Szolidan és szelíden

Ezt a csatát, mi tagadás, elveszítettük. Amikor ugyanis arra készültünk, hogy megújítjuk az élvonalbeli bajnoki mérkőzéseket értékelő – házon belül "visszapillantóként” emlegetett – sorozatunkat, még az a hír járta, hogy a heti egy televíziós meccs kivételével (merthogy akkor úgy tűnt, a nyitányig megköttetik az új szerződés a jogtulajdonos Football Duó Kft., a hasznosítással eddig megbízott Profi Liga Kft., valamint a Magyar Televízió között) a többi találkozót egy időpontban rendezik. Ám a bajnokság szereplői közül a Békéscsabánál, a Pécsnél és Sopronnál ez idáig nem készült el a villanyvilágítás – azt pedig már az első öt forduló műsorát egyeztető tárgyalást megelőzően érzékelni lehetett a folyosói morgolódásokból, hogy az esti találkozók lebonyolítására alkalmas stadionokban futballozók nem lesznek hajlandók a nyári melegben késő délután kezdeni. Így is lett. Ekként fordulhatott elő, hogy a nyitó kör hat összecsapását négy nap alatt rendezték, rendezik meg. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben bevárjuk a zárómérkőzést, vagyis az Újpest–Debrecen rangadót, akkor az értékelő összeállítást csupán szerdai lapszámunkban jelentethettük volna. Akkor, amikor a Matávval a bajnokság nyitómeccsét játszó MTK Hungáriának már a HJK Helsinkivel vívandó Bajnokok Ligája-selejtezőjét szeretnénk beharangozni…"Alegységprobléma” – mondaná rá hajdani szerkesztőkollégám, és persze igaza lenne. A halovány ígéret ugyanis a magyar futballban sem azonos a római jogból ismert ius strictum intézményével, azaz a jog betű szerinti, szigorú alkalmazásával, meg aztán a nézőt nem kell, hogy érdekelje, ami a súgólyukban, a zsinórpadláson vagy éppen a díszletműhelyben történik. Számára kizárólag az a fontos, az a lényeges, ami a színpadon előadatik, azért fizette ki a jegyet. Csak hát a passzátszelet nem a média fújja, a magyar futballban az elmúlt hetekben és hónapokban nem a sajtó hibájából lettek fontosabbak a színfalak mögötti történések, és kerültek azok reflektorfénybe a lényeg, az előadás helyett. A sportszakmát tudniillik minden kétséget kizáróan háttérbe szorították a jogászok, közgazdászok, marketingmenedzserek és a jogban, a közgazdaságtanban meg a marketingvilágban nem egyszer riasztóan járatlan sportvezetők pengeváltásai, miközben a sportág egyre reménytelenebbül belegabalyodik a paragrafusok és a szabályozók kusza hálójába. De ami talán ennél is nagyobb baj: a viták ez idáig nem az üzleti világban, s ekként az üzleti alapú futballban – elvileg – nélkülözhetetlen jogbiztonságot erősítették vagy állították helyre, inkább az indulatokat tüzelték, és egyre újabb frontokat nyitottak az amúgy is lövészárkoktól szabdalt magyar labdarúgásban. A múlt árnyai pedig eközben nyomasztóan kísértenek; az egyik legérzékenyebb, lüktető seb, hogy egyelőre nincs jogerős határozat a május 30-ai események ügyében, noha az senki számára nem lehet kétséges: a megszülető fegyelmi büntetések alapvetően befolyásolják a bajnokság szakmai eredményeit is.A kihajózás ennek ellenére múlt pénteken 20 órakor megkezdődött, és mostanáig összesen öt meccsen vagyunk túl. Így tehát mindazon jelzőket, amik e két szomszédos oldalon olvashatók (úgy mint a forduló játékosa, a forduló meccse, nem is beszélve a statisztikákról) tessenek zárójelesen kezelni, hiszen a hétfői Megyeri úti párharc még mindent felülírhat. Amit mindenesetre a jegyvásárlóknak – meg a lelátókra különutakon feljutóknak – pénteken és szombaton a pályákon kifőztek, azt a szerencsére botránymentes tálalás okán a Wittman fiúk a maguk műfajában alighanem a "konyha: szolíd, kiszolgálás: szelíd” jelzőkkel minősítenék. Igaz, ezzel a csapatok legalább nem cáfoltak rá Demján Sándorra, aki e bajnokság előtt szinte szó szerint megismételte azt prognózisát, amit három évvel ezelőtti ligaelnöki beiktatásakor már elmondott; vagyis még mindig 10-15 esztendő kell ahhoz, hogy a honi futball esetleg talpra álljon…