Aki nem maradt csendben

Teltek a hónapok, csapatnak nyoma sem volt a Fáy utcában, a klub szimpatizánsai csak titokban reménykedtek valamilyen kedvező fordulatban, aztán az utóbbi hetek eseményei olyan változásokat eredményeztek – a második vonalbeli Kecskemét FC-t működtető labdarúgó kft. Angyalföldre tette át a székhelyét –, amelynek köszönhetően a hatszoros magyar bajnok mégiscsak a második vonalban, az NB I B-ben indulhat. Talán még korai az esélylatolgatás, az alakuló játékoskeretet látva többen már a jövő évi bajnokot látják a Tamási Zsolt által irányított alakulatban, mégsem lehet azt állítani, hogy mindenki egyformán boldog, aki az utóbbi időszakban a piros-kékek kötelékéhez tartozott…– Nagyon örülök azoknak a változásoknak, csakhogy tudni kell azt is, hogy ezek az események a Vasas utánpótlásánál is éreztették a hatásukat – kezdett a beszélgetésbe az egykori 17-szeres válogatott Orosz Ferenc, aki az elmúlt évben az angyalföldiek ifjúsági B-gárdáját irányította. – Új ember került az utánpótlás-szakosztály élére, és ő néhány eddigi trénerrel, köztük velem sem hosszabbított szerződést. Vagyis június harmincadika óta csapat nélkül vagyok…– Rövid időn belül ez már a második klub, amelynél igencsak kurtára sikeredett az edzői pályafutása.– Ez valóban így van, hiszen korábban az MTK Hungáriánál elég volt néhány vesztes mérkőzés, és máris eltávolítottak, ugyanakkor most a Vasasnál egyszerűen nem hosszabbították meg a lejáró szerződésemet. Elgondolkoztam azon, hogy ennek mi lehet az oka, és három lehetséges válasz jutott az eszembe. Elképzelhető, hogy a képességeimmel van gond, és nem vagyok megfelelő alany utánpótlásedzőnek, ugyanakkor az sem kizárt, hogy problémás embernek tartanak, akivel sokat kell vitatkozni. A harmadik eshetőség az lehet, hogy úgymond nem ápolom rendesen a kapcsolatokat, ami azt jelenti, nincs döntéshelyzetben lévő barátom a klubcsapatnál. Nem tagadom, úgy látom, ez a harmadik pont, sajnos, nagyon fontos a munkavállalásnál.– Ismerve a pályafutását, emberi tulajdonságait, nehezen hihető, hogy alkalmatlan lenne az edzői pályára, vagy éppen problémás ember lenne…– Egy évet dolgoztam a Vasasnál, ám ez idő alatt annyi negatív élmény ért, hogy azzal egy bulvárlapot meg lehetne tölteni. A klubnál történtek az utánpótlásra is hatással voltak, én pedig többször is úgy éreztem, nem szabad csendben maradnom. Ha csak azt mondom, hogy hét hónapon keresztül egyetlen fillér fizetést sem kaptunk – hozzáteszem, a Markovits László vezette új elnökség később komoly erőfeszítések által rendezte a tartozások nagy részét –, akkor sok mindent elárulok a helyi viszonyokról. Csendben megjegyzem, hogy az a Rácz Gábor, aki akkoriban tulajdonos volt, szerintem Angyalföldön minden harmadik embernek tartozik… Most akkor ki a problémás ember?– A szavait hallva nem lehet azt állítani, hogy kirobbanó jókedv jellemezné. Az edzősködéstől azért csak nem ment el a kedve?– A profi karrierem során azt hallottam komoly szakemberektől, hogy a korosztályombeli futballistákkal együtt a pályafutásunk befejezése után azonnal az utánpótlásnál vállaljunk szerepet, mert mi átéltük a mérkőzéshelyzeteket, és még képesek vagyunk bemutatni a gyakorlatokat a gyerekeknek. Ehhez képest mi a helyzet? Egymás után szűnnek meg a csapatok, az edzősködéshez szükséges B-licencet néhány ezer forintért a cukrász éppúgy megszerezheti, mint a lakatos, és ahogy már utaltam rá, az állások többsége baráti kapcsolatok alapján kerül betöltésre. Ha mindehhez hozzávesszük a nevetséges fizetéseket, a rossz körülményeket, akkor egyértelművé válik, hogy főállásban utánpótlásedzőnek lenni öngyilkosság. Hibáztam, amikor azt gondoltam, szerényen, de normális színvonalon ebben a szakmában meg lehet élni.– Vagyis?– A rengeteg negatívum ellenére, amikor a pályán vagyok a fiatalokkal, akkor imádom a munkámat, a közösen eltöltött időszak minden percét élvezem, és remélem, lesz még lehetőségem gyerekekkel foglalkozni. Az azonban biztos, hogy a munkavállalás előtt a korábbinál jobban átgondolom majd a lehetőségeimet, és valószínűleg az edzősködés mellett másvalamibe is belekezdek. Csak abban nem vagyok biztos, hogy így maradéktalanul el tudom végezni majd a tréneri munkámat…