A játékvezető, aki tévedésből gólpasszt adott Egressy Gábornak

Időközben a XIV. kerületi labdarúgó-szövetségben elvégezte az alapfokú játékvezetői tanfolyamot, majd a BLSZ-hez került. 1989-ben választania kellett: futballistaként vagy játékvezetőként tevékenykedik a harmadosztályban. Bede úgy érezte, hogy játéktudása alapján nem juthat el az NB I-be, míg játékvezetőként esélye van arra, hogy az élvonalban fújja a sípot. Végül is jól döntött, hiszen 1992-ben NB II-es, majd 1993 nyarán első osztályú bíró lett, 1998 óta pedig a FIFA-keret tagja. Élete első élvonalbeli meccse a BVSC–DVSC összecsapás volt a Szőnyi úton.– A szezonban tizenötször bíráskodott, ezek közül melyik volt a legnehezebb mérkőzése?– Könnyű a választás, hiszen egyértelműen a szeptember elsején lejátszott Ferencváros–MTK volt nemcsak a szezon, hanem életem legnehezebb meccse is egyben – mondta Bede Ferenc. – Nagyon nehéz volt az indulatokat kordában tartani, a sok sárga lap mellett Dragóner Attilát és Goran Jezdimirovicsot is kiállítottam. Összességében azonban jól sikerült a találkozó, s mivel az MTK egy nullára győzött az Üllői úton, a lefújást követően még hosszú ideig kellett üldögélnünk az öltözőben, amíg a nézők haragja nem csillapodott. A sors fintora, hogy decemberben az MTK–Ferencváros meccset is én vezettem a Hidegkuti-stadionban, ahol úgymond "megéghettem” volna, ám szerencsére sikerült jól kijönnöm abból a kilencven percből.– Emlékszik-e konkrét hibájára az év során?– Igazán nagy nem volt a szezonban. Persze, a mérkőzés után mindenki tudja és érzi is valamelyest, hogy hol hibázott… A Zalaegerszeg–Békéscsaba meccsen történt egy furcsa eset, amikor az egyik vendégvédő felszabadítása során rólam egyenesen Egressy Gábor elé pattant a labda. Reménykedtem, hogy kihagyja a zalai csatár a ziccert, de végül gólt szerzett. Halkan megköszönte a gólpasszt, ám igen kellemetlen volt ez számomra, hiszen jobban is helyezkedhettem volna… Nem tudom, ha egy MTK–Fradi meccs ilyen találattal dől el, akkor az mit váltott volna ki a szurkolókból.– Kritikus szituációkban hogyan próbál meg rendet tenni?– Sok mindent lehet gyakorolni, így például az átlós futást, a partjelzőkkel való összhangot, de azt, hogy az ember megérezze, mikor és hogyan kell fegyelmezni, azt nem igazán. Ehhez adottság kell, a játékvezetőnek pedig éreznie kell, mikor nyúl a lapért, vagy mikor fegyelmez csupán szóban.– Rutinos bíróként bizonyára könnyebben megtalálja a közös hangot a játékosokkal. Volt-e olyan labdarúgó, akivel az átlagnál többször keveredett konfliktusba?– Sok mérkőzést vezettem, s a játékosok nagy részével megtaláltam a közös hangnemet. Nem tagadom, van egy-két futballista, akivel nem nagyon tudtam megfelelően kommunikálni, de nem szeretném őket megnevezni.– Mennyire követte nyomon lapunk osztályzatait?– Minden meccs után az az első dolgom, hogy elolvasom, miként vélekedik teljesítményemről a sportlap. Volt, amikor jobbra számítottam, volt, amikor rosszabbra, de hosszabb távon kiegyenlítik egymást ezek az osztályzatok.– Minek köszönheti az első helyezését?– A szerencsének és a matematikának elsősorban. Minden sportoló, illetve játékvezető örül, ha bármilyen rangsorban az élen végez. Például a gólkirályi cím objektív, de erről a listáról ez nem mondható el. Ahhoz, hogy ezt a teljesítményt elértem, nagy részben kellett a kollégák segítsége is. Nemzetközi találkozókon Vámos Tiborral működtem együtt legtöbbször, akivel nagyon jól megértjük egymást, valamint külön köszönöm még Stamler Péter segítségét, aki a játékvezetők felkészítésében végez lelkiismeretes munkát.– Mi a játékvezetői hitvallása?– A játéktéren csak saját magamra és a kollégáimra támaszkodhatom.– Eddigi pályafutása során melyik volt a legemlékezetesebb története?– Sajnos, a legszomorúbb, amelyet megéltem: kettőezer március harmadikán egy nullás vendégvezetésnél félbe kellett szakítanom az Újpest–Dunaferr mérkőzést. A dunaújvárosiak javára büntetőt ítéltem, ráadásul két újpesti játékos is piros lapot kapott. Ezután az akkor még omladozó újpesti nézőtérről egy betondarabbal megdobták az egyik partjelzőt. Akkor néhány közszereplő élesen kritizálta a teljesítményemet, mondván nagyban hozzájárultam a mérkőzés félbeszakadásához. Az élet azonban bizonyította, hogy ez a fajta gondolkodásmód vezetett a május harmincadikai, Üllői úti eseményekhez…