregyházával, és esetleg a szép jövő előtt álló Szegeddel és Váccal.
– A kispesti játékoskeret acélosabb a felsorolt klubokénál?
– Mondtam már, rendkívül éhes ez a banda. Van, aki azért hajt, mert még nem volt része nagy sikerben, más meg azért, mert ugyan megízlelhette, milyen érzés a dicsőségben fürödni, de az már meglehetősen régen volt. Talán az az egyik legnagyobb erősségünk, hogy a Honvéd számos győztes típust vonultat fel, ők bárhol, bármikor képesek megnyerni egy meccset. Hogy néhány példát mondjak: Bábik Tibor a Diósgyőr, Vén Gábor a Kaposvár, Budovinszky Krisztián a Szolnok ellen egyaránt kétszer volt eredményes, miközben Kozarek András már duplán duplázott. S akkor Molnár Leventéről: hiába szólt neki az orvos, hogy kérjen cserét, nemrég kisebb agyrázkódással védett végig egy találkozót. Horváth Péterről, Jovan Drobnjakról és Borgulya Istvánról még nem is beszéltem.
– No akkor beszéljen Borgulyáról, a csapat kapitányáról.
– Ôszinte leszek: magam is meglepődtem, amikor a szavazatok összesítésekor kiderült, "Burgi” mekkora fölénnyel nyert. Igaz, akkor is elcsodálkoztam, midőn a srácok a mindössze két hete Kispesten edző Keller Józsefet választották meg helyetteséül. Egyébként csak dicsérni tudom mindkettejüket, a mentalitásuk, a hozzáállásuk példaértékű. Borgulyáról köztudott, minden hájjal megkent ravasz róka, de ezt a jellemzést azzal kibővíteném, láthatóan sokat jelentett neki, hogy társai ennyire bíznak benne. Na, tessék, szép lassan mindenkit lefrankóztam. Hogy tartok majd rendet az öltözőben, ha ezt elolvassák…?
– Annyit áruljon még el, szokott-e totózni?
– Nem én.
– Csak azért kérdeztem, mert bizonyára tudja, hogy a Honvéd idáig tizenhárom bajnoki címet gyűjtött.
– Ja, és jövő nyáron összejöhetne a plusz egy? Mit mondjak, telitalálat lenne a javából.