A magyar labdarúgó-válogatott San Marinóban Európa-bajnoki selejtezőn 5–0-ra győzött. Együttesünk legjobbja Lisztes Krisztián volt, a Werder Bremen középpályásának második gólját a Eurosport szerkesztői a forduló legszebb találatává választották.
Mezey György:
Mezey György: – Látványos, élvezetes játékot hozott a mérkőzés, ebben a nyűgös futballvilágban jól jött a győzelem. A selejtezők során szakmailag stabil, értékes teljesítményt nyújtó válogatottat ismerhettünk meg, amely gárdának Lisztes Krisztián az egyik vezéralakja. Szántó Imre: – Az esélyesebb csapat győzött, ennyiről van szó. Lisztes Krisztián, ahogy láttam, már a lettek ellen is jó formában játszott, és a San Marino ellen rúgott második gólja valóban csodaszépre sikeredett. A szövetségi kapitány feladata, hogy az ősszel a lettek és a lengyelek elleni összecsapásokon a játékosok ugyanúgy bízzanak magukban, mint San Marinóban. Csank János: – Jól, magabiztosan játszott a csapat, a gól pedig kiváló egyéni teljesítmény eredménye. Produkciója miatt mind a válogatott, mind a futballista dicséretet érdemel. Nyilasi Tibor: – Ez annyit tesz, hogy a Eurosportnál is szakemberek nézik és kommentálják a meccseket, ami örömteli. Európában tehát felfigyeltek arra a találatra, ami számomra azt bizonyítja; mindegy, milyen ellenféllel szemben, csak győzz, és rúgj gólt! Ezeknek mindig, mindenhol van értéke. Hajdú B. István: – Ez már tradíció, a Megyeri úti összecsapáson ugyanis Gera Zoltán rúgott olyan gólt, amit a szerkesztők úgyszintén mesterinek minősítettek. Hiába, San Marino ellen nem tudunk csúnya gólt szerezni… Nagyon kellett az egy héten belül szerzett hat pont, hogy pozitívan beszélhessünk, mi több, elmondhassuk a magyar futballról: még él. A válogatott jóval a magyar labdarúgás valós erején felül teljesít, köszönettel tartozunk érte, hogy két fordulóval a selejtezők befejezése előtt még reménykedhetünk.
Szeiler József, az FTC Labdarúgó és Sport Rt. vezérigazgatója hétmillió forintot ajánlott fel annak, aki kideríti, mit tett a liga, az MLSZ, a mindenkori sportminiszter, illetve a rendőri és belügyi vezetés a rendbontások elkerüléséért.
Mezey: – Ha Szeiler József mindezt csak viccnek szánta, akkor bejött… Ez olyan, mintha egy rangadót vesztett edző hétmilliót ajánlana fel annak, aki elmagyarázza, miért kapott ki a csapata. Szántó: – Kiderült, hogy nálunk nem a játékosok, hanem a klubvezetők keresnek túl sokat – legalábbis, ha egyikük ennyi pénzt fel tud ajánlani?! Mellesleg nem értem, mi köze a felsoroltaknak egy konkrét botrányhoz? A megelőzésnek is elsősorban a klub feladatának kell lennie. Azt hiszem, ilyen esetben nem a felelősség áthárítása az üdvözítő megoldás. Csank: – A fene se tudja, hogyan lehet ezt kideríteni, és kideríthető-e egyáltalán. Ami biztos: nem egyetlen ember és klub nyakába varrható az ügy, az erőszakhullám ugyanis nem csak a futballra jellemző, a gyökere a társadalmunkban rejtezik. Nyilasi: – A magam részéről hetven forintot tudnék felajánlani a célra, de ezzel ugyanúgy nem mennénk semmire, mint a hétmillióval… A vezérigazgató úr talán arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a futballhuliganizmus nem tipikusan ferencvárosi, hanem általános probléma a magyar labdarúgásban.
Szabics Imre, a magyar válogatott csatára három évre a német Bundesligában ezüstérmet szerzett, ezáltal Bajnokok Ligája-főtáblás VfB Stuttgarthoz szerződött.
A 19-es számú trikó már-már védjegy – Szabics Imre, a magyar válogatott csatára három évre a VfB Stuttgarthoz igazolt (Fotó: Németh Ferenc)
A 19-es számú trikó már-már védjegy – Szabics Imre, a magyar válogatott csatára három évre a VfB Stuttgarthoz igazolt (Fotó: Németh Ferenc)
Hajdú B.: – Ez nem volt elegáns húzás. A botrány a Ferencváros pályáján történt, ez tény, ebben az esetben jobb, ha nyel egyet az ember. Nem szerencsés napokkal később mutogatni. Úgy hiszem, Lipcsei Péternek a találkozót követően a klubházban zokogó gyermekeit sokakhoz hasonlóan nem érdekelte, hogy mit tettek ez ideig a felsoroltak. A felajánlott hétmilliót egyébiránt másra is el lehetne költeni, például a biztonságra. Mezey: – Amit Szabics Imre az utóbbi időben, a svédek elleni utánpótlásmeccs óta nemzeti szinten produkál, a legszebb reményekre is feljogosítja a stuttgarti céljait illetően. Sok sikert kívánok neki Németországban is! Szántó: – Szabicsnak ilyen bajnokságban a helye, jól döntött, hogy elfogadta a stuttgarti ajánlatot! Engem sok mindenben Gerd Müllerre emlékeztet, ha a pályán látom. Tudatosan építi a karrierjét, testi adottságai jók, mentalitása példaértékű, röviden: szerintem nem lesz gondja Stuttgartban. Csank: – Örömteli hír! Tehetséges játékosról, kész futballistáról van szó, de tudomásul kell venni, ez a fiú Magyarországon nőtt fel. Igenis vannak tehetségeink, akik megfelelő körülmények között kiteljesíthetik a tudásukat. Ez persze csak ott lehetséges, ahol működik a kétoldalú profizmus, ahol követelnek, ugyanakkor a körülmények is biztosítottak. Nyilasi: – Ahogy Imre, úgy Lisztes Krisztián pályafutását is végig figyelemmel kísértem, és büszke vagyok arra, hogy az én irányításom alatt játszottak először a Fradiban. Kettejük közt az a különbség, hogy amíg Krisztián felkészületlenebbül került Németországba, addig Imrének a grazi évek megfelelő alapot jelentenek a Bundesligához, ennek megfelelően szerintem rövidebb idő alatt nagyobb karrier befutására lesz képes.
Siófokon teljes a bizonytalanság, miután visszalépett a remélt befektetői csoport. Bár még él a remény, hogy a Balaton-parti városnak a jövőben is élvonalbeli labdarúgócsapata lesz, Csank János, a sárga-kékeket az előző idényben az ötödik helyre vezénylő tréner időközben a Videoton vezetőedzője lett.
Hajdú B.: – Reméljük, több sikerben lesz része, mint Lisztes Krisztiánnak volt. Magam eddig úgy véltem, a Stuttgart a Bundesliga legsótlanabb csapata, de revideálnom kell magamat, ezután minden magyar szíve, így az enyém is hevesebben ver majd, ha a tizenkilences számú mezben Szabicsot látom a soraiban. Szóval, nekem egyre szimpatikusabbak a stuttgartiak… Komolyra fordítva a szót, Imre megmutatta, milyen lehetőségek állnak egy fiatal magyar labdarúgó előtt, ha eltökélt. Meggyőződésem, nem a svábok jelentik számára a végállomást. Mezey: – Mondhatnám viccesen, hogy a Balaton környékén az elmúlt húsz évben akkora kaszálás folyt, aminek a töredékéből is bőven fenn lehetne tartani egy profiklubot, de én inkább szomorú vagyok, jelen állás szerint ugyanis a régió nem kér a labdarúgásból. Szántó: – A csúnyán becsapott, amúgy az idényt korrekten végigdolgozó játékosokat és az edzőt sajnálom. Úgy tűnik, a betyárbecsület és a sportszerűség a mai világban nem kifizetődő. Remélem, az ígérgető típusú irányítók gyorsan kikopnak a magyar sportból. Csank: – Tragédia a siófoki futball haldoklása, szakmailag és erkölcsileg is értékes csapat hullik darabokra. Az ügyben ugyebár érintett vagyok: edzőként lépnem kellett, ha nem akartam hosszabb időre búcsút mondani az első ligának. Nyilasi: – Érthető, ha az ország egyik legsikeresebb edzője nem vállalja a bizonytalanságot. A futballistákat sajnálom, sokan vannak, stabil anyagi alapon álló klub pedig kevés. Nagy lehetőség maradt ki, erre a csapatra és szakmai stábra építeni lehetett volna, ám úgy látszik, a régió leszámolt azzal, hogy egy futballcsapat révén is népszerűsítse magát. Kár.
A Magyar Labdarúgóliga fegyelmi bizottsága első fokon ítéleteket hozott a bundaügyben. Hamar Istvánt 2004. május 15-éig a labdarúgással kapcsolatos minden tevékenységtől eltiltották. Némedi Norbertet július 20-áig, Tóth Norbertet augusztus 20-áig, míg Pomper Tibort jövő év február 20-áig tiltották el a játéktól.
Hajdú B.: – Csank János a másodosztályban bajnoki címig jutott a Videotonnal, azaz kellemes emlékeket őrizve térhet vissza Fehérvárra. Minden tiszteletem a játékosoké, akik kiszolgáltatva, töredékpénzért, mégis profi módon végigdolgozták ezt az idényt. Nem tudom, ebben a helyzetben mi lenne a helyes. Görcsösen ragaszkodni, amikor a helyi önkormányzat döntése világossá tette: nincs pénz a focira? Persze, jó lenne, ha a Siófok indulhatna a bajnokságban, csakhogy a futballistáktól még egyszer nem várható el, hogy profiteljesítményért elégedjenek meg amatőrbérezéssel. Mezey: – Nehéz kommentálnom a hírt, mivel nem tudom, mi hangzott el a meghallgatásokon, nem ismerem a liga jegyzőkönyveiben leírtakat… Szántó: – Egy Agatha Christie-regény ugrik be elsőként! Tudni akarom, ki a tettes, és habár megveszek, hogy minél hamarabb megtudjam, ki a hunyó, nem lapozok a könyv végére, hanem végigolvasom a művet. Mindenesetre nekem Szieben László igazgató a gyanús… Csank: – Új kifejezést kellene találnunk, mert a bunda azt jelenti, hogy olyan meccset játszottak, ami nem volt éles. Erről ez esetben szerintem szó sem volt. Amúgy kellemetlen, szövevényes az ügy, amibe igazából nem is látok bele. Az viszont tiszta, hogy a futballisták rosszul "taktikáztak”. Ha tényleg nem történt semmi, akkor mit és miért jelentettek? Ha meg volt mit jelenteni, miért beszéltek – az ítélet szerint – összevissza? Nyilasi: – Vegyes gondolataim vannak, azt hiszem, kissé elhamarkodott döntések születtek. Ha a magyar foci elmúlt éveit nézem, a bunda gyanújára se nagyon akadt példa, azaz, ha az volt a liga célja a büntetéssel, hogy ennek elejét vegye, akkor minden rendben… Csakhogy tételesen nem bizonyították be az érintettek bűnösségét, megbélyegeztek embereket, miközben a közvéleményt nem sikerült meggyőzniük az ítéletek jogosságáról. A tények ismerete nélkül nem kívánok többet mondani. Hajdú B.: – Kovászos ez a bundaügy, az ítéletet ugyanis ellentmondásosnak érzem. Ha kiderült, hogy Hamar István vesztegetni akart, akkor mivel vezették félre a fehérváriak a fegyelmi bizottságot? S fordítva, ha a fehérváriak félrevezető vallomásokat tettek, akkor Hamarnak ártatlannak kell lennie, nemde? Hihetetlenül odacsapott a liga a július huszadikáig szóló büntetéssel! Csörgött Némedi Norbert telefonja? Mindenki a hangfelvételekről, azok bizonyító erejéről, jegyzőkönyvekről beszél. Könyörgöm, hozzák őket nyilvánosságra, hadd tudjuk meg, Hamar István bundázni akart, avagy csak egy Elvis Presley-cédét szándékozott kölcsönkérni! No, persze, ha a Jailhouse rock felől érdeklődött, az gyanús…
