Az olvasható a hírügynökségi jelentésekben, hogy az MSZP Orbán Viktor volt miniszterelnöktől és kormányának sportminiszterétől, Deutsch Tamástól választ vár arra a kérdésre: mi történt a stadionrekonstrukciós program részeként vásárolt beléptetőrendszerrel, illetve mi lett a sorsa az arra ráfordított összegnek? közölte minapi sajtótájékoztatóján Arató Gergely szocialista képviselő.
A kapuk becsomagolva – a raktárban lévô számítógép-arzenál naponta sok millió forintot veszít az értékébôl (fotó: Danis Barna)
A kapuk becsomagolva – a raktárban lévô számítógép-arzenál naponta sok millió forintot veszít az értékébôl (fotó: Danis Barna)
Deutsch Tamás fideszes politikus ekképp reagált az elhangzottakra: tíz éve húzódó probléma végére tett pontot a sportminisztérium korábbi vezetése, amikor szabályos közbeszerzési eljárással jegykezelő, beléptető- és egyben térfigyelő rendszert vásárolt. Értetlenkedését fejezte ki ugyanakkor, hogy a rendszert, amely nem csak sporteseményeken tehetne szolgálatot, miért nem szerelik fel. Itt tart az ügy ma: vita, mellébeszélés, miközben a kapukat összesen két stadionban szerelték fel (Újpest és Kecskemét). E történet 2000. december 14-én kezdődött, ami akkor piros betűs napnak ígérkezett a magyar sport történetében. Deutsch Tamás sportminiszter – oldalán Orbán Viktor kormányfővel, Bozóky Imre MLSZ-elnökkel, Demján Sándor ligaelnökkel – a liga (akkor még Hivatásos Labdarúgó-alszövetség) év végi sajtótájékoztatóján nagyszabású bejelentést tett: az elkövetkező években 20 milliárd forintot fordítanak majd a magyar labdarúgásra, ebből a pénzből 38 stadion rekonstrukcióját valósítják meg, és elhangzott, hogy a meccseket átlagban 6000 néző látja majd… Hamarosan elkezdődött a program megvalósítása, az Orbán-kormány pedig – szinte első intézkedése gyanánt – megvásárolta a 38 felújítandó stadionhoz a létező legmodernebb beléptetőrendszert. Az 5.2 milliárd forintért beszerzett kapuk mindmáig a Sportfolió Kht. raktáraiban porosodnak, a rendszer egy része működés közben a Megyeri úton és Kecskeméten csodálható meg.
A ligaigazgató kemény hangú levele
A Magyar Labdarúgóliga (MLL) igazgatója, Szieben László csütörtöki közleményében szinte minden ponton vitatja a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) keddi jelentésének megállapításait a profifutball 2002–2003-as idényével kapcsolatban. A ligavezetô leszögezi, hogy a sportminisztérium anyagának alapját éppen a liga által elkészített tanulmány adta, csakhogy az elemzés nélkülöz mindenféle szakmai alapot, mi több – idézve a levélbôl – „vélhetôen a politikai véleményalkotástól sem mentes”, és ellenkezô elôjellel értékel. Szieben László hangsúlyozza: a magyar profilabdarúgás nem részesül állami támogatásban, sôt „…durva állami beavatkozásnak és diszkriminációnak minôsül, ha egy állami vállalat a versenysorozat közben, felborítva a versenyrendszer semlegességét, kivonulásával szinte megoldhatatlan károkat okoz”. Néhány fontosabb téma a közleménybôl: a sportminisztérium jelentése az önkormányzatok által biztosított konkrét pénzügyi támogatást 680.1 millió forintban határozza meg, míg az MLL-nek az az álláspontja, hogy az élvonal 12 klubjából hétnél létezik önkormányzati szerepvállalás, de a többségnél tulajdonosként, s elsôsorban az utánpótlás munkáját segíti. A GYISM szerint a közvetlen támogatási formák közé kell sorolni az 1.0146 milliárd forintot kitevô jogdíjakat (MTV), ezzel szemben az MLL véleménye az, hogy az MTV közvetítési jogot vett, és ez a legszigorúbb kritériumok alapján sem sorolható az állami támogatás kategóriájába. Ráadásul – véli a ligaigazgató – a GYISM által megjelölt összeg sem pontos, mert a ligához érkezett pénz a legmagasabb értékű szerzôdéses évben a fenti összeg 65 százalékát tette ki. A sportminisztérium kalkulációjának eredménye: 588.4 millió forintot szánt az állam a biztosítási feladatokra. Erre válaszolva a liga leszögezte, hogy az állami tulajdonú stadionokban rendezett találkozók rendjét az államnak kell biztosítania, vagyis a rendôrségi költségek sem tekinthetôk állami támogatásnak. Az MLL kiemelte, hogy a magyar meccseket is tartalmazó fogadási játékok után – totó, góltotó, tippmix – az adó mértéke meghaladja a kétmilliárd forintot.
Mostanság ellentmondásos híreket hallani e rendszerről, egyszer az a szóbeszéd, hogy raktárban marad még jó ideig, majd csak lesz vele valami, a sportminisztérium legújabb verziója szerint viszont megkapják az egyesületek. Hogy a kluboknak szükségük lenne-e rá, az nem kérdés, az már igen, hogy egyáltalán miként tudnák használni. Hajdú Endre, a Sportfolió Kht. műszaki igazgatója szerint sehogy. Egyrészt azért, mert a stadionrekonstrukciós programnak befellegzett, másrészt azért, mert a rendszer üzemeltetése roppant drága. A szakember az első indok kapcsán elmondta, a rendszer annyira korszerű, hogy megelőzte a korát, a létesítmények állapota nem teszi lehetővé beszerelését (ha jobban belegondolunk, legalábbis furcsán néznének ki a csillogó-villogó forgókapuk, mondjuk, a szétomlani készülő Bozsik-stadionban). A működtetésről elárulta, évente körülbelül 20 milliós költségvonzata van – ez összesen csaknem félmilliárdos kiadást jelent az egyesületek részéről –, s legalább átlagosan 3000 néző belépése esetén éri meg üzemeltetni… A szakértő arra a kérdésre, miként történhetett meg az, hogy 5.2 milliárd majdhogynem kidobott pénz, ekképp válaszolt: "A stadionrekonstrukciós programban túl hamar áldoztak a beléptetőrendszerre. Megvettek valamit, amiről azt sem lehetett tudni, egyáltalán beszerelhető-e a felújított létesítményekbe. Olyan ez, mintha valaki több ezer liter benzint vásárolna, miközben éppen csak elhatározta magát, autót vesz. Mintha a legdrágább kéményre áldoznának, pedig a ház még sehol. Egyébként az ötmilliárd ma már korántsem ötmilliárd. Egy-egy munkaállomásért – amely voltaképpen személyi számítógép – a szerződés szerint másfél milliót adtak, ma viszont, ha az ember bemegy bármelyik műszaki szakboltba, százötvenezerért megveheti ugyanazt a konfigurációt.” Vass Károly, a Sportfolió Kht. vezérigazgató-helyettese szerint a kormányzattal karöltve keresik a kapuk használatára a megoldást, ajánlásokat fogalmaznak meg az önkormányzatoknak. Elképzelhető, más megoldás nem lévén, el kell adni a rendszert. Információink szerint több lehetőség is ígérkezik. Az egyik az, hogy a BKV használja majd fel a metró vonalán – állítólag néhány megbeszélésen már túl vannak az illetékesek –, a másik, hogy a Belügy-, illetve a Honvédelmi Minisztériumban működne. A klubok vezetői általában úgy fogalmaztak, szeretnék ezt a beléptetőrendszert használni, csak az a baj, hogy nem tudnak róla semmit. Szilágyi Sándor, a DVSC-MegaForce ügyvezető igazgatója kijelentette: konkrétumot nem hallott a szerkezetről, őket senki nem informálta még arról sem, hogy a jövőben beszerelhetik-e. Lang József, a ZTE Rt. elnöke elárulta, mivel hamarosan elkészül a zalaegerszegi stadion, s szeretnének megfelelni az MLSZ, valamint az MLL előírásainak, a klubot érdekelné a rendszer. Az elnök azonban azt mondta, kizártnak tartja, hogy magyar egyesület képes lenne évi 20 millió forintot áldozni a rendszer működtetésére… A kapuk tehát bezárultak – úgy, hogy még fel sem szerelték azokat…