– Szomorú látványt nyújtottak szombat este a Puskás Ferenc-stadion játékoskijáróval szembeni lelátói. Az MTK–Ferencváros Szuperkupa-döntőn az aréna ezen részén alig két tucat néző foglalt helyet. Emlékszem, a hetvenes-nyolcvanas években egy jó válogatott mérkőzés vagy egy kettős rangadó csaknem telt házat vonzott. Az akkori találkozók előtt mindig az Olimpiai Bajnokok Kertjében melegítettünk, hátborzongató volt hallani a szurkolók hangorkánját, ahogy csapatukat buzdították. Nekünk, labdarúgóknak ez akkor hatalmas lelki pluszt adott. Egyenes következménye volt ennek, hogy szinte sosem fordult elő unalmas, érdektelen összecsapás, hisz negyven-, ötvenezer drukker előtt nagyon nehéz rosszul játszani. – A mostani Szuperkupa-döntő a kevés néző ellenére jó iramot és időnként élvezetes játékot hozott. Tulajdonképpen a mérkőzést két védelmi megingás döntötte el, amit az MTK remekül kihasznált, és teljes mértékben megérdemelte a sikert.– Az első gólnál szinte az egész ferencvárosi védelem elaludt, Daniel Rednic szögletét az őrizetlenül hagyott Torghelle Sándor mintaszerűen fejelte a bal alsó sarokba. Biztos vagyok benne, hogy Garami József, a zöld- fehérek mestere a döntőt megelőző taktikai értekezleten felhívta labdarúgói figyelmét Torghelle fejjátékára – a jelek szerint hiába.– A második találatot megelőzően az FTC bal oldali védője, Kiss György labdát szerzett, majd anélkül, hogy felnézett volna, a saját kapuja előterébe passzolta a labdát. Czvitkovics Péter élt a lehetőséggel, és eldöntötte a kupa sorsát. Ettől kezdve a kék-fehér alakulat magabiztosan játszott, esélyt sem adott ellenfelének – még a szépítésre sem.– Két figyelmetlenség miatt a Ferencváros elvesztette a döntőt, pedig játékosai mindent megtettek a győzelemért. Ezért a vereségért senkinek sem kell szégyenkeznie, de a hibákból okulni kell. Nemsokára megkezdődnek az UEFA-kupa selejtezői, és mint tudjuk, a figyelmetlenségeket a nemzetközi porondon még inkább góllal szokták büntetni. Egy rövid kihagyás akkor nagyon sokba kerülhet…
Újabb trófea az MTK-vitrinben