Maglódi Lajos: Ha nincsenek szponzorok, szembe kell nézni a fájó igazsággal, hogy a szakosztály életképtelen

Az egyes szakosztályok már arra is gondolnak, hogy a kialakult huzavona tartós is lehet, és már a jövőt, a Várszegi nélküli időket tervezgetik.Szegény embert az ág is húzza: a női kézilabda-szakosztálynál nemcsak Várszegi pénzére számíthatnak kétes valószínűséggel, hanem a legnagyobb szponzor, a Herz Szalámigyár Rt. sem támogatja tovább a csapatot."Helyzetünk valóban nem egyszerű – értékelt Maglódi Lajos, a női csapatot működtető kft. igazgatója. – Próbálunk tőkeerős, új szponzorokat találni, hogy pótoljuk a hiányzó összeget. Tavaly százötvennégymillió forintból gazdálkodtunk, a következő évadban jóval szerényebb összeggel leszünk kénytelenek beérni. A nagy pénzeket igénylő játékosok elmentek a csapattól, akik maradtak, nem itt akarnak meggazdagodni, hanem szeretik a klubot, és továbbra is mindent megtesznek a sikerekért.”A nagyszámú közönséget vonzó szakosztályok ha nehezen is, de minden bizonnyal úrrá lesznek a problémákon. "A tavalyi szezonban tizenhét tévémeccsünk volt – folytatja Maglódi. – Az összes kézilabda-mérkőzést figyelembe véve, beleértve a Fotex meccseit is, mi értük el a legmagasabb nézettséget. Van tehát mit felajánlanunk a potenciális támogatóknak.”De vajon mi lesz azokkal a szakosztályokkal, melyek alig vonzanak látogatókat, a televízió képernyőjére pedig éves szinten is csak mutatóban kerülnek? Maglódi Lajos nem kíméletes, kimondja a kapitalista világ fájó igazságát:" Fel kell készülni arra, hogy a magyar sportban is hamarosan teljes mértékben a piacgazdaság törvényei uralkodnak. Nem megy a végtelenségig, hogy a szakosztályok elvárják, valaki termelje nekik a pénzt. Ha nincsenek szponzorok, szembe kell nézni a fájó igazsággal, hogy a szakosztály életképtelen, és halálra van ítélve.”Furcsán hangzanak ezek a szavak abban a klubházban, mely valóságos múzeum. Falain képek, emlékek sokasága idézi a dicső múltat, s olyan nevek, egykori világklasszisok köszönnek ránk, mint az úszó Szőke Katalin, a kajakos Hesz Mihály, a tornász Magyar Zoltán, a birkózó Sike András (valamennyien olimpiai bajnokok), a sokszoros világbajnok tekéző, Csányi Béla. Egykor zöld-fehér színekben érték el világraszóló sikereiket, most ezek az évek óta tetszhalál állapotban lévő, tengődő szakosztályok – ha nem történik valamilyen csoda – a klinikai halál állapotába kerülhetnek (cseppet sem üdítő kivételként a kajak-kenu-szakosztály már több mint egy évtizede megszűnt…). A Ferencváros-székház bejáratánál található három márványtábla egyikén a klub Európa-bajnokainak nem rövid névsora díszeleg, rajta olvasható Wiesner Tamás neve is, aki 1977-ben vízilabda Európa-bajnok volt, "Tartok tőle, hogy ez a helyzet nem fog egyhamar és könnyedén megoldódni, az a kérdés, ki bírja tovább a taktikázást – kezdte értékelését a pólósok vezetője. – Mi a vízilabda-szakosztálynál arra készülünk, hogy önellátókká váljunk. Új időszak kezdődik. Jó úton haladunk, úgy néz ki, sikerül egy-két nagyobb szponzort szereznünk, a bajnokság szeptember huszonhetedikei rajtjáig még van időnk. Persze, már nyilatkoztam is a közelmúltban, nincs az a pénz, amit ne tudnánk elkölteni, de az a célunk, hogy a jelenlegi huzavona ne befolyásolja döntő mértékben a vízilabdacsapat eredményességét.” A falon Szuper Levente, még zöld-fehérben ünnepli a bajnoki cím megszerzését. Azóta nem sok ünneplésre volt oka az FTC jégkorongozóinak. A 24-szeres országos bajnok jégkorong-szakosztály cseppet sincs egyszerű helyzetben az önállósodást illetően. Nem hogy fejlesztésre (mondjuk fedett csarnok építésére…) nincs pénz, hanem amatőr státuszba, múlt századi körülmények közé csúszott vissza a gárda. "Fogalmazhatnék úgy is, a klubtól kapott tízmilló botra, korongra volt elég – mondja Farkas András jókora adag iróniával a hangjában. – Egyetlen játékos felszerelése félmillió forintba kerül, s akkor még hol vannak az utazások, a jégpálya költségei! De elég volt a panaszkodásból, jelenleg szponzorok után kutatunk, komoly tárgyalásokat folytatunk több céggel. A káposztásmegyeri jégpályán pedig úgy néz ki, edzhetünk is, így a budapesti jégkorong felélesztésével egyidőben szeretnénk a Fradit is feltámasztani. A klubnál kialakult helyzetnek senki sem örül, de a jogi szakértőket meghallgatva meghoztuk döntésünket. A Ferencváros talponmaradásáról van szó!”Schillerwein István, akit néhány hete elütött egy busz kerékpározás közben, törött kulcscsonttal és sérült medencecsonttal járja a gyakran ismétlődő üléseket. Az elnökség összetartására jellemző, hogy a július 9-ei tárgyalásra az elnökségi tagok cipelték fel kerekesszékét a székház második emeletére, a tegnapi ülésre már "csak” mankóval érkezett, de az ülést követően így is Wiesner Tamás vitte le – a hátán. A szakosztályvezető szerint a kerékpárosokra is küzdelmes napok várnak: "A szponzori pénzekből a kerékpárszakosztály októberig kihúzza, a baj akkor kezdődik majd, ha a harmadik részlet mégsem érkezik meg a klub számlájára. Próbálunk valamiféle áthidaló megoldást keresni, de nem vagyunk könnyű helyzetben, a kerékpársportban meglehetősen nehéz szponzort találni. Az elnökség egységes volt a döntéshozatalban, és biztosak vagyunk benne, hogy helyesen döntöttünk, és hogy sikerül talpon maradnunk!